A meg sem látott szeretet

2025.05.28. – Kulcsszavak: feltétel nélküli szeretet, szabadság, bűnbocsánat, elmélyülő   –  

„Látod, hány esztendeje szolgálok neked, soha nem szegtem meg parancsodat, de te sohasem adtál nekem még egy kecskegidát sem, hogy mulathassak barátaimmal. Amikor pedig megjött ez a te fiad, aki parázna nőkkel tékozolta el vagyonodat, levágattad neki a hízott borjút. Ő azonban ezt mondta neki: Fiam, te mindig velem vagy, és mindenem a tied. Vigadnod és örülnöd kellene, hogy ez a te testvéred meghalt és feltámadott, elveszett és megtaláltatott.” (Lk 15,29-32)

Isten szeretetét megragadni nem könnyű dolog, mert annyira hihetetlen, hogy van feltétel nélküli szeretet. Hát még megérteni és naponta élni belőle. A tékozló fiú történetével kapcsolatban ez a téma szólított meg mélyebben.

Isten maga láthatatlan, hát még szeretete! Ez a jól ismert történet is arról ad bizonyságot, hogy a hitre vak emberekként mennyire szükségünk van arra, hogy felnyíljon a szemünk, képesek legyünk túllátni a láthatókon. A két testvérben egy a közös, apjuk kimondhatatlan, odaadó szeretetét egyikük sem látta. Pedig ott éltek vele egy házban, együtt dolgoztak, élték mindennapi életüket. Ismerős a helyzet?

Apjukat vágyuk szemüvegén keresztül látták. Az idősebb, „jófiú” irigy és elégedetlen: te sohasem adtál nekem még egy kecskegidát sem. A másik, a „lázadó” szűknek érezte a családi birtokot, ahol nem kaphatja meg az élettől azt, ami jár neki. Az egyik a szabadságot látta apja vagyonában, a másik pedig a jussot, ami neki nem jár. Egyikük sem látta annak apjukat, aki valójában. Szabadnak egyikük sem érezte magát pedig apjuk szó nélkül kiadta a jussot annak aki kérte és adta volna annak is, aki valamiért nem kérte.

Istentől kérni életformáló dolog. Bátorság kell hozzá. Atyjuk a fiainak teljes szabadságot adott: el is mehetnek, de maradhatnak otthon is. A szabadság választással is jár, ezért apjuk egyikük számára sem mondja meg mit tegyenek. Isten a célhoz adja a képességet, nem a képességhez a célt. Választani nekünk kell megtanulnunk, döntést kell hoznunk, ha a vagyonhoz hozzá szeretnénk jutni. Ahhoz azonban, hogy a szabadságunkkal, képességeinkkel élhessünk is, tudnunk kell, hogy Atyánk szeret is bennünket. Meg kell tanulnunk látni, mert az Atya szeretetének meglátásához nem egy jó szemüveg kell.

Vélt szabadságunk útján mindannyian elindultunk már, amely az Atya nélküli létet jelenti, de ez a szabadságunknak csak az egyik felét jelenti, amelyik a disznók vályújáig vezet: a tékozlást. Ahogy a történetben is olvassuk, hogy ott magába szállt és kezdte megérteni szabadsága másik oldalát is, ahol még a béresnek is jobb dolga van, mint neki itt a disznók mellett. A hazatérés szabadságához azonban már az Atya szeretete kell. Kell a szó, hogy elrontottam, de kell az a szó is, hogy visszafogadlak. Az „elrontottam” szót nehéz kimondani, ahhoz kell a magunkba szállás. A kisebbik fiú mert magába szállni, döntést hozni, hogy hazaindul, apja elé áll és elmondja, hogy mindenét eltékozolta.

Hazaérve apjától azt kapta, ami nem járt volna neki, míg, ami járt volna neki azt nem kapta. Mi van? Felfogni nem lehet, de elfogadni igen. Szabadságom van felvenni a köpenyt és megenni a hízott borjút, vigadni és feledni az eltékozolt életet. Szabad vagyok arra, hogy kimondjam: elrontottam. Szabad vagyok fiúnak lenni, örökségem az Atya feltétel nélküli szeretete, amely eltékozolhatatlan. Értékesebb az eltékozolt vagyonnál. Tékozolnivalóm már nincs, de az atyai szeretetben már nem hiányzik semmi. A kisebbik fiú valóban szabadon élhet, mert már lát. Túllátott az örökségen, meglátta atyja szeretetét.

Fiam, te mindig velem vagy, és mindenem a tied szól az apa idősebbik gyermekéhez. Te mit kezdesz az örökségeddel, ami a tiéd, kérdezi az Atya. Ahogy öcséd is, te is rendelkezhetsz vele, várom a válaszod.

_  _  _

Hogyan szoktál Istentől kérni?

Hogyan éled meg Isten szeretetét? Elfogadod, hogy szeretete feltétel nélküli?

Mersz dönteni és elindulni, kikérni örökségedet és élni vele? Ez rajtad múlik!