A harcokon túl

2024.01.24. – harc, részvétel, felelősség, elmélyülő  –  

„Sok napon át viselt hadat Józsué mindezekkel a királyokkal. Nem volt város, a mely békességre lépett volna Izráel fiaival, kivéve a Gibeonban lakó Khivveusokat; haddal vették azt meg mind. Mert az Úrtól volt az, hogy megkeményítvén szíveiket, haddal menjenek Izráel ellen, hogy eltörölje őket, hogy ne legyen nékik irgalom, hanem hogy elpusztítsa őket, a mint megparancsolta vala az Úr Mózesnek. […] Elfoglalá azért Józsué az egész földet egészen úgy, a mint az Úr mondotta vala Mózesnek, és adá azt Józsué örökségéül Izráelnek osztályrészeikhez képest, nemzetségeik szerint. A föld pedig megnyugovék a harcztól.” (Józs 11:18-20,22)

Jól értem? Isten tényleg szánt szándékkal tette ki a saját népét a veszélyes harcoknak? Tervezetten megtöltötte harci kedvvel a királyok szívét, hogy azok a választott népe ellen forduljanak? Akarattal viszi bele Izraelt ebbe a harcba?

Úgy néz ki, igen.

Mikor először olvastam ezt az igét, éreztem a szívemben e sok ellenség özönlését, felkavart, hogy Isten ezt tette Józsuéval. Ahogy ez az érzés jött, úgy múlt el, amikor az utolsó sorhoz, a föld megnyugvásához értem: rend lett a káoszból. De milyen áron? Izraelnek készülnie kellett a támadásra, ott volt a vándorlás utáni elcsigázottság, fizikai fáradtság, aggódás a nőkért, gyerekekért, a jószágokért, a másnapi ételért… Józsuén ott nyugszik a Mózestől átvett felelősségteljes teher, hogy a népet vezesse. Az Úr pedig ahelyett, hogy a béke eszközeivel adja át nekik az ígért földet, beleviszi a zsidókat egy teremtett harci folyamatba.

Miért? Mi lehetett Isten célja ezzel?

Olvassuk el még egyszer az első részt: „Amint azt meghagyta Mózesnek”. Szóval Isten itt is az ígéretét teljesíti be, de jelentős szerepet ad Izraelnek. Nem ezüsttálcán kínálja nekik a megoldást, hanem aktív részeseivé teszi őket a honalapításnak. Lehetőséget teremt nekik az összeszokásra, a csapatmunkára, a fejlődésre, a növekedésre, arra, hogy azt érezzék, valóban megtették a magukét a szent cél érdekében. Pedig mindvégig tudták: Isten velük van. El tudta volna Ő pusztítani a kananeus törzseket egyedül is, mégis adott nekik feladatot, ami a javukat szolgálja. Istennek még arra is gondja volt, hogy a harc által tanítsa népét. Az eredmény pedig a megnyugodott föld lett.

_  _  _

Érezted már azt, hogy ahelyett, hogy pihenést, könnyítést kapnál az életedben, még nagyobb harcba kell menned? Hogyan élted meg ezt a helyzetet?

Mi volt az a tanítás, amit ezáltal kaptál? Fogalmazd meg egy mondatban!

Mire lenne szükséged ahhoz, hogy harcolni tudj a te ügyedben, akárcsak Józsué?