A félig üres pohár tragédiája

2022.09.14. – hiány, kapcsolat, bizalom, Jézus érdeme, elmélyülő  –  

Jézus mondja „Bizony, bizony, mondom nektek, hogy amit csak kértek az Atyától az én nevemben, megadja nektek. Eddig nem kértetek semmit az én nevemben: kérjetek és megkapjátok, hogy örömötök teljes legyen.” (Jn 16,23-24)

A félig üres a pohár szemlélet fiatal korban nagyon motiváló, lelkesítő, hiszen mindenki másnak is, aki akkor nekünk fontos, aki számít, akivel összehasonlítom az életem, szintén félig üres élete pohara. Így ez a szemlélet előrevivő, változásokra, erőfeszítésekre sarkall.

Mert fiatalon úgy gondolkodunk, hogy meg tudom én tölteni életem poharát, vannak is ötleteim, céljaim, hogy mivel, és meg is fogom valósítani azokat.

Aztán telik az idő, és kezd frusztrálni a dolog. Megkapok vágyott dolgokat, elérek kitűzött célokat, de még mindig nem elég, még mindig nincs tele, bezzeg a másik, az ő hátterével már hol tart.

És nem lesz szemem arra, amim van, amim már megvan, mert csak a hiányt látom. Ha még nincs Istennel kapcsolatom, vagy van már, de még felszínes, és esetleg csak a gondok idején fordulok hozzá a kéréseimmel, akkor ez a lelkület Istentől is távolabb visz. Hiszen, ha látja Isten, hogy mire van szükségem, miért nem adja már meg nekem? Meddig kérjem, mit adjak cserébe?

Felüti fejét a bizalmatlanság. És felüti fejét az is, hogy már magamra is úgy nézek, hogy bennem van a hiba, kevés vagyok, értéktelen, hiányos.

És jön a kísértő.

Ne gondold, hogy új keletű probléma a félig üres pohár. A kísértő a kezdetektől fogva használta, és kihasználta ezt.

I. Mózes 3. fejezetében olvassuk: „A kígyó pedig ravaszabb volt minden vadállatnál, amelyet az Úristen alkotott. Ezt kérdezte az asszonytól: Csakugyan azt mondta Isten, hogy a kert egyetlen fájáról sem ehettek? Az asszony így felelt a kígyónak: A kert fáinak gyümölcséből ehetünk, csak annak a fának a gyümölcséről, amely a kert közepén áll, mondta Isten: Ne egyetek abból, ne is érintsétek, hogy meg ne haljatok! A kígyó erre így felelt az asszonynak: Dehogy haltok meg! Hanem jól tudja Isten, hogy azon a napon, amelyen esztek belőle, megnyílik a szemetek, és olyanok lesztek, mint az Isten: tudni fogjátok, mi a jó és mi a rossz.”

Ott van az első emberpár abban a kertben, abban a teremtett világban, amire Isten az mondta, hogy jó.

Mindenük megvan, amire szükségük lehet. Isten kért tőlük valamit, ami igazán nem is foglalkoztatja őket, mert annyira be vannak telve mindazzal, amit kaptak, és teljes bizalmuk van Istenben, akivel napi, szoros kapcsolatban vannak.

És jön a Kígyó, és feltesz egy teljesen kifordított kérdést, amire még jól is válaszolnak. De a szemük már a tiltott fán van. Azon, amire az mondta Isten, hogy NE. És már nem teljesnek látják az életüket, hanem hiányosnak. És elindulnak egy úton, amit nem ők választottak maguknak. És nem is Isten.

És megteremtődik a félig üres pohár lelkülete.

Hisznek a Kígyónak, és elbuknak. A vágyott gyümölccsel nem gazdagabbak lettek, hanem szegényebbek. Már elbújnak Isten elől, mert látják a hiányukat, a mezítelenségüket. Ami eddig fel se tűnt.

Nem tudják már visszaállítani azt a kapcsolatot, ami Isten és köztük volt, és végül egyedül maradnak, mert persze a Kígyó akkor már nincs ott mellettük a számonkérésnél. A kígyó nem vállal közösséget a büntetésben. (Isten azonban igazságos, a Kígyó is megkapja a maga bűnéért a maga büntetését.)

Marad egy ígéretük arra, hogy Isten majd helyreállítja a kapcsolatot az emberrel.

Mert jön majd a megígért Fiú, aki nemhogy részt vállal bűntelenül a mi büntetésünkben, hanem magára veszi önként a mi büntetésünket.

De nekik ez még csak ígéret. Ők ott maradnak a félig üres poharukkal, és szembe kell nézniük azzal is mit veszítettek.

A félig üres pohár lelkületében lévő ember nem azt veszi számba, amije van, ami emelné őt, hanem azt, amije nincs, az pedig lehúzza.

És egy idő után görcsösen próbálja az életét mindenfélével megtömni. Már csak nyomokban vannak az igazi eszközök, igazi célok. És újra jön a Kísértő az ő ajánlatával, az ő eszközeivel, módszereivel.

Isten azt mondja, minden a tiétek. Jézus érdeméért, amit csak kértek, megkapjátok, hogy örömötök teljes legyen. Mert nekünk Jézus már nem csak ígéret, hanem valóság. Ebben a mondatban minden benne van:

Jézus érdeméért a teremtő Istent Atyának szólíthatom.

Jézus érdeméért, mint gyermek, minden az enyém, ami az atyai házban van, csak kérnem kell.

Jézus érdeméért mindenem megvan, amire csak szükségem lehet az úton, ahol Isten vezet.

Jézus érdeméért, az életem teljes, a poharam minimum félig tele van, és Isten rengeteg ajándékát rejtette el az úton számomra, hogy azokkal töltsem meg.

De ha mindez nem lenne elég, ott a bónusz, Jézus érdeméért, az Ő nevében még kérhetek az Atyától, hogy teljes legyen az örömöm.

Ez a félig tele lelkülete, ami emel, ami hálára indít, ami növeli a bizalmamat Isten irányában, mert arra tanít, hogy amim van, azt is Istentől kaptam, és kaphatok egyebet is, és ez egyre erősebbé teszi kapcsolatomat Istennel. Ettől a lelkülettől hálás leszek, ettől a lelkülettől megajándékozottnak, szeretettnek, értékesnek érzem magam.

Még egy gondolat arról a fáról az Édenkert közepén.

Az a fa a szabadság fája lehetett volna az ember életében. Az a fa a bizalom fája lehetett volna az ember életében.

Mert szabad volt arra, hogy vegyen róla, de bízni kellett volna Istenben, hogy ha ő azt mondja, hogy ne, akkor elhiszem neki. Elhiszem, hogy oka van annak, amit mond, megbízok benne, és nem vágyok olyanra, amit nem tőle kapok. Mert amit nem Ő ad nekem, az nem is használ nekem.

Nem minden kérésünk teljesül, de legtöbbször kiderül, hogy hála Istennek, hogy nem teljesült.

Mert igaz az, ha eszem arról a fáról, meghalok. Mert ha a Kísértőnek hiszek, nem Istennek, és azt veszem el, amit ő kínál, az nem a javamra, hanem a vesztemre lesz.

Arra biztat a fenti ige, hogy merjünk szabadon kérni Istentől, és bízzunk benne, hogy Ő mindent megad, ami hasznomra lesz, hogy az én örömöm teljes legyen. És ha valamit nem kapok meg, legyek érte hálás, mert biztos lehetek benne, hogy az nem tenne nekem jót.

_  _  _

Ha az életedre nézel, mit érzel, félig üresnek, vagy félig telve lévőnek látod? Hiszed-e, hogy Isten meg tudja változtatni a félig üres szemléletedet? Akarod? Kérted már Tőle?

Van-e a te életedben olyan vágy, ami végül bizalomfává lett. Mert ugyan nem teljesítette Isten a kérésedet, de elhitted, és azóta meg is láttad, hogy nem tenne jót. És bár jelen van az életedben, de nem lehúz, hanem a bizalom fájává nőtt, ami mindig emlékeztet erre, hogy Isten csak jót ad nekünk?