A hamis sáfár

2025.11.19. – Kulcsszavak: bizonyság, hit, következmények, elmélyülő  –  

„Majd szólt Jézus a tanítványaihoz is: Volt egy gazdag ember, akinek volt egy sáfára. Ezt bevádolták nála, hogy eltékozolja a vagyonát. Ezért előhívatta őt, és így szólt hozzá: Mit hallok rólad? Adj számot a sáfárságodról, mert nem lehetsz többé sáfár. Erre a sáfár így gondolkozott magában: Mit tegyek, ha uram elveszi tőlem a sáfárságot? Kapálni nem bírok, koldulni szégyellek. Tudom már, mit tegyek, hogy amikor elmozdítanak a sáfárságból, legyen, aki befogadjon a házába.” (Lk 16,1-4)

A hamis sáfár példázata Jézus tanításainak egy szívesen megkerülendő része. Ennek oka, hogy a példázatból levonható következtetések nem egyértelműek, nem férnek bele az egyértelműen jó, vagy rossz kategóriába sorolható tanulságok közé. Szerintem pont ez Jézus szándéka. Szavai horogként akadjanak bele gondolatainkba, megértése legyen fárasztó, küzdjünk meg magunkkal annak érdekében, hogy üzenete megérkezzen hozzánk. Igazi elmélyülős példázat, amiért sokszor inkább elsiklanánk felette!

Jézus ebben a példázatban számtalan, az Isten országával kapcsolatos igazságot helyezett el, amelyeket jól becsomagolt értelmezési feszültségekbe, hogy ne térjünk olyan könnyen napirendre felette. Bevallom, hogy ezzel a példázattal eddig én is így voltam. Nem adta könnyen magát a megfejtés, az üzenet kibontása, és nem is érzem úgy, hogy üzenete teljesen kibomlott volna. Most mégis kísérletet teszek annak érdekében, hogy amit megértettem, azt megosszam az Elmélyülő olvasóival.

A hamis sáfár példázata egy példázat füzér része a Lukács evangéliumában. A sorban az elveszettségről szóló példázatok előzik meg, közvetlenül a tékozló fiú példázatát követi, míg a pénzzel való kapcsolatra vonatkozó példázatok jönnek utána. Azt is láthatjuk ezekben a példázatokban, hogy Jézus erős ellentétek és kontrasztok bemutatásával szeretné, hogy üzenete megérkezzen hozzánk. A hamis sáfár példázata is két egyértelmű üzenetet fogalmaz meg: az ítélet elkerülhetetlen a Teremtő Isten részéről, illetve erre a tényre az embereknek valahogy reagálniuk kell. Ez utóbbira a sáfár jó gondolatait emeli ki Jézus. Ezt a tanítást még azzal is aláhúzza, hogy a helyes gondolkodás egy „világfi” fejéből pattan ki, rávilágítva arra a szomorú tényre, hogy ez a fajta „éleseszűség” Jézus követőire nem mindig jellemző.

Az Atya, mint ítélő Isten világosan, a félreértelmezés lehetőségét teljes mértékben kizáró módon jelenik meg a példázatban, amit még a hamis sáfár sem von kétségbe. Jó, ha ennek súlyával mi is tisztában vagyunk. Amiben kérdéseink fogalmazódnak meg, az a sáfár gondolkodásának pozitív megítélése. De miben is áll a dicséretre méltó gondolkodása a hamis sáfárnak?

Az első, hogy világosan méri fel helyzetét. Tisztában van azzal, hogy helytelenül cselekedett és ezért a rá mért ítélet helyes és be is fog következni. Második, hogy elég jól ismeri magát, kritikusan tudja megítélni a lehetséges kimeneteleket: sem a kapa, sem pedig a koldulás nem jöhet szóba. A harmadik dicsérendő tulajdonsága, gondolkodásának a rugalmassága. Képes gyorsan alkalmazkodni, váltani gondolkodásmódjában az új helyzethez igazodva: kitaszítottságán gyorsan kell változtatnia. A negyedik dicsérendő elem pedig a kreativitása. Szorult helyzetében keresi a túlélés lehetőségeit, nem várja meg, míg valaki hátha megszánja, vagy lesz majd valahogy.

A jól ismert mondat igaz rá: a változást nem a legerősebb éli túl, hanem az, aki a leggyorsabban tud alkalmazkodni.

Jézus példázatában a sáfár mégis hamis maradt. Mert a legfontosabb cél a sáfár számára továbbra is a pénz maradt, így a pénz istenének kegyelmébe befogadtatott. De mi lett volna, ha a pénzt, a mammont, mint célt a Kegyelem Istenére cserélte volna? Hogyan gondolkodnánk mi, ha az ítéletről volna szó? A hamis sáfár gondolkodására jellemző elemek melyikében vagyunk erősek vagy éppen gyengék?

_  _  _