A gyógyító ütés

2023.01.04. – csalás, küzdelem, megtöretés, győzelem, szeretet, elmélyülő  –  

Audió lejátszó

„Jákób pedig ott maradt egyedül. Ekkor Valaki birokra kelt vele, egészen hajnalhasadtáig. De látta, hogy nem bír vele, ezért megütötte a csípője forgócsontját, úgyhogy kificamodott Jákób csípőjének forgócsontja, miközben vele birkózott. Akkor ezt mondta Jákóbnak: Bocsáss el, mert hajnalodik! Ő azt felelte: Nem bocsátlak el, amíg meg nem áldasz. Ekkor megkérdezte tőle: Mi a neved? Ő így felelt: Jákób.  Erre azt mondta: Nem Jákób lesz ezután a neved, hanem Izráel, mert küzdöttél Istennel és emberekkel, és győztél. Jákób azt kérte: Mondd meg nekem a nevedet! De ő így válaszolt: Miért kérded a nevemet? És megáldotta őt.” (1Móz 32,25-29)

Amikor megütnek valakit, előbb jut eszünkbe a harag, a bosszú, a tehetetlen düh, vagy az erőszak, mint a gyógyító szándék. A szeretet nem ilyen, legalábbis nem így ismerjük. Az általunk ismert szeretet simogat, ölbe vesz, vigasztal, megnyugtat, elfogad, megdicsér, jóváhagy, felemel, bátorít, segít, … de semmiképpen nem üt meg.

Milyen szeretet az, amelyik fájdalmat okoz? Szeretet az egyáltalán?

Ebben a különös ószövetségi történetben látjuk Jákobot, a csalót, aki felnőtt élete javát hazugságra alapozva élte. Anyja, Rebeka tanácsára csalással szerezte meg apjától, Izsáktól az elsőszülöttségi áldást bátyja, Ézsau elől. Csalás hullámok veszik körül, amikor feleséget kap és hazug mesterkedések révén szerez vagyont. Jákob neve is ez: a csaló.

Menekül és szinte egész életét végigkíséri bátyja bosszújától való félelme. Okosan, megfontoltan tervezi meg találkozását Ézsauval, hogy minél kevésbé fájjon ez a találkozás neki és az övéinek. Hogy minél kevésbé fájjon… miközben ő maga számtalan sebet ejtett és fájdalmat okozott másokon, másoknak.

Ez a minél kevésbé fájjon – természetes reflexünk. A fájdalom bajt jelent, betegséget, vagy sérülést. Nem akarjuk átélni, hiszen akár elviselhetetlen is lehet az ereje.

Jákobnak mégis találkoznia kell egy fájdalommal, ami elől nem menekülhet el: a megtisztulása utáni vágy velőkig ható fájdalmával. Az áldás utáni epekedés elviselhetetlen gyötrelmével. Az Isten hiányának kínzó érzésével. Amikor pedig megérlelődik ez a mély belső fájdalom, angyala útján megjelenik az Isten. Ott vannak ők ketten: a Felséges Isten küldötte, képviselője és Jákob a csaló, a maga kínzó hiányával. Ádáz küzdelem kezdődik. Jákob birkózik az Istennel. Egy pillanatig nem értjük: Nem erősebb az Isten angyala? Miért nem teperi le Jákobot? Hogyhogy „nem bír vele”?

Ebben az egész éjszaka tartó harcban tükröt tart Jákobnak az ÚR. Amilyen erővel harcol a porszem ember, olyan erővel ellentart Ő, hogy megérezzük saját keménységünket. Saját erőszakos Istenbirtoklási vágyunkat. Találkozzunk lázadó, követelőző, ugyanakkor kétségbeesetten vágyakozó lelkünkkel.

Eljön a hajnal. El akar távozni az ÚR, de Jákob nem akar nélküle maradni. Élet-halálra küzd azért az áldásért, amely kezdettől fogva az övé lehetett volna, ha hisz és bízik az ígéretben. Ekkor az angyal gyógyító ütést mér a csípője csontjára. A forgójára. Éppen oda, ahol az egész gerincoszlopa támaszkodik. Ahol a korabeli férfiak számára a harcos erő, a tartás rejlett.

Ha valakinek megsérül ez a része, az nem tud felegyenesedni. Teste elveszti a tartását. Gerincében sem lefelé, sem fölfelé nincs így erő. Meghajol.

Egyszerre csodálatos és félelmetes ez a kegyelem. Mélységes szeretet, hogyha megtör az Isten. Irgalommal, pontosan oda méri a ránk szabott ütését, ahol a belső ellenállásunkkal már nem tudunk tovább harcolni. Ahol nincs erőnk feladni a menekülést, nem vagyunk képesek lejönni a rossz útról, ahol nem tudjuk belátni, hogy halálos veszély felé megyünk.

… és megtörténik a csoda:

Erre azt mondta: Nem Jákób lesz ezután a neved, hanem Izráel, mert küzdöttél Istennel és emberekkel, és győztél.  … És megáldotta őt.

A megtöretés áldást rejt. A csapás nem büntetés, hanem szabadítás, amelyet hatalmas jutalom koronáz meg: a csalóból Istennel harcoló győztes válik, aki nem Istent győzte le, hanem önmaga múltját. Jákob új identitást kapott az Izrael névvel, és méltónak tartotta arra az Isten, hogy továbbvigye benne az üdvtörténetet.

Méltónak tart az Isten.
Önmaga részévé tett Krisztusban.
Ha megütött is, megáld. Áldott vagy.
Győztes vagy, mert Ő győzött benned.
… és felemel, megbátorít, megvigasztal, visszasegít arra az Útra, amelyen áldások sora vár.

_  _  _

Találsz-e fájdalmat, haragot a szívedben, olyan események miatt, amelyek megütötték az életedet? Kitárhatod most a történetedet az ÚR előtt, és hagyhatsz időt számára, hogy megmutassa, hogyan munkálkodik ezekben a javadra és az érintettek javára.

Olykor tusakodunk, harcolunk Istennel. Látsz-e olyan küzdelmet most az életedben, ahol nem tudsz békességre jutni, ahol harcolsz az Istennel? Vajon milyen „ütés” segíthetne át a holtponton, hogy abból megbékélés és áldás lehessen számodra?

Miként éled meg, hogy megáldott az ÚR? Hogyan tett áldássá mások számára? Itt a lehetőség hálát adni érte!