Nem mindenki megy be a mennyek országába

2025.06.25. – Kulcsszavak: cselekvés, Isten országa, láthatatlanból látható, elmélyülő  –  

„Nem mindenki megy be a mennyek országába, aki ezt mondja nekem: Uram, Uram, hanem csak az, aki cselekszi az én mennyei Atyám akaratát.” (Mt 7,21)

Egy nagyon rövid, tömör jól ismert ige, amely mögött mégis számos kérdés húzódik. Érdemes ezért elgondolkodni rajta, ízlelni, forgatni és mérlegelni saját életünkön keresztül. A Teremtő Isten cselekvő. Ő szavával cselekszik, kimondja és úgy lesz. Minden, ami körülvesz bennünket szavára lett. Készen kaptuk azt a tágas teret, amelyet a teremtett világ egésze jelent. Bármerre indulunk, felfedezni valót találhatunk benne, újabb és újabb bizonyítékát végtelen csodájának.

Ameddig az ember nem döntött úgy, hogy saját kezébe veszi sorsa irányítását, addig a szó és a tett között nem volt különbség. A kimondott szó tetté vált, a szükség eltűnt. Azt választottuk azonban, hogy mi szeretnénk cselekedni, mi szeretnénk irányítani. A Teremtő kimondhatatlan kegyelme, hogy döntésünk ellenére mégsem hagyott egyedül ebben.

Megváltót küldött, hogy választott sorsunkat be tudjuk tölteni, cselekedni tudjunk. Megváltásával újra képessé tett bennünket arra, hogy szava bennünk váljon teremtő erővé és ezáltal cselekvőkké váljunk. Miért mondja Jézus, hogy nem mindenki megy be a mennyek országába? Mert szép ruhát, új külsőt a mennyek országában fogunk kapni, a szívbeli változásnak azonban itt és most kell megtörténnie. Belsőnk változása azonban addig nem fog megtörténni, míg Isten teremtő szavával, a megváltás igéivel csak egyetértünk. Igéje akkor ért a szívig, ha abból cselekvés fakad, bátorság a változásra, döntés a másik úton haladásra.

Mi vagyunk a kéz és a láb, a fül, a száj és a szem. A mi feladatunk mozdulni, cselekedni, legyőzni az akadályokat és sokszor viselni a kudarcokat is. Cselekedni, tenni valamit az Ige alapján nem mindig egyenlő a sikerrel, legalábbis azzal a sikerrel, amit mi annak gondolunk. Minden mozdulatunk, amit megértett akarata alapján cselekszünk, visszhangja szavának. Amíg csak ismételgetjük szavát, amíg csak mondjuk igéjét, addig abból nem támad élet, vele való közösség.

Sokunk tapasztalata, hogy a másikat leginkább a közös munka közben ismerhetjük meg. Küzdelmet, nehézséget, sikert és kudarcot együtt átélve már képesek vagyunk máshogy látni a másikat. Isten akaratának cselekvése annak eredményétől függetlenül, hozzá visz közelebb. Tudja, hogy nem vagyunk tökéletesek, hibázunk, elbotlunk, elvétjük. Mégis meri ránk bízni szavát, nekünk adni Teremtő Igéjét, hogy az bennünk váljék cselekvő erővé.

Aki csak mondja, hogy Uram, Uram, az elismeri Isten hatalmát, de aki cselekszi, az megismeri. Jézus Krisztus nem mond olyat, ami ne válna valóra. Szava cselekedet. A tetté vált szó közösség vele. Nem annak eredménye alapján nyílik meg a mennyek országa, hanem annak szándéka alapján, nem annak színlelt cselekvése alapján, hanem annak szívből jövő tette által. Szava elég mélyre ment-e ahhoz, hogy az változást hozzon, vagy az csak felszínes egyetértés a változás szükségességére?

A Teremtő Isten szava kézzel fogható valóság, a Megváltó Jézus szava hittel megragadható valóság, míg a mennyek országa cselekvésen keresztül megnyíló valóság. A láthatatlanból a teremtő szóval látható valóság válik, a láthatatlan Menny pedig a látható cselekedettel válik láthatóvá. Nem a mi cselekedeteinkkel, hanem az Atya teremtő szavának cselekvésével.

_  _  _

Hogy vagy a megértett igékkel, cselekvésre ösztönöz?

Mi akadályoz meg abban, hogy az igéből tett legyen?

Idézd fel azokat az eseményeket, amikor a megértett igéből cselekedet lett. Mit tapasztaltál akkor?