Kérjetek és adatik nektek 1. – A közbenjáró kérése

2026.09.23. – kérés, közbenjárás, bizalom, elmélyülő  –  

„Amikor a férfiak megfordultak, és elindultak Sodoma felé, Ábrahám még ott állt az Úr előtt. Odalépett hozzá Ábrahám, és ezt kérdezte: Vajon elpusztítod-e az igazat is a bűnössel együtt? Hátha van ötven igaz ember abban a városban? Akkor is elpusztítod, és nem bocsátasz meg annak a helynek azért az ötven igazért, akik ott laknak? Távol legyen tőled, hogy ilyet tégy, hogy megöld az igazat a bűnössel együtt, és úgy járjon az igaz is, mint a bűnös! Távol legyen tőled! Vajon az egész föld bírája nem hozna-e igaz ítéletet?” (1Móz 18,22-25)

Kérni nehéz dolog, legtöbben nem vagyunk ebben járatosak. A kérés valamilyen módon kiszolgáltatottá tesz, amelyben el kell ismernem, hogy én hiányt szenvedek valamiben, ami a másiknak van. Tulajdonképpen nem is a kérés a nehéz, hanem eljutni odáig, hogy legyen bátorságom kérni. Mert ott van akadályként az önérzet, a szégyenérzet, a büszkeség, a félelem a kiszolgáltatottságtól, hogy gyengének tartanak. Személyiségünk jó tükre lehet, hogy mennyire vagyunk hajlandók kérni és mit.

Ábrahám közbenjáró kérése egy nem szokványos látogatás keretében hangzik el. A történet előzménye, hogy Isten ismét megújítja szövetségét Ábrahámmal, újra megígéri neki a tőle született fiú megérkezését. Ugyanakkor az Istennel megújított szövetség keretében Ábrahámnak a tizenhárom esztendős Izmaelt, Sára szolgájától, Hágártól született gyermekét kell körülmetélnie. Sára már meddő. Ábrahám termékeny évei is elmúltak már.

Ekkor érkeznek meg a küldöttek, akiket Ábrahám felismer, észreveszi, hogy nem mindennapi vándorok. Szívesen fogadja, méltó módon megvendégeli őket, megadja számukra a tiszteletet. Ezek a vándorok egy komoly ígérettel jönnek. Még egy év és Sára fiút fog szülni. Újra a fájó sebekhez nyúlnak, vagy Ábrahám tényleg az ígéret megvalósulását látja szavaikban? Nehéz érzelmi állapot lehetett ez számára.

Isten azonban mást is megoszt Ábrahámmal: tervét Sodomával és Gomorával, ahol Lót, Ábrahám rokona élt, akivel elindultak együtt az Ígéret Földje felé. Mit mondjon erre Ábrahám? Élete úgy tűnik, rendben van, hamarosan fia fog születni, Isten megújította szövetségét. Isten azonban most ítéletet fog hirdetni. Áldás és ítélet. Élet és halál. Isten az áldás és az élet Istene. Ábrahám így tapasztalta ezt. Vajon elpusztítod-e az igazat is a bűnössel együtt? Mi lesz most Lóttal? Hitt abban, hogy van legalább tíz igaz ember ezekben a nagyvárosokban, hitt Isten ígéretének, hogy akkor nem pusztulnak el Lóttal együtt. Bár Lót makacsul ragaszkodott lakóhelyéhez, annak bűnössége ellenére, Ábrahám mégis Isten és Lót közé próbál állni, helytállni Isten előtt Lót helyett is.

Jézus Krisztus is odaállt Isten elé értünk és miattunk. Könyörög Isten előtt a megmenekülésünkért. Nem kell, hogy Isten ítélete sújtson minket. Lót megmenekülhetett Ábrahám miatt, de el kellett hagynia Sodomát.

_  _  _

Van olyan kérésed, amit nincs bátorságod Isten elé vinni? Vajon mi akadályoz ebben?

El tudod-e fogadni, ha kérésedre nem a te általad remélt válasz születik? Mit érzel/teszel ilyenkor?

Mi volt az eddigi legmerészebb kérésed/kérdésed, amivel Isten elé álltál?