Ábrahám hite – hetedik rész

2026.01.14. – Kulcsszavak: értelem, érzelem, hit, lmélyülő  –  

„Ábrahám életkora, amit megért, százhetvenöt év volt. Akkor elhunyt Ábrahám, meghalt késő vénségében, öregen, betelve az élettel, és elődei mellé került. Fiai, Izsák és Izmael temették el a makpélai barlangban, Efrónnak, a hettita Cóhar fiának a szántóföldjén, Mamréval szemben, azon a szántóföldön, amelyet Ábrahám a hettitáktól vett meg. Ott temették el Ábrahámot, ahol Sárát, a feleségét. Ábrahám halála után megáldotta Isten az ő fiát, Izsákot.” (1Móz 25,7-11)

A hit beteljesülés. A reménység beteljesülése. A reménytelenség elleni reménység beteljesülése. Ábrahám földi élete végén azt olvashatjuk, hogy Isten áldása tovább szállt Izsákra. Továbbvitte a hit örökségét, a reménységet az isteni szó megvalósulására.

Hajlamosak vagyunk a hithősök példáját egyedüli, Istenhez vezető útnak látni. Pedig ahány ember, ahány hithős a Bibliában, annyiféle élettörténet, hitbeli példa. Akkor mi az én példám, mi az én hitem? Tehetjük fel joggal a kérdést. Hol az útjelző, a térkép, amin mennem kell?

Azt gondolom, hogy a hit az úttalan útra lépés. Kilépés a járt útról a járatlanra, az ismeretlenbe. Ábrahámot szülőföldjéről hívta ki Isten, hogy olyan földre vezesse, amelyet Ő akar neki adni. Üres kézzel, üres méhhel kellet Sárával elindulnia. Várni kellett, megtanulni bízni Istenben, hogy az úttalan út is biztos célhoz vezet. Gyakran nincs fizikai támpont, de a reménytelenség ellenére is van reménység.

Milyen Istentől való reménnyel vagy? Mersz-e indulni arra, amerre a legkevésbé látod az utat kitaposva, ahol a következő lépésért is könyörögnöd kell? Reménnyel vagy-e következő lépésedről? Bízol-e a vezetésben, hogy Isten majd odalép, szövetségét gyakorolja?

A hit döntés, hogy elindulunk, bizalmat szavazunk Annak, akit még nem is ismerünk igazán. A hit küzdelem, mert meg kell vívnunk a küzdelmet az érzelmeinkkel, és az értelmünkkel egyaránt. A hit bukás is, amikor próbálkozunk és mégsem sikerül, küzdünk és mégis kudarcot vallunk. A hit újrakezdés is, mert szövetségesünk megújítja szövetségét, felsegít. A hit próba is, hogy magunk mögött hagyhassuk félelmeinket, gyötrő múltunkat, a reménytelenséget. A biztos rajtunk kívül van, szövetséges Istenünk erejében, szeretetében, ígéretében.

A hit nem recept, nem is módszer. A hit életút, amelyen keresztül megragadhatom az Istent. Enyém, személyesen enyém az egy, igaz Isten. Mély és tartalmas tapasztalás a nem látható dolgokról, a láthatatlan valósággá válásáról, a remény beteljesüléséről. A hit megérkezés a mennyei hazába, az Ígéret Földjére, az elkészített otthonba. A hit ennek megélése már itt a földön is.

Mit tartasz leginkább reménytelennek? Ott kopogtat az Isten, ott akar megszólítani, onnan akar indítani. Ne félj, Abrám! Én vagyok a pajzsod: jutalmad igen bőséges. Isten nagy szeretettel lép hozzánk. Bizalmunkat kéri. Bizalmáért áldozatot is kész volt hozni: egyszülött Fiát adta, hogy aki hisz őbenne el ne vesszen. Abrám hitt az Úrnak, és ő ezt számította be neki igazságul. Teremtőnk Jézus Krisztust számította be nekünk igazságul.

Mi a jövőt szeretnénk látni, kezünkbe akarjuk fogni a megoldást, a következő lépést. Ahogy a kétségbeesett gyermek is önmagában vész el, amíg szülője meg nem szólítja: Nézz rám, itt vagyok, ne félj, veled vagyok, fogom a kezedet és vezetlek téged. Az erre a megszólításra adott válaszod lesz a te hited.

_  _  _

A hit felsorolt “jelentései” közül melyiket a legkönnyebb és melyiket a legnehezebb elfogadnod?

Mi lehet ennek az oka?