Amíg van idő, tehát most!

2022.06.29. – gonosz idők, alkalmas idő, az Úr keresése, elmélyülő  –  

„Keressétek az Urat, amíg megtalálható! Hívjátok segítségül, amíg közel van! Hagyja el útját a bűnös, és gondolatait az álnok ember! Térjen az Úrhoz, mert irgalmaz neki, Istenünkhöz, mert kész megbocsátani.” (Ézs 55,6-7)

A közgazdasági modellezéseknél gyakran használják a „ceteris paribus” elvét, ami azt jelenti, hogy a modellben csak egyetlen dolgot változtatnak meg „minden egyéb változatlansága mellett”, és úgy vizsgálják, hogy ennek hatására mi történik az egész rendszerben.

Sokszor a saját életünkben is úgy gondolkodunk, hogy jó lenne Istenhez közelebb kerülni, hosszú távon mindenképpen, de most ez vagy az miatt nem időszerű. Majd, ha ez vagy az megváltozik az életünkben, akkor. És ilyenkor általában ceteris paribus gondolkodunk, tehát mintha minden más, ami nem hátráltat, ami jó, változatlan maradna a jövőben is. Pedig nem.

Az életünk minden paramétere folyamatosan változik, és az időt, és benne a jövőnket nem ismerjük. Istenünk a Biblia ezen soraival figyelmeztet bennünket, hogy mindenkor ragadjuk meg a pillanatot! De ne esztelenül, a „Carpe diem” élvezethajhász értelmében, hanem, ahogy Pál apostol is tanítja: „bölcsen, kihasználva az alkalmas időt, mert az idők gonoszak.” (Ef 5,15-16)

Az idők gonoszak, mert kérlelhetetlenek. Hiába könyörgünk, hogy visszamehessünk, hogy valamit a múltban máshogy csinálhassunk, jóvá tehessünk, vagy újra átélhessünk, megélhessünk… Nem lehet! Azt sem tudjuk, hogy amit ma megtehetünk, tehetjük-e még holnap is.

„Éppen azért: ne legyetek meggondolatlanok, hanem értsétek meg, mi az Úr akarata.” (Ef 5,17)

Ha a Szentháromság Istenével együtt folytatjuk utunkat az életünkben, akkor biztonságban lehetünk a gonosz időktől és a bizonytalan jövőtől, mert Ő vezet bennünket. Tanít, sugall, megbocsát, jóvá tesz, de mindenekelőtt SZERET minket, és megígérte, hogy soha el nem hagy bennünket. És már a helyet is elkészítette a számunkra az örök életre.

Mindezek alapján tehát „keressétek az Urat, amíg megtalálható! Hívjátok segítségül, amíg közel van!”

Azaz számodra is itt az idő, most!

_  _  _

Vannak-e neked is olyan gondolataid, hogy még nem időszerű számodra az Isten megismerése? Ha igen, akkor mi az, amiben bízol, hogy változik? És mi az, amiben reménykedsz, hogy nem fog változni?
Miben érzed azt, hogy Isten tudna neked segíteni?
Mit tehetnél annak érdekében, hogy már most megragadd a lehetőséget, és (több) időt töltsél Istennel, és kérjed az Ő vezetését az életedben?
Gondold át, hogy ki segíthetne neked ebben, vagy Te kinek segíthetnél?