Abrám hite – negyedik rész

2025.12.24. – értelem, érzelem, hit, elmélyülő  –  

„Száraj, Abrám felesége nem szült Abrámnak gyermeket. De volt Szárajnak egy egyiptomi szolgálóleánya, akinek Hágár volt a neve. Száraj ezt mondta Abrámnak: Íme, az Úr bezárta méhemet, és így nem szülhetek. Menj hát be a szolgálóleányomhoz: talán az ő révén lesz fiam! És hallgatott Abrám Száraj szavára. Akkor Száraj, Abrám felesége fogta szolgálóleányát, az egyiptomi Hágárt, és férjéhez, Abrámhoz adta feleségül; Abrám akkor már tíz éve Kánaán földjén lakott.” (1Móz 16,1-3)

Abrám történetén keresztül sokat tanulhatunk a hit működéséről. Az előző részben láthattuk, hogy hitünk alapját nem erős meggyőződésünk, helyes döntéseink jelentik, hanem az Istennel kötött szövetség. Ez az alapja, ez ad értelmet annak, hogy arra döntéseket építhessünk. Szövetségesünk kijelentései adják a kapaszkodót, hogy minden nap hitünk mérlegére tegyük az eseményeket, döntéseket, tényeket, kételyeket és félelmeinket is. Kell a hitvallás, hogy a reménytelenség ellenére is reménykedni tudjunk Isten kijelentésének megvalósulásában. Kell a szövetségesünk kijelentéseinek ismétlése még akkor is, ha az éppen nem tűnik reálisnak.

Az élet azonban színesebb, életünk összetettebb, élethelyzeteink sokszor kevésbé átláthatók annál, hogy a fenti megállapítások olyan könnyen és egyszerűen megvalósíthatóak legyenek. Abrám életének képkockái ilyen egymásutánban még nem rajzolódtak ki számomra. A fenti sorok a szövetségkötést követő eseményeket írják le. Beszédes, hogy a Szentírás nem kikövezett sikerekkel teli útleírással folytatja Abrám történetét, hanem a hitbeli bukásának bemutatásával. Pedig Isten kijelentette, hogy Abrámot döntése miatt igaznak fogadta el. Itt pedig az igaz ember bukásáról olvashatunk. Miért része életünknek a hitbeli bukás? Miért nem elég erős a szövetség ahhoz, hogy elkerülhessük a bukást?

Jogosan felmerülő kérdések azok számára, akik hitből szeretnék életüket élni, jó és helyes döntéseket szeretnének hozni. A tanulási folyamatnak úgy tűnik elkerülhetetlen része, hogy nem hitünk alapján, szövetségesünk kijelentéseire támaszkodva hozunk döntéseket, vagy éppen csak sodródunk az eseményekkel. A szövetség nem a bukásoktól véd meg, hanem attól, hogy elvesszünk. A szövetség valaminek a megvalósulására jött létre. Beteljesítése a velünk szövetséget kötő Isten egyedüli privilégiuma. Övé a beteljesítés, tőlünk a bizalmat kéri. Mi a bizalom szót gyakran cseréljük fel a várakozás kifejezéssel, az időt, reményt felőrlő várakozáséval. A várakozás sokszor inspirál arra, hogy Isten terve megvalósulására forgatókönyveket gyártsunk. Szeretnénk teremtők lenni, mi kimondani a szót és magunk megvalósítani.

Abrám történetében két tény adta az inspirációt: Száraj, Abrám felesége nem szült Abrámnak gyermeket. Abrám akkor már tíz éve Kánaán földjén lakott. Uram eltelt 10 év, feleségem nem szül, de te nekem és utódaimnak ígérted ezt a földet. Újra csak a kérdőjelek, kételyek és félelmek ébrednek bennem Istenem – gondolhatta Abrám. Ráadásul a feleségem is unszol engem, hogy a várakozás helyett tegyek már valamit – merülhetett fel joggal a neheztelés Abrámban. Jó ötletben természetesen nincs hiány: Menj hát be a szolgálóleányomhoz: talán az ő révén lesz fiam! – tanácsolja felesége. Nehéz mondatok ezek és még nehezebb hittel szembeszállni velük! A körülmények és szívbeli állapot sajátos együttállását írja le a bibliai rész. Mi pedig szeretnénk módszert és recepteket, hogy elkerüljük az ilyen bukásokat, az ilyen helyzetben történő hitbeli megállást. Nincsenek ilyenek. Abrámnak most nem sikerül hitvallást tennie Isten ígéreteiről, nem tudott ellenállni a kérlelő, keserű szavaknak, nem sikerült a körülmények ellenére cselekednie. Az igaz ember elbukott! Abrám nem kérdőjelezte meg Isten ígéretének megvalósulását, de a jószándék még nem hit.

A bukásnak vannak fizikai és lelki következményei is. Izmael megszületett, de Izsák még nem. Az ígéret nem teljesedett be. Ezek talán még nehezebb mondatok, súlyukat még inkább érezzük. A helyzet feloldása szövetségesünk kezében van. Jó hír, hogy a történet nem ér véget itt.

_  _  _

Te is éreztél már Abráméhoz hasonló reménytelenséget valamilyen helyzetben? Mit tettél?

Hogyan viseled, amikor döntéseidnek negatív következményei vannak?

A hitbeli bukásaid után inkább a következményektől szeretnél szabadulni, vagy kész vagy a bukásoddal szembenézni?