Abrám hite – első rész

2025.11.26. – Kulcsszavak: értelem, érzelem, hit, elmélyülő  –  

„Ezek után az események után így szólt az Úr Abrámhoz látomásban: Ne félj, Abrám! Én vagyok a pajzsod: jutalmad igen bőséges. De Abrám ezt mondta: Ó, Uram, Uram! Mit adhatsz nekem, hiszen gyermektelen vagyok, és házamat a damaszkuszi Elíézer örökli. Nem adtál nekem utódot – mondta Abrám –, ezért egy házamnál született szolga lesz az örökösöm. Ám ekkor így szólt hozzá az Úr: Nem ő lesz az örökösöd, hanem az lesz az örökösöd, aki tőled fog származni. Majd kivezette az Úr, és azt mondta: Tekints föl az égre, és számold meg a csillagokat, ha meg tudod számolni! Ennyi utódod lesz! – mondta. Abrám hitt az Úrnak, és ő ezt számította be neki igazságul.” (1Móz 15,1-6)

A hit nehéz műfaj. Egy-egy hitbeli kérdés, hitből hozott döntés nem vezethető le észérvekből. De nem is érzelem kérdése, amely olykor magasságokba emel, máskor pedig a földbe döngöl. Ahogy ebben a történetben is jól láthatjuk, a hit döntés kérdése. Már csak azért is, mert a meghatározó hitbeli kérdéseinkben döntenünk kell, hogy értelmünkre, érzéseinkre, vagy pedig a Szentlélek vezetésére, Isten igéjére támaszkodunk.

A legtöbb esetben döntésünk helyességéről csak utólag fogunk tudni meggyőződni, amikor annak következményét viseljük. Abrámtól ráadásul úgy kérte Isten a bizalmat, hogy a megígért történésekből ő maga nem sokat látott a későbbiekben. Bár bizonyos vagyok abban, hogy Izsák születése elegendő volt Abrámnak visszajelzésként.

A történet egy viszonylag egyszerű és rövid betekintést ad Isten és Abrám párbeszédébe. Abrám örlődő, mély letargiában van, amelyben nem látja a jövőt. Tenne ő azért, hogy Isten ígérete beteljesedjen, de nem tud. Mind intellektuálisan, mind pedig érzelmileg zsákutcába kerül. Ebben a helyzetben szólítja meg Isten és beszél vele. Ahhoz, hogy ennek a párbeszédnek a jelentőségét megértsük, érdemes elolvasni az egész fejezetet, sőt akár Ábrahám egész élettörténetét is, mert ez a röviden leírt párbeszéd egész életére kihatással volt.

Az a helyzet Uram, hogy a tervedből semmi sem fog megvalósulni, fölöslegesen hagytam el szülőföldemet, jöttem ki a pusztába, hogy gyermektelenül haljak meg és mindent a szolgám örököljön – kezdi Abrám. Annyi mindennel biztatsz, én mégis olyan bizonytalan vagyok. Hol a biztos pont, hol van ígéreted megvalósulásának akár a szikrája is – folytatja kérdőn. Ígéretemre csak én vagyok a garancia, beteljesülése csak tőlem függ, teljes mértékben rám kell bíznod magad Abrám – válaszol Isten. Nem tudlak tovább vezetni, míg nem döntesz abban, hogy megérteni, megérezni, vagy elhinni szeretnéd kijelentésemet.

Nehéz döntés, ha korábbi élethelyzeteimet idézem vissza. Isten kijelentése saját elképzeléseim, tudásom, tapasztalatom világába a legritkábban fér bele. Érzéseim leginkább negatívak: aggódás, félelem, a bizonytalanság érzése: mi lesz, ha mégsem úgy lesz? Mind jogos kérdőjelek Isten kijelentése körül, amelyet Isten sem söpör félre egy mozdulattal.

Pedig úgy tűnik, mintha Isten három szóban elintézné Abrám vívódását: nem úgy lesz! Olyannyira nem, hogy az Úr még egy gondolatot hozzátesz: Abrám, egy utódban gondolkodsz? Annyi lesz, mint égen a csillag. Ez már olyan távlat, amit könnyebb elhinni, amire könnyebb igent mondani a jelent érintő kihívásokhoz, történésekhez képest, amik itt és most érintenek minket. Úgy sem valósul meg, legyinthetnénk.

Abrám hitt az Úrnak – olvashatjuk. Döntött értelem, érzelem és hit kérdésében. Választott. Isten is döntött, hogy ezt Abrámnak igazságul számítja be. Gondolhatnánk, hogy a hit példaképének története happy end. Nem, a történet még csak itt kezdődik! Ahhoz azonban, hogy a történetnek kezdete legyen, a döntést meg kell hozni.

_  _  _

Te inkább az érzelmeidre, vagy az értelmedre hallgatsz?

Mennyire tekinted mérvadónak, hogy Isten kijelentéseire támaszkodj, még ha értelmed és érzelmed ennek ellentmond is?

A hitkérdés neked mennyire életkérdés?