Ugyanolyan ember 11. – Ugyanoda, de nem ugyanúgy

2024.12.11. – Kulcsszavak: félelem, körülményeink, bátorság, elmélyülő  –  

„Ekkor így szólt az ÚR igéje a tisbei Illéshez: Eredj, menj el Aháb izráeli király elé, aki Samáriában lakik, de most éppen Nábót szőlőjében van, ahová azért ment, hogy birtokba vegye. Így beszélj hozzá: Ezt mondja az ÚR: Öltél, és még birtokot is szereztél? Azután így beszélj hozzá: Ezt mondja az ÚR: Ahol a kutyák felnyalták Nábót vérét, ugyanott nyalják fel a kutyák a te véredet is!” (1Kir 21,17-19)

Emlékszünk még, hogyan kezdődött Illés története? A hosszú ideig tartó aszályról kellett Isten üzenetét elvinnie Aháb királyhoz. Most Illésnek újra a király elé kell állnia. Üzenetében még súlyosabb ítéletet kell kézbesítenie a királynak. Ugyanazok a főszereplők: Aháb, Jézabel a felesége és Illés. Ebben a fejezetben azonban egy másik Illést ismerhetünk meg.

Illés hosszú utat járt be azóta, gondolkodásában komoly változások következtek be. Ugyanezt azonban sem Ahábról, sem Jezábelről nem olvashatjuk. Aháb ugyanaz a gyerekes, önző, irányítható, gyenge jellemű király maradt, akit a félelem hajlít ide és oda. Kívánságai vezérlik, leginkább magával szeret törődni. Energiáját, hatalmát nem uralkodásra használja. Felesége, a valódi uralkodó, nem ismer határokat, gonosz szíve irányítja a király minden lépését. Így volt ez akkor is és így van ez ebben a fejezetben is.

Ebben a történetben a király egy alattvalója szőlőjét kívánja meg, vagy inkább sóvárog érte. A tehetetlen, gyenge jellemű király helyett ismét felesége cselekszik, hamis vádakkal megkövezteti Nábótot, a kívánt szőlő tulajdonosát. Ahábot mindez nem érdekli. Örül új szerzeményének, bármilyen ára is volt a megszerzésének.

Illést ezért Isten újra Ahábhoz küldi. Üzenetében most nem egy általános ítéletet kell átadnia, hanem konkrétan a király és a királynő csúfos haláláról kell prófétálnia. Szemtől-szembe kell átadnia a halálos ítéletet annak a királynak, aki továbbra is teljhatalommal rendelkezik és aki mit sem tanult az elmúlt évekből. Akitől Illés félve menekült el. A király így fogadta Illést: Rám találtál, ellenségem?! Illés hangjából most az Istenbe vetett bizonyosság szólt: Rád találtam, mivel arra vetemedtél, hogy olyat tégy, amit rossznak lát az ÚR.

Isten munkája Illésben beérett. Cselekedetét már nem a félelem határozza meg. Szavaiban nem érezni semmi félelmet. Bátran, határozottan, Isten erejével áll a király elé és hirdeti ki a halálos ítéletet. Még akkor sem rendül meg, amikor Aháb az ítélettől való félelmében mégis bűnbánatra hajlik és a királyi családról mondott ítélet nem az ő életükben fog megtörténni.

Ez az igazi változás! Nem a körülmények változnak meg, hanem Illés látásmódja, gondolkodása! Megszerzett tudásával, felismerésével félelme forrásához kell visszatérnie. Valósággá kell válnia az akadály leküzdésének. Nem csak meg kell értenie, hanem meg is kell élnie Isten valóságát. Mert Istenben az előttünk tornyosuló akadályok nem az ellenségeink. Legyőzésre adattak elénk. Isten nem a körülményeket akarja megváltoztatni, hogy megkönnyítse utunkat, hanem minket akar felkészíteni arra, hogy általa a körülményeinket megváltoztassuk. Tévhiteink, torz valóságlátásunk emelik az akadályokat áthatolhatatlan falakká.

Urunk azonban ki tudja cserélni tévhiteinket az Ő igazságára. Illés történetében látjuk ennek valóságát. Látjuk az oda vezető utat is, amely egyrészről lehet félelmetes is, másrészt felemelő is. Az út minden nehézsége mellett ott volt Isten gondoskodása is: az angyalban, a meleg kenyérben, a halk és szelíd szóban. De ott van benne a félelmetes is: az önmagában való csalódásban, a magányban, a rekettyebokor kilátástalanságában. Az útnak része mindkettő, elválaszthatatlanul. De az útnak része a megérkezés is, a kőfalaink lerombolása, a szabadság élménye, de leginkább Isten gondoskodásának személyes átélése. Nem a félelemé az utolsó szó!

_  _  _

Milyen akadályok emelkedtek köfalakká az életedben?

Milyen érzéseid vannak a kőfalaiddal kapcsolatban? Lerombolnád vagy beletörődnél létezésükbe?

Hiszed-e, hogy Isten veled szeretné formálni körülményeidet?