Apák és fiak

2024.07.31. – törvény, tisztelet, megváltás, elmélyülő  –  

„Nóé, a földműves volt az első, aki szőlőt ültetett. Egyszer bort ivott, megrészegedett, és meztelenre vetkőzött a sátrában. Hám, Kánaán ősatyja meglátta apja szemérmét, és elmondta kint levő két testvérének. Akkor Sém és Jáfet fogták a ruháját, a vállukra terítették, s háttal bemenve betakarták apjuk szemérmét, de elfordították arcukat, és így nem látták apjuk szemérmét. Amikor Nóé kijózanodott, és megtudta, hogy mit tett vele a kisebbik fia, ezt mondta: Átkozott Kánaán! Szolgák szolgája legyen testvérei között! Ezután ezt mondta: Áldott az Úr, Sémnek Istene! Legyen Kánaán a szolgája! Terjessze ki Isten Jáfetet, lakjék Sém sátraiban! Legyen Kánaán a szolgája!” (1Móz 9,20-27)

Nemrég hallhattuk a vasárnapi Istentiszteleten, hogyan jutott Noé odáig, hogy a nagy győzelem után – amikor a lehetetlent teljesítve emberek és állatok megmentését vitte végbe Isten engedelmes munkatársaként – mezítelenre vetkőzve, részegen hevert a sátrában.

A fiai ehhez különbözőképpen viszonyultak.

Hám, belépett apja sátrába és – az eredeti szöveg szerint véletlenül – meglátta apja helyzetét. Elmondta a kint lévő két testvérének, amit látott. Ők nagy tisztelettel léptek be a sátorba és eltakarták, elfedezték apjuk szégyenét. Amikor Noé kijózanodott és megtudta, mit tett vele a kisebbik fia, megátkozta a tőle származókat: Kánaánt, áldotta az Urat, Sém Istenét és áldást kért a két idősebb fiára.

Emberi oldalról nézve szinte érthetetlen, miért követte ilyen nagy büntetés Hám tettét. Mit láthatunk ugyanakkor, ha egy magasabb, mennyei perspekítvából nézhetünk rá a történésekre?

Az édenkerti bűnesetet követően generációról generációra megsokasodik a bűn és annak minden következménye a Földön. „Amikor látta az Úr, hogy az emberi gonoszság mennyire elhatalmasodott a földön, és az ember szívének minden szándéka és gondolata szüntelenül csak gonosz, megbánta az Úr, hogy embert alkotott a földön, és megszomorodott szívében.” (1Móz 6,5-6)

Az özönvízzel mindent eltörölt az Úr, de hagyott „magot”, egy 10 tagú családot és minden teremtményéből szaporodásra kész egyedeket. Az élet folytatódhatott, kapott a Föld egy új esélyt. De bebizonyosodott – elsősorban a mi számunkra! – hogy a bűn nem „radírozható ki”, nem mossa el az özönvíz sem. Az ember Istentől való elszakadtságát senki és semmi nem tudja helyreállítani, egyedül a Megváltó ÚR Jézus Krisztus áldozata, majd az Ő újjáteremtő munkája. Így a bűn folytatódik. Hiába a Törvény: tiszteld apádat és anyádat! – nem tudjuk tisztelni, mert a Törvény azt is megmutatja, hogy erre csak akkor vagyunk képesek, ha az ÚR a mi Istenünk, egyedül az ÚR.

Hám esete, az Isten nélkül döntést hozó, érzelmei vezérelte, cselekvő ember esete. Hám lehet, hogy nem nevette ki az apját. Lehet, hogy aggódva szólt a két testvérének arról, amit látott. Nem tudjuk. Azt viszont megláthatjuk, hogy Noé, kijózanodva látja a különbséget a legkisebb és a két idősebb fia viszonyulása között. Mit is láthat Noé? Látja az Isten jelenlétét. Meglátja, hogy ki az, aki elfedezte az ő bűnét, esendőségét. Látja, ki az, aki kegyelmével betakarta őt. Nem a három fiára néz, hanem arra, Aki azok lelkében munkálkodik. Noé prófétál: látja Kánaán – Hám leszármazottja – útját, istentelenségét, így a sorsát. Ugyanakkor áldja Sém Istenét, azt az Urat, akinek a hangját, tetteit, különös küldetése alatt jól megismerte, és Aki most idősebb fiaiban munkálkodott.

„Én, az Úr vagyok a te Istened, aki kihoztalak téged Egyiptom földjéről, a szolgaság házából. Ne legyen más istened rajtam kívül! Ne csinálj magadnak semmiféle bálványszobrot azoknak a képmására, amik fenn az égben, lenn a földön vagy a föld alatt a vízben vannak. Ne imádd és ne tiszteld azokat, mert én, az Úr, a te Istened, féltőn szerető Isten vagyok! Megbüntetem az atyák bűnéért a fiakat is három, sőt négy nemzedéken át, ha gyűlölnek engem. De irgalmasan bánok ezer nemzedéken át azokkal, akik szeretnek engem és megtartják parancsolataimat.” (2Móz 20,2-6)

Ezt a Törvényt és annak további Igéit jött betölteni az Isten Fia. A Nagy Szabadítás arról szól, hogy Noé Istene, Sém Istene a világmindenséget teremtő Atya Isten megbocsátotta törvényszegéseinket, eltörölte bűneinket, befedezte irgalmával, kegyelmével bukásainkat az Úr Jézus Krisztus vére által. Az Isten Fia kereszthalálával és feltámadásával minden szándékos és véletlen vétkünkért tökéletesen eleget tett. Bűnné lett szabadulásunkért, átvette rólunk az átkokat, úgy ment a keresztre értünk. Hámért, kánaániakért, megkötözöttekért, bűnökben vergődőkért, jó keresztényekért, kiválókért, tökéletesekért… mindannyiunkért.

„Áldott az Isten, a mi Urunk Jézus Krisztus Atyja, az irgalom Atyja és minden vigasztalás Istene, aki megvigasztal minket minden nyomorúságunkban, hogy mi is megvigasztalhassunk másokat minden nyomorúságban azzal a vigasztalással, amellyel Isten vigasztal minket.” (2Kor 1,3-4)

_  _  _

Van-e olyan bukás, bűn az életedben, ami miatt a mai napig szégyent érzel? Vajon, ha Noé két fiában munkálkodó Szentlélekre nézel, mit gondolsz, hogy viszonyul ehhez az Úr Jézus?

Van-e olyan bűn, bukás, amit valaki másnak nem tudsz elengedni, megbocsátani? Ha most Noé két idősebb fiában munkálkodó Szentlélek szeretetét, gyengédségét és tiszteletét nézed, mit látsz meg a vétkessel kapcsolatban? Vidd Isten elé imádságban érzéseidet!