Azért most én csábítom őt 3.

2026.05.06. – bálványok, megtisztulás, Isten megismerése, elmélyülő  –  

„Azért most én csábítom őt: elvezetem a pusztába, és szívhez szólóan beszélek vele.” (Hós 2,16)

Minden, a csábítás is, a puszta is egy célt szolgál, hogy a szövetség helyreálljon. Hogy Isten a szívünkhöz szóljon.

Mert a pusztában csend van, nincsenek zavaró körülmények, nincsenek kapaszkodók, pótszerek. A pusztában csak Isten van és én. A puszta az a hely, ahol a szívemre tud beszélni. Ez is olyan gyönyörű. Nem kioktat, nem vádol, nem helyretesz, hanem szelíd szóval a szívünkre beszél.

Amikor valakivel így beszélünk, azt nagyon szeretjük, annak a sorsa nagyon fontos nekünk. Ezekben a beszélgetésekben nem az a lényeg, hogy igazam legyen, hanem az, hogy a másik gyógyuljon, megerősödjön. Hogy megtörténjen a helyreállítás.

Mi nem szeretünk a pusztában járni. Nem szeretjük, amikor bizonytalanság vesz körül bennünket, de ez hozzá tartozik ahhoz, hogy az Úr mindenestől ki tudja a szívünkből tisztítani a Baáloknak (Hós 2,15), a számunkra kisistenként ott levő dolgoknak, gondolatoknak, reményforrásoknak még az írmagját is.

Mert Isten nem közösködik. „…én, az Úr vagyok a te istened… Nem ismerhetsz rajtam kívül Istent, nincs más szabadító, csak én.” (Hós 13,4)

Sokszor nem is vesszük észre, hogy a mi életünkben is sokféle kisebb nagyobb istenség emelkedik fel észrevétlenül.

Az életünk különböző szakaszaiban ilyenné lehet: a munkánk, a saját magunkról kialakított képünk, családunk, az autónk, a pénzünk, a szolgálatunk, sok minden. Észre sem vesszük, és már nem az Úr az, akinek jelenléte betölti a gondolatainkat, hanem valami, vagy valaki más. Ahhoz, hogy ez megváltozzon, olyan kúrára van szükség, ami teljesen megtisztít, mintegy kiéget a szívünkből, a gondolatainkból mindent és mindenki mást.

Ennek módja az, hogy hagyom magam a pusztába vezetni Isten által, és hagyom, hogy a szívemre beszéljen.

Így folytatódik a fenti ige: miután a szívére beszéltem, visszafogadom őt, és „visszaadom neki szőlőjét, és az Ákór völgyét, a reménység kapujává teszem.” (Hós 2,17)

Visszaadom neki a szőlőjét, vagyis azt a földet, ami a megélhetése. Ez nem jelent mást, minthogy Isten, miután nehézségeken viszi át az övéit, és megtisztítja az életüket, visszafogadja őket a saját magával való közösségbe, és megajándékozza őket mindazzal, amire az életükben szükségük van.

Az Ákór völgye, ami Jerikóhoz közel volt, azt jelentette szó szerint, hogy a „baj völgye”. Ez volt a nép tulajdona. És azt mondja Isten, hogy amikor visszahozom őt a pusztából, és már nem egyedül jön, már nem ő maga próbál valahol valami fajta támaszt keresni, hanem velem együtt, akkor még a baj völgye is a reménység kapujává válik a számára.

Az Úr azért beszél az övéi szívére, mert szeretné őket újra biztonságban tudni, mert ennyire fontosak az Ő számára.

Így folytatja a 21-22. versekben: „Eljegyezlek magamnak örökre, eljegyezlek magamnak az igazság és a törvény, a szeretet és az irgalom ajándékával. Eljegyezlek magamnak a hit ajándékával, és megismered az Urat.”

Az Úr a hűséges jegyes, aki megújítja a jegyességét még a hűtlenné vált emberrel is. Ő az, aki mindenfajta emberi logika ellenére nem mondja azt, hogy most már elég, pedig mondhatná.

Isten, akit egyszer megszólít és magáévá tesz, azt egy életre szólóan teszi, és ezért a kapcsolatért Ő mindent megpróbál, minden követ megmozgat, hogy olyanná formálja, ami boldoggá tesz, kiteljesít, és amely által másoknak a hasznára is lehetünk.

Eljegyzési ajándékot is kapunk a mi Urunktól, az igazság, törvény, szeretet, irgalom és a hit ajándékát. És „megismered az Urat”.

Ez a legfontosabb, minden erőnkkel azon legyünk, hogy minél mélyebben megismerjük az Urat, aki meg akarja magát ismertetni velünk.

És ennek egy módja van. Időt kell tölteni Vele. Hallgatni Őt, olvasni az Élő Igét, forgatni azt a szívünkben. Aztán újra és újra hagyni magunkat Isten által elcsábítani a pusztában, és hagyni, hogy a szívünkre beszéljen.

Most ez a sorozatot lezárom, de bíztatlak, hogy Te ne zárd le, hagyd, hogy dolgozzon benned tovább!

Engedjétek meg, hogy Végh Tamás idézetével zárjam a soraimat:

„A mi Urunk meglepetést szerez, és nem köti az orrunkra a stratégiáját.”

_  _  _

Gondold át vannak-e az életedben Baálok, kis istenségek?

Gondold át, mit tudsz változtatni a jelenlegi szokásaidon annak érdekében, hogy még jobban, még teljesebben megismerd az Urat?