Együtt-lét – ötödik rész

2025.10.15. – Kulcsszavak: együttlét, bizalom, lehetetlen és lehetséges, elmélyülő  –  

„Simon, Simon, íme, a Sátán kikért titeket, hogy megrostáljon, mint a búzát, de én könyörögtem érted, hogy el ne fogyatkozzék a hited: azért, ha majd megtérsz, erősítsd a testvéreidet! Ő így válaszolt: Uram, kész vagyok veled menni akár a börtönbe, akár a halálba is! Jézus azonban ezt felelte: Mondom neked, Péter: nem szólal meg a kakas ma, amíg háromszor meg nem tagadod, hogy ismersz engem.” (Lk 22,31-34)

Jézus megfeszítését megelőző este eseményeit leíró evangéliumi rész tele van a jelen és a jövő eseményei, a testi és a lelki hozzáállás közötti feszültséggel. Jézus az együtt-létért dolgozik, míg a tanítványokban széthúzás, versengés, gyanakvás és hitetlenség van. Jézus folyamatosan egyengeti az utat az Isten és az ember között, kipótolja égető hiányosságainkat. Létünk akkor válhat együtté, élhetővé, krisztusivá, ha megtanulunk adni. Adni pedig csak akkor tudunk, ha örökségünket Jézustól átvesszük, amely kimeríthetetlen.

Jézus előhoz még egy témát, amely szintén nagyon meghatározó együtt-létünk szempontjából. Ez pedig az ellenség, a Sátán, akinek az a célja, hogy az együttlétet pokollá tegye, növelje a távolságot Isten és az ember és az ember és embertársa között. Elkerülhetetlennek látszanak a támadások, a kísértések. Jézus a tanítványait sem abban szeretné megerősíteni, hogy nem lesznek ilyenek, hanem abban, hogy a kísértések között is mellettünk áll, könyörög értünk. Még csak nem is a bukás az, amitől megóvna bennünket, bár mi leginkább ezt szeretnénk. Jézus a vele való kapcsolatunkért dolgozik, hogy a belé vetett bizalmunk, a hitünk ne fogyatkozzék meg.

Önismeretünk, képességeinkről alkotott véleményünk bizony nem mindig találkozik a valósággal. Ezt tükrözi vissza a Jézus és Péter közötti beszélgetés is. Egyrészről fájdalmas azt olvasni, hogy Péter bukása biztos, azt még Jézus sem kérdőjelezi meg, mintha lenne más út is. Jézus ebben a beszélgetésben azonban kijelöli a következő lépést: ha majd megtérsz, erősítsd a testvéreidet. Tehát még a tagadással és a bukással sem lesz vége a vele való kapcsolatnak! Ma még nem tudod építeni a tanítványok közötti együtt-létet, szükséges szembenézni önmagaddal, szükséges lesz majd akkor éjjel, a tagadásaid után, egymás szemébe néznünk, szükséges lesz bukásod mély fájdalmát átélned, majd feltámadásom után újra beszélgetnünk erről. Szükséges megtérned, önmagadtól hozzám.

Ennek folyamatát csak Jézus látja, Péter nem. Jézus gondoskodó szeretetéről, belénk vetett bizalmáról egy érdekes mondatot olvashatunk a Jézus és Péter közötti párbeszédet közvetlenül megelőző részben: Ti vagytok azok, akik megmaradtatok velem kísértéseimben. Micsoda? Péter hamarosan el fog bukni, de még azt megelőzően a tanítványok el fognak aludni, míg Jézus legnehezebb imájában tusakodik! Akkor hogy van ez?

Jézus tisztában van tökéletlenségünkkel, gyengeségeinkkel, az önmagunkról alkotott téves képekkel. Együtt-létünk kulcsa nem bennünk rejlik, hanem benne. Ő képes csak teljesen önmagát adni értünk, Neki van öröksége, amelyet teljesen megoszt velünk, Ő képes csak imádkozni értünk, hogy hitünk megmaradjon. A bűnből megváltani is csak Ő tud. Ha bízunk benne, bízunk jóságában és szeretetében, akkor mi megtettük a magunk részét. Nem vagyunk ennél többre képesek, de nem is vár többet tőlünk Jézus!

Megváltásunk, együtt-létünk alapja ember feletti feladat, ezért ezzel kapcsolatban Jézus nem vár el tőlünk semmit. Az együtt-léthez szükséges eszközöket azonban megadta. Ahogy láttuk, ehhez leginkább látásmódunkon, önmagunkon, szükségeink kezelésén kellene változtatnunk. Ez nem könnyű feladat, de már tudjuk, hogy nem lehetetlen.

_  _  _

Mersz-e a legnehezebb helyzetekben és érzéseid ellenére is bízni Isten szeretetében? Ahol ennek akadályát érzed, ott van a továbblépés lehetősége is.

Ha önmagadban csalódsz, mit kezdesz a helyzettel?