A magam igaza

2026.02.04. – igazság, hatalom, kapcsolat, önértékelés, elmélyülő  –  

„Ekkor sokan hittek benne azok közül a zsidók közül, akik elmentek Máriához és látták, amit Jézus tett (tudniillik, hogy Lázárt feltámasztotta). Némelyek pedig közülük elmentek a farizeusokhoz, és elmondták nekik, mit tett Jézus. Összehívták tehát a főpapok és a farizeusok a nagytanácsot, és így szóltak: Mit tegyünk? Ez az ember ugyanis sok jelt tesz. Ha egyszerűen csak hagyjuk őt, mindenki hisz majd benne, aztán jönnek a rómaiak, és elveszik tőlünk a helyet is, a népet is. Egyikük pedig, Kajafás, aki főpap volt abban az esztendőben, ezt mondta nekik: Ti nem értetek semmit. Azt sem veszitek fontolóra: jobb nektek, hogy egyetlen ember haljon meg a népért, semhogy az egész nép elvesszen. Mindezt pedig nem magától mondta, hanem mivel főpap volt abban az esztendőben, megjövendölte, hogy Jézus meg fog halni a népért; és nem is csak a népért, hanem azért is, hogy Isten szétszóródott gyermekeit egybegyűjtse. Attól a naptól fogva egyetértettek abban, hogy megölik őt.” (Jn 11,45-53)

Fordítsuk a tekintetünket egy kicsit Kajafás főpap személyére, az eseményekkel kapcsolatos megnyilvánulására.

Kajafás főpap volt, a zsidó Nagytanács tagja, a Jézus korabeli zsidó nép szellemi és vallási vezetője, tekintélyes ember, akinek szava volt a közösségben. Jövendölése iránymutatás volt, de intelligens ember lévén ezt a Jézussal kapcsolatos helyzetben nem akarta direkt előtérbe hozni, viszont fondorlatos módon mégis az látszik, hogy fontos az az ő számára, hogy ez a jövendölés biztosan beteljesedjen. Vallásos köntösbe bújtatva, népe érdekeit szem előtt tartónak mutatkozva mégis az látszik, hogy a saját maga igazságának az érvényesítésén munkálkodott.

Valószínű, hogy ha direktbe megkérdeztük volna tőle, hogy miért teszi ezt, akkor azt válaszolta volna, hogy „vallásos, hívő ember vagyok, sose csinálnék ilyet”, de akarva vagy akaratlanul a saját igazságát mindennél, emberéletnél is fontosabbnak tartotta. Meggyőzőerejét használva, befolyását latba vetve azon mesterkedett, hogy az általa jónak, igaznak mondott dolgok végbemenjenek.

Még mielőtt azt mondanánk a magunk élete, cselekedetei, gondolatai kapcsán, hogy mi bezzeg sosem csinálnánk ilyet, azért gondolkodjunk el a saját dolgaink felett is egy kicsit! Általában a tudásunk nekünk is megvan ahhoz, hogy tudjuk mit kell vagy kellene tenni keresztyén emberként, de ez a tudásunk nem mindig van összhangba a viselkedésünkkel, a cselekedeteinkkel. És ehhez nem kell főpapnak lennünk.

Bár a hatalom mindig nehezítő tényező a ránk bízott felelősség, illetve a bennünk élő megfelelni vágyás miatt is, de hatalmat, felelősséget nem csak a főpapok kapnak. Valahol, valamilyen formában mindannyian kapunk valamiféle hatalmat, például a munkahelyen, a családban, de alapvetően az, aki a másik emberrel kapcsolatba kerül hatalmat kap.

Mindannyiunkat érint tehát az a kérdés és lehet kísértés az életünkben, hogy mennyire akarjuk a saját igazságainkat érvényesíteni, érvényre juttatni emberi kapcsolatainkban, olyan élethelyzeteinkben, ahol bármiféle hatalmat kapunk? Észrevesszük-e uralkodni vágyásunkat a másik ember vagy egy-egy helyzet fölött? Mennyire fontos számunkra az, hogy nekünk legyen igazunk?

Legyen ma az a feladatunk, hogy figyeljük magunkat az élet hozta helyzeteinkben, beszélgetéseinkben. Mennyire fontos számunkra a saját igazságunk érvényesülése? Felfedezzük-e magunkban azt a belső feszülést, ami a szavainkat, a cselekedeteinket a beszélgetéseinkben mások meggyőzésére irányítják annak érdekében, hogy az általunk igaznak vélt dolgok érvényesüljenek?

És mi történik akkor, ha tetten érjük magunkat? „Én nyomorult ember! Ki szabadít meg ebből a halálra ítélt testből? Hála Istennek, a mi Urunk Jézus Krisztus!” (Rm 7,24) Vigyük hát tetten érésünket, bűnünket Isten elé! Kérjük a tisztánlátás ajándékát és motivációnk gyökerének felfedését Istentől, az Ő szerető jelenlétében! Mutassa meg nekünk az Úr, hogy miért vágyunk olyan nagyon arra, hogy igazságunk érvényesüljön? Miért olyan fontos az, hogy az én saját igazságom legyen mindenki igazsága? Mi történik akkor, ha nem nekem lesz igazam? Kevesebbnek fogom magam ettől érezni? Vajon mi, vagy ki adja meg az én igazi értékemet? Esetleg félek attól, hogy ha nem nekem lesz igazam, akkor nem lesz hatalmam a helyzet, a másik ember felett? Félek attól, hogy ez által kiszolgáltatom magamat a másik embernek? Mi az amit féltek, amitől félek?

Adja meg nekünk az Isten, hogy ma is jussunk mélyebbre önmagunk és a szerető Isten megismerésében!

_  _  _

A mai írás ellátott minket kérdésekkel és feladatokkal. Használjuk ezeket a további elmélyüléshez!