Mi fogyatkozás van még bennem?

2025.05.14. – Kulcsszavak: fogyatkozás, követés, elmélyülő  –  

„Odament hozzá valaki, és ezt kérdezte: Mester, mi jót tegyek, hogy örök életet nyerjek? Ő pedig azt felelte neki: Miért kérdezel engem a jóról? Csak egy van, aki jó. Ha pedig be akarsz menni az életre, tartsd meg a parancsolatokat! Az megkérdezte: Melyeket? Jézus így felelt: Ezeket: „Ne ölj, ne paráználkodj, ne lopj, ne tanúskodj hamisan, tiszteld apádat és anyádat”, és „szeresd felebarátodat, mint magadat!” Az ifjú erre ezt mondta: Ezt mind megtartottam, mi fogyatkozás van még bennem? Jézus így válaszolt neki: Ha tökéletes akarsz lenni, menj el, add el vagyonodat, oszd szét a szegényeknek, és kincsed lesz a mennyben; azután jöjj, és kövess engem! Amikor hallotta az ifjú ezt a beszédet, szomorúan távozott, mert nagy vagyona volt.” (Mt 19,16-22)

A gazdag ifjú történetében ezen a kérdésen akadt meg most a szemem: mi fogyatkozás van még bennem? Sokan, sokféleképpen vélekedünk a gazdag ifjú szándékáról, önismeretéről, istenismeretéről. A többség inkább negatív szereplőként tekint a gazdag ifjúra, aki vagyonában bízva, gazdagságához ragaszkodva elveti Jézus kérését. Én mégis úgy vélem, hogy az ifjú kérdése őszinte volt. Ő valóban jó akart lenni, törekedett arra, hogy tökéletes lehessen. Szavaiból az derül ki, hogy tett is ezért. Hitt a jóságban, hitt abban, hogy el lehet érni ezt az állapotot.

Mi fogyatkozás van még bennem? Vajon fel merem-e tenni ezt a kérdést Jézusnak? Nem vagyunk képesek helyes módon rálátni magunkra. Igazodunk elképzeléseinkhez, mások elvárásaihoz, a keresztény normákhoz…. Valamihez, ami elfogadható, befogadható számunkra. A legtöbbször tudjuk, érezzük, hogy ez csak a felszín. A mélyben más lakik. Kerüljük, őrizzük, takargatjuk. Jézus nem törődik a felszínnel, Ő a szívet vizsgálja. Nem megy bele a gazdag ifjúval sem olyan meddő vitákba, hogy mit is jelent a gyakorlatban, az ő életében a törvények megtartása, mit jelent valóban jónak lenni.

Jézus a gazdag ifjú szívből jövő kérdésére válaszol. Ha tökéletes akarsz lenni, akkor jöjj és kövess engem. A történet sajnos a gazdag ifjú számára itt véget ért. Megértette ugyan, hogy van fogyatkozása, nem vált tökéletessé, mint azt hitte magáról. A csalódás és a szomorúság is beköltözött a lelkébe a magáról alkotott ideális kép mellé.

Jézussal való párbeszéd a tökéletességről a tanítványok számára folytatódik tovább az idézett igerész folytatásában. Azok számára, akik az Ő követését választották. Jézusnak a tanítványaival folytatott beszélgetéséből kiderül, hogy a tanítványok is jó reménységgel tekintettek az ifjúra. Látták benne a jóságot és az igyekezetet, a jó szándékot. Csalódás volt számukra is, hogy ez a jóság sem visz közelebb az üdvösséghez. A tanítványokból is őszintén szakadt fel a kérdés: akkor kicsoda üdvözülhet?

Mélyre vezetnek ezek a kérdések. Igyekszünk is tartózkodni ezektől. Mert feszültséghez vezetnek. Bizalmi kérdések, életkérdések. Mi vagy ki áll a belé vetett bizalom előtt? A gazdag ifjúnak a nagy vagyona, amiért megdolgozott, vigyázott rá és bízott benne, része volt tökéletessége tudatának.

Mi fogyatkozás van még bennem? Ezzel a kérdéssel indult a párbeszéd. Kövess engem, hangzott a válasz. Párbeszéd csak akkor lesz belőle, ha követése felé megtesszük az első lépést. Fel mered tenni Jézusnak a kérdést: Mi fogyatkozás van még bennem? Legyen most ez az egyetlen elgondolkodtató kérdés a mai napra.

_  _  _