Hit által 8. – A hit cselekszik

2026.08.19. – hit, cselekedet, bizalom, elmélyülő  –  

„Hit által rejtegették Mózest születése után három hónapig szülei, mert látták, hogy szép a gyermek, és nem féltek a király parancsától. Hit által tiltakozott Mózes, amikor felnőtt, hogy a fáraó lánya fiának mondják. Mert inkább vállalta Isten népével együtt a szenvedést, mint a bűn ideig-óráig való gyönyörűségét, mivel többre becsülte Egyiptom kincseinél a Krisztusért való gyalázatot, mert a megjutalmazásra tekintett. Hit által hagyta el Egyiptomot, nem félt a király haragjától, hanem kitartott, mint aki látja a láthatatlan Istent. Hit által rendelte el a páskát és a vérrel való meghintést, hogy a pusztító ne érintse elsőszülötteiket. Hit által keltek át a Vörös-tengeren, mint valami szárazföldön, és amikor ezt az egyiptomiak is megpróbálták, elmerültek.” (Zsid 11,23-29)

A hitből való megértés, a remélt dolgokban való bizalom gyümölcse a hitből való cselekedet. Minden cselekvésünk mögött valamilyen motiváció, szándék vagy éppen kényszerítőerő áll. Ezek lehetnek mélyen gyökerező, családból hozott hiedelmek, valamitől való félelem, egy nagy hiányunk, az irigység, a düh, és még sorolhatnám. Sokszor bele se gondolunk, hogy egy-egy cselekedetünk mögött lelkünk legmélyén milyen folyamatok zajlanak.

Az idézett ige Mózes történetének legfontosabb mozzanatait mutatja be. Röviden, tömören láthatjuk Mózes életútjának legfontosabb mérföldköveit. Ebben a pár mondatban minden olyan szép és egyértelmű, világos és érthető. Az ószövetségi bővebb leírás azonban már jól mutatja a döntések mögötti vívódásokat, félelmeket, nehézségeket. Hitből dönteni szinte mindig nagyon nehéz. Ösztöneink, zsigeri kényszerítőerőink ellen kell dolgoznunk, amelyben gyakran sem az értelmünk, sem pedig az érzelmeink nincsenek a segítségünkre. Túl kellene látnunk magunkon, a saját helyzetünkön, az általunk elképzelt, lehetséges kimeneteleken.

Ha csak a magunk oldaláról kellene megközelítenünk a hitből való cselekvést, akkor soha nem jutnánk eredményre. A hitből való cselekvésre nem a hogyan és a miért megértésén keresztül vezet az út. A leggyakrabban a hogyan és a miért pont a hitből való cselekvéstől térít el. Mózes történetében minden egyes hitből hozott döntés mögött Istent láthatjuk. A hitből fakadó cselekedet mögött a remélt dolgokban való bizalom jelent meg, annak reménye, hogy a kijelentett dolgok mögött a valódi cselekvő maga az ígéretet tevő Isten.

A hit nem elégszik meg a jelennel. Nem tudnánk úgy hitből cselekedni, hogy abban csak a jelenre támaszkodunk, vagy ha csak a hitből meghozott döntéseink lehetséges következményeit mérlegeljük. Egyedül Isten az egyes történések sorrendiségének, következményeinek ismerője, ahol mindezek rendszerbe állnak össze, végső kimenetelét tekintve jót eredményeznek. Jót vártam, de rosszabb lett? Vártam, de nem érkezett meg? Hű voltam hozzá, mégis rossz történt velem? Nem oldhatók fel a mi szintünkön az ezekben a kérdésekben rejlő feszültségek. Mózes történetének egésze arra mutat rá, hogy a hitből való cselekedet az életre visz, az elmúlhatatlan felé mozdítja az életünket, kiragad hibás hiedelmeink, félelmeink világából. A hitből való cselekedet nem engedi meg a lehetséges következmények mérlegelését, az anyagiakból történő megközelítést, az arról való gondolkodást, hogy mi lenne jobb az életemre nézve. Mert mi csak a jelennel tudunk számolni, végletesen én központúak vagyunk. Isten a vele való kapcsolat helyreállítására törekszik, arra a szeret kapcsolatra, amely soha nem ér véget, amelyben szeretete és jósága kiteljesedhet felénk. Álljon itt ezért most egyetlen kérdés: vágysz-e erre a kapcsolatra?

_  _  _