Békesség szövetsége 4. – Szövetségek szövetsége

2025.01.15. – Kulcsszavak: kegyelem, békesség, szövetség, elmélyülő  –  

„Mert úgy teszek, mint Nóé idejében: Ahogyan megesküdtem, hogy nem árasztja el Nóé özönvize többé a földet, úgy esküszöm meg most, hogy nem haragszom rád, és nem dorgállak meg többé. Mert a hegyek megszűnhetnek, és a halmok meginoghatnak, de hozzád való hűségem nem szűnik meg, és békességem szövetsége nem inog meg – mondja könyörülő Urad.” (Ézs. 54,9-10)

Talán még emlékszünk az első rész irgalmas férjére, ma egy irgalmas bíróval találkozhatunk. Ott ül a bírói székben, teljes joggal arra, hogy megadja azt, ami jár. Mégis olyat tesz, ami minden ésszerű várakozással szembe megy. Olyat tesz, amit nem is gondolnánk, amikor a vádlottak padján leszegett fejjel ülünk várva az elkerülhetetlent.

Vajon Noé idejében nagyobb volt-e a bűne a világnak, mint Ézsaiás korában? Korántsem vagyok benne biztos. És vajon nagyobb volt-e akkor a bűne a világnak, mint ma? Sokszor úgy érzem, hogy nem. Mégis, akkor majdnem egy egész világ pusztult ki a bíró ítéletének nyomán, most pedig nemcsak kegyelmet kapunk a bírótól, de még ő tesz ígéretet nekünk – vádlottaknak –, hogy örökké hűséges lesz hozzánk… Ahogy mondom: szembe minden ésszerű várakozásunkkal.

Ha értetlenül állnánk ezen események előtt, hát nem csoda. Még a haragvó bírót sem nekünk kell megbékéltetnünk, hanem ő maga békéltetett meg minket önmagával: „Mindez pedig Istentől van, aki megbékéltetett minket önmagával Krisztus által, és nekünk adta a békéltetés szolgálatát. Isten ugyanis Krisztusban megbékéltette a világot önmagával, úgyhogy nem tulajdonította nekik vétkeiket, és reánk bízta a békéltetés igéjét.” (2Kor 5,18-19)

Isten az idők során sok szövetséget kötött az emberekkel. Bizonyos értelemben már Ádámmal és Évával is ott az Édenkertben. Hányszor megszegtük! Mégis Isten előre jelentette: „Eljön az az idő – így szól az Úr –, amikor új szövetséget kötök Izráel és Júda házával. Nem olyan szövetséget, amilyent őseikkel kötöttem, amikor kézen fogva vezettem ki őket Egyiptom földjéről. De ezt a szövetséget megszegték, pedig én voltam az Uruk – így szól az Úr. Hanem ilyen lesz az a szövetség, amelyet Izráel házával fogok kötni, ha eljön az ideje – így szól az Úr –: Törvényemet a belsejükbe helyezem, szívükbe írom be. Én Istenük leszek, ők pedig népem lesznek. […] megbocsátom bűneiket, és nem gondolok többé vétkeikre” (Jer 31,31-34) Tehát, habár szembe megy minden ésszerű várakozással, épp azt teszi, amit várhatnánk tőle, hiszen előre megmondta, hogy így fog tenni. Tudjuk jól, ez az idő Jézusban jött el, ez az új szövetség Jézusban köttetett meg.

Talán nem lepődünk meg, ha kiderül, hogy ezt is többször említette Isten nekünk, embereknek: „Te pedig, efrátai Betlehem, bár a legkisebb vagy Júda nemzetségei között, mégis belőled származik az, aki uralkodni fog Izráelen. Származása visszanyúlik a hajdankorba, a távoli múltba. Csak annyi időre szolgáltatja ki őket, amíg a szülő asszony szül, de megmaradó honfitársai hazatérnek Izráel fiaival együtt. A nyáj elé áll, és legelteti az Úr hatalmával, az Úristen fenséges nevével. Akkor nyugodtan élnek, mert hatalma kiterjed a föld határáig. Ez lesz a békesség!” (Mik 5,1-4a) A Messiás tehát uralkodik és ez lesz a békesség.

Keresztelő János apja, Zakariás, fia körülmetélése napján prófétál a Messiásról és az ő küldetéséről, hogy megmutassa nekünk a békesség útját: „meglátogat minket a felkelő fény a magasságból; hogy világítson azoknak, akik sötétségben s a halál árnyékában lakoznak, hogy ráigazítsa lábunkat a békesség útjára.” (Lk 1,78b-79)

„Békességet hagyok nektek: az én békességemet adom nektek…” (Jn 14,27a) – mondja Jézus, később pedig ezt: „E pohár az új szövetség az én vérem által…” (Lk 22,20b). Jézus tehát új szövetségünk Istennel, ami eltér minden eddigi szövetségünktől és ami szükségtelenné tesz minden további szövetségkötést. Ő a békesség szövetsége, amely nem inog meg – mondja az irgalmas bíró mindannyiunknak.

„…és Isten békessége…”, mely szembe megy minden ésszerű várakozásunkkal és „…mely minden értelmet meghalad, meg fogja őrizni szíveteket és gondolataitokat a Krisztus Jézusban.” (Fil 4,7)

_  _  _

Biztosan volt már, hogy a megérdemelt büntetés helyett kegyelmet kaptál. Miben változtatta meg ez a meglepő fordulat a bűnödhöz, a károsulthoz, a bíróhoz, a folytatáshoz való viszonyodat?

Mikor szoktál valódi békességet átélni hétköznapjaid során? Biztos, hogy ezekben a pillanatokban benne van Isten is. Ha nem tudod hol, keresd!

Isten beemelt téged a szövetségébe. Adj hálát ezért nap mint nap!