Ugyanolyan ember 12. – Ugyanaz a halál?

2025.01.22. – Kulcsszavak: halál, feltámadás, látható és láthatatlan, elmélyülő  –  

„Amikor azután beszélgetve továbbmentek (Illés és Elizeus), hirtelen egy tüzes harci kocsi jelent meg tüzes lovakkal, és elválasztotta őket egymástól. Így ment föl Illés forgószélben az égbe.” (2Kir. 2:11)

Illés története nagyon emberi. Emberi vonásainkra, jól ismert érzéseinkre, küzdéseinkre ismerhetünk rá. Ahogy ennek a sorozatnak az első részében is tetten érhetjük a Szentírás erre vonatkozó megállapítását: Illés ugyanolyan ember volt. Isten jónak látta, hogy Illés küzdelmeiről, gondolatairól, érzéseiről ilyen részletességgel olvashassunk, de beleláthattunk Isten gondolataiba, lényének valóságába is. Tetten érhettük, szinte tapinthattuk, ahogy Isten szerető gyengédséggel, de hatalmának kifejezésével megmutatja Illésnek, hogy Isten igazsága rendíthetetlen. A mi vélt igazságaink, tévhiteink megrendülnek, csalódunk bennük, de Isten igazsága szilárd, a benne való bizalom maga az élet.

Illés történetének utolsó képkockái felülmúlnak minden emberi képzeletet. Illés Isten különös kegyelme folytán nem kell, hogy meghaljon ahhoz, hogy ebből az életből az örökkévalóságba jusson. Ehhez hasonló történetet nem is olvasunk többet a Szentírásban, csak az Újszövetségben, Jézus Krisztus mennybemenetele kapcsán. Annak többen is tanúi lehettek, míg Illés elragadtatását csak utóda, Elizeus próféta láthatta.

Miért részesülhetett Illés ilyen nagy csodában? Erről nem szól Illés története. Nem tudhatjuk meg, hogy Isten miért döntött így Illéssel kapcsolatban. Történetének utolsó epizódja mégis kinyit egy újabb ablakot, amelyen keresztül Isten mennyei világának egy része tárulhat elénk, amiből erőt meríthetünk mindennapjaink megéléséhez. Hitünk valósága ugyanis éppen abban rejlik, hogy mit gondolunk és hiszünk a minket körülvevő, nem látható dolgok létezéséről. Életkérdés az, hogy testünkön kívül lélekkel is rendelkezünk és látható, földi életünk vége csak lezár egy időszakot, de a halál nem a megsemmisüléssel egyenlő.

A csoda Illés története alapján mégsem elragadtatásának módjában van, hanem abban a tényben, hogy az ember átléphet az elmúlásból az elmúlhatatlanba. Életünk szemeinkkel látható szakasza véget fog érni, egyszer pontot kell tennünk a mondat végére. Isten csodálatos kegyelme, hogy Illés történetén keresztül földi, halandó embert láthatunk átlépni az életből a halálba. Valóságos a határ a földi és a mennyei világ között. Valóságos a határátlépés lehetősége is az Isten és az ember számára egyaránt.

Minket leginkább az érdekel, hogy ez hogyan fog megtörténni. Illés történetén keresztül azonban azt láthatjuk, hogy Atyánk nem a hogyanra szeretné a hangsúlyt helyezni. Atyánk azt szeretné, ha nem látható valósága életünkben válna látható valósággá. Illés csodálatos természetességgel állt készen arra, hogy elköltözzön ebből a világból Ahhoz, akit életében megismert. Isten feltárta neki szívét, amiért hajlandó volt elengedni saját hiedelmeit.

A mennyei haza ugyanilyen valóság. Olyan erős valóság, amelyben Illés története is erős bizonyosságot ad. Illés elragadtatása nem az utolsó képkocka történetében. Az újszövetségben ezt olvashatjuk róla Máté evangéliumának 17. részében: Jézus maga mellé vette Pétert, Jakabot és testvérét, Jánost, és felvitte őket külön egy magas hegyre. És szemük láttára elváltozott: arca fénylett, mint a nap, ruhája pedig fehéren ragyogott, mint a világosság. És íme, megjelent előttük Mózes és Illés, és beszélgettek Jézussal.

Illés nem csak elhagyta a látható világot, hanem megérkezett a mennyei hazába. Tanúi lehetünk, hogy ez Isten valósága. Jézus Krisztus feltámadása óta nem csak egy emberé, hanem mindannyiunké lehet ez az igazság.

_  _  _

Hogyan vélekedsz a mennyei hazáról?

Ha megvizsgálod magad, mennyire tudsz, vagy akarsz a nem láthatókra is építeni?

Illés bizonyságot tett az örök élet valóságáról. Bele tudsz ebbe kapaszkodni? Ha nem, mi akadályoz meg ebben?