Élmény, tapasztalat, érzelmi azonosulás 39.- Ájeká

2025.03.26. – Kulcsszavak: rejtőzködés, sötétség, fény, elmélyülő  –  

„Amikor aztán meghallották az Úristen hangját, amint szellős alkonyatkor sétált a kertben, az ember és a felesége elrejtőzött az Úristen elől a kert fái között. De az Úristen kiáltott az embernek, és ezt kérdezte: Hol vagy?” (1Móz 3,8-9)

Isten első kérdésén sokáig rágódtam: vajon dörgedelmes hangon szólt, számon kérő, leleplező volt, vagy szelíd, kereső, megmentő?
A választ Ann Voskamp Útkészítő könyvében találtam meg. A szerző utána járt, mit jelent az itt szereplő eredeti héber szó: ájeká.

Nem a helymeghatározás a célja, hiszen Isten, aki a világmindenséget alkotta, és a mai napig működteti, aki Úr az elemek felett, viharok engedelmeskednek neki, szelek, hullámok, csillagok, aki mindannyiónkat egyedileg, gondosan alkotott meg, odafigyelve minden részletre, aki mindenkinél, még bizony nálunk is, jobban ismeri gondolatainkat, szívünk, lelkünk minden rezdülését, ne tudná pontosan, hol van Ádám, vagy hol vagyok most éppen én?

A kérdése inkább arra utal, hogy merre tart most az életed, a lelked. Gyere ki a rejtőzködésből, a tagadásból, a menekülésből! Merj őszinte lenni először magaddal szemben! Nézz szembe a fájó igazsággal, a kérdésekkel, vádakkal teli valósággal! Hol van most a szíved? Mi van benne?

Isten pontosan tudja a választ. Nincs mit rejtegetni előle. Nincs mit szépíteni. Nincs értelme megjátszani magunkat, másokat, vagy körülményeket vádolni. Isten ismer, és így is keres, így is vágyik rád. Arra vár, arra utal a kérdése, hogy gyere ki a rejtekhelyedről, gyere ki a fényre, ne rejtsd el magad, elsősorban magad elől, mert ez az út a valódi veszteség, a valódi elveszettség.

Bonhoeffer így fogalmazza meg: „Isten megszólítja Ádámot, és megállítja a menekülésben. Jöjj elő rejtekhelyedről, az önmarcangolásból. Valld be, ki vagy, légy önmagad!”

Kérdéseinkben, kételyeinkben, félelmeinkben, a múltunkban ragadva, vagy szerepeket játszva könnyebb azt kérdezni Istentől, Te hol vagy ebben a helyzetben, miért engedted meg? Hogy állunk az ígérettel: veled vagyok minden napon a világ végezetéig? Csakhogy ezek a kérdések, még ha jogosak is, még ha a szívünk mélyéből jönnek is, nem kivezetnek a fényre, hanem még mélyebbre taszítanak, még távolabb a minket kereső, szerető Atyától.

A kiút csak ott van, ha merek Isten kérdésére őszintén válaszolni. Ha megállok egy pillanatra, ha beismerem, ha felismerem, mi lakik bennem, hol vagyok, és merre tartok. Ezzel a válasszal átadok mindent Annak a kezébe, aki a legközelebb akar lenni hozzám, Aki a karjaiban akar tartani, védve, óvó, biztató mosollyal, Aki mindent, de tényleg mindent a javamra fordít, akkor is, ha nem úgy, ahogy én elképzeltem.
Isten ma is ugyanazt a kérdést teszi fel neked is: Hol vagy? Elhiszed, hogy elég nagy ahhoz, eléggé szeret ahhoz, hogy megtartson bárhol legyél, bármilyen állapotban?

_  _  _