A nemtudás bölcsessége

2022.03.23. – szenvedés, nemtudás, gyógyítás, elmélyülő  –  

„Felelt Jób, és ezt mondta az Úrnak: Tudom, hogy mindent megtehetsz, és nincs olyan szándékod, amelyet meg ne valósíthatnál. Ki merné elhomályosítani az örök rendet tudatlanul? Azért mondottam, hogy nem értem. Csodálatosabbak ezek, semhogy felfoghatnám. Hallgass meg, hadd beszéljek! Én kérdezlek, te pedig oktass engem! Csak hírből hallottam rólad, de most saját szememmel láttalak. Ezért visszavonok mindent, bűnbánatot tartok porban és hamuban.” (Jób 42,1-6)

Nagyon megrázó történet számunkra Jób története. Érthetetlen, hogy az Istent-félő, Istent szolgáló, és gyermekeit is a tisztességes életre nevelő embernek miért kell olyan fájdalmakat elhordozni, mint neki. Elveszíteni a vagyont a legkisebb csapás volt az életében a gyermekei elvesztéséhez képest, önmaga betegségéhez képest. Ekkora veszteséget, fájdalmat el sem tudjuk képzelni, hogy hogyan képes az ember elhordozni ép elmével, és olyan empátia nélküli, vallásos barátokkal, mint amilyenek neki voltak.

Nem érti sem a bajokat, sem a barátokat. Tudja, hogy megvizsgálta már ezerszer az életét, önmagát, de olyan bűnt, aminek ilyen következményei lennének, nem talált. Ezért mondja ártatlannak magát és ezért kérdi Istent, és ezért hagyja beszélni barátait is. Várja kérdésére a választ. Miért történik mindez? De Isten hallgat, a barátok pedig csak vallásos sablonokat vagdosnak a fejéhez. Mindegyik barát jobban tudja, hogy neki mit kellene csinálnia, hogyan kellene élnie, mit kellene megvallania. Isten pedig nem válaszol semmit.

Nem tudni mennyi idő telik el ebben a szenvedésben, az Isten válasza nélküli csöndben. Azt tudjuk, hogy Jób megátkozza a napot, amikor megszületett. Legmélyebb fájdalmából átkozódik, panaszkodik Isten színe előtt, a legőszintébben tárja fel a lelkét. Bizalma van Istenben, nem fél tőle, csupán csak nem érti őt. Megjárja a poklok poklát, szoktuk mondani. Válasz nincs, csak a szenvedés és a fájdalom van. Kénytelen elfogadni ezt az érthetetlen helyzetet és elhordozni, megélni a mérhetetlen fájdalmat. Kénytelen, hiszen semmit nem tud tenni azért, hogy ez másként legyen. Nem tudja magát meggyógyítani, nem tudja a gyermekeit feltámasztani.

Aztán amikor végre eljön Isten, amikor végre, emberi fül számára is érthető módon megjelenik, akkor meg az a döbbenet, hogy Isten megszólal ugyan, de nem Jób kérdésére válaszol. Nem a meglevő problémát oldja fel, nem a szenvedést szünteti meg, hanem teljesen másról kezd el beszélni. Kérdéseket szegez Jóbnak. Jób valóságos módon, döbbenten találkozik Isten jelenvalóságával. Isten lénye, szerető közelsége begyógyítja sebeit, és el tudja fogadni azt, hogy kérdésére nem kap választ. El tudja fogadni és magáévá tudja tenni a „nemtudás” bölcsességét, és dicsőíteni tudja az Istent.

Rengeteg olyan kérdés, helyzet, állapot van az életünkben, amire nem tudjuk a válaszokat. A személyes életünkre vonatkozólag is, és általánosságban, a világra vonatkozólag is. Miért vagyok beteg? Miért nincs gyermekem? Miért vagyok magányos? Miért van háború? Miért van szegénység? Miért bántanak gyerekeket?

Sorolhatjuk a kérdéseinket, amelyekre lehet, hogy nem kapunk választ. El tudjuk-e fogadni ezt az állapotot és meg tudunk-e nyugodni a „nemtudás”-ban? Vannak dolgok, amelyekre nem tudjuk a választ. Meg tudunk-e nyugodni abban, hogy nincs baj velünk (ha nincs baj velünk)? Meg tudunk-e nyugodni abban, hogy nincs különösebben nagyobb bűnünk, ami előidézte e mostani állapotunkat (amennyiben ez tényleg így van)? Vissza tudunk-e térni, újra és újra, ha szükséges, abba, hogy elég legyen nekünk Isten jelenléte a válasz nélkül maradt kérdéseink kapcsán?

Nem arra tanít bennünket Jób története, hogy nyomjuk el magunkban ezeket a kérdéseinket és a helyzetünket. Nem arra tanít, hogy pótcselekvések sorozata által próbáljuk meg kizárni az életünkből az ilyen helyzetek okozta fájdalmat, és űrt.

Arra tanít, hogy bármily fájdalmas is, éljük meg azt az Isten előtt. Őszintén merjük feltárni a sebeinket az előtt az Isten előtt, aki maga a Gyógyító. Lehet, hogy nem kapunk választ, de esélyt adunk magunknak arra, hogy Istennel együtt vészeljük át az életünknek ezeket a fájdalmas időszakait. Így nagyobb az esélyünk arra, hogy a „nemtudás” bölcsessége békességet ad számunkra.

_  _  _

Van-e olyan része az életednek, amiben úgy érzed, hogy szenvedsz és nem kapsz Istentől választ a miértre? Imádságban vidd Isten elé az ezzel kapcsolatos fájdalmadat és időzz el benne ott, Isten jelenlétében! Maradj ott a fájdalomban és engedd, hogy Isten jelenléte gyógyítson!