A látható és a láthatatlan

2025.05.21. – Kulcsszavak: látható, láthatatlan, hit, bizonyosság, elmélyülő  –  

„Pilátus így szólt hozzájuk: Mit tegyek akkor Jézussal, akit Krisztusnak mondanak? Mindnyájan azt kiáltották: Keresztre vele! Azután ezt kérdezte: De mi rosszat tett? Azok pedig még hangosabban kiáltoztak: Keresztre vele!” (Mt 27,22-23)

Nekem mindig kérdés volt a húsvéti ünnepek során a Virágvasárnap és Nagypéntek között húzódó óriási szakadék. Virágvasárnap a tömeg azt kiáltja: Hozsánna, míg Nagypénteken: Keresztre vele.

Ilyenkor végiggondolom, hogyha én is ott lettem volna, én hogyan viselkedtem volna? Nagypénteken Jézus Krisztusnak nem maradt nagy rajongótábora. Azt hiszem, naiv dolog lenne azt feltételezni, hogy én másként cselekedtem volna. A történeteket a jelenkorból szemlélve szépen összeáll a kép, jó visszatekinteni az eseményekre, tudni, hogy a húsvéti történet nem fejeződött be Nagypénteken. Örömhír látni a feltámadást, Jézus mennybemenetelét. Ugyanakkor megannyi bizonytalanságot rejt visszajövetele.

Hasonlóan vagyunk saját múltunkkal és jövőnkkel is. Visszanézve szépen összeáll a kép, de a jövőt kutatva igen sok a bizonytalanság. Próbáljuk előrevetíteni a lehetséges kimeneteleket, de legjobb esetben is saját tapasztalatainkból, reményeinkből, jobb esetben Isten ígéreteiből próbáljuk a jövőt modellezni. A legtöbb esetben mégis az a tapasztalatunk, hogy a jövő ritkán valósul meg úgy, ahogyan azt mi elképzeltük. Ebből származnak félelmeink, aggódásaink.

Mert látni szeretnénk! Földi létünkből egyenesen következik, hogy a látható, megfogható dolgokat tekintjük valóságnak. A húsvéti események népe sem volt ezzel másképp. Jézusban látni szerette volna a hódító királyt, Izrael megígért szabadítóját, aki majd ismét elhozza a Kánaánt. Virágvasárnap Jézusban azt a személyt szerették volna látni, aki nem ő volt. Nagypéntek ennek éppen az ellenkezője. A nép azt a személyt nem szerette volna látni Jézusban, aki ő volt.

Nem hibánk ez, hanem az állapotunk, a vakság állapota. Kár lenne ostorozni magunkat azért, ami ellen mi magunk nem tudunk tenni. De vakságunkra, emberi mivoltunkra hivatkozni sem lenne megfelelő válasz, hiszen van mód állapotunkon változtatni. Akár a Virágvasárnapot, akár Nagypénteket nézzük, Jézus az eseményeket a kezében tartja. Nála biztos kézben van a látható és a láthatatlan is. Jézus maga a biztos pont, a látható és a láthatatlan bizonyosság. Jövőnk a kezében van, ha mi rábíztuk! A jövőt megismerni nem lehetséges, de Jézust igen. Egyre jobban megismerve őt egyre kevésbé fogjuk félreismerni. Képzeletünk megváltója helyett az Atya által küldött megváltót vagyunk képesek meglátni. Jézus bizonyossága felülkerekedik a jövő bizonytalanságán. A hit által a láthatatlan láthatóvá válik. Jöjj Szentlélek, nyisd meg a szememet!

_  _  _

Hogyan vélekedsz a láthatatlan dolgokról?

Mered hinni, hogy a láthatatlan hit által láthatóvá válik?

Hogyan segít a múltban megélt bizonyosság a jövővel kapcsolatban érzett bizonytalanságban?