Élmény, tapasztalat, érzelmi azonosulás 31. – Mindent meghatározó gondolkodás

2024.05.22. – gondolkodás, döntés, szabadulás, elmélyülő  –  

„és ne igazodjatok e világhoz, hanem változzatok meg értelmetek megújulásával, hogy megítélhessétek: mi az Isten akarata, mi az, ami jó, ami neki tetsző és tökéletes.” (Rm 12,2)

A minap találkoztam egy kutatással, ahol fiataloknak az eléjük tett borokat kellett minősíteniük. Semmi mást nem tudtak róluk, csak a fogyasztói árukat, majd kóstolás után rangsorolni kellett azokat. Talán túl nyilvánvaló, hogy a legdrágábbat találták 84%-ban a legfinomabbnak, csakhogy az agyi folyamatokat is figyelték közben és bizony a legdrágább kóstolása során volt a legmagasabb a boldogsághormon termelődése. A csavar a történetben az, hogy minden pohárban ugyanaz a bor volt. Azaz a gondolatuk meghatározta az érzésüket.

Rögtön a jól ismert szállóige jutott az eszembe: ahhoz, hogy megváltozzon a viselkedésed, hozzáállásod, előbb az érzéseidnek kell változnia. De ahhoz, hogy megváltozzanak az érzéseid, meg kell változtatnod a gondolkodásodat. Ez a kísérlet pont ezt támasztotta alá. Hiszem, hogy Isten is ezt adja elénk a fent említett igében. Az értelmünknek kell megváltozni előbb, aztán követi a többi is.

Ez emelkedett ki számomra a múlt vasárnap elhangzott igehirdetésben is. Amikor nem érzem magamhoz közel Istent, az agyamból, az ismereteimből kell előhívnom, amit tudok Róla, amit már megéltem Vele, a megismert ígéreteket.

Kicsit elidőztem ennél a gondolatnál, és az egyiptomi kivonulás elevenedett fel bennem. A nép sóvárog a szabadulásért. Évek óta zörget Isten ajtaján, Aki egyszer csak lép. Talán a sok csapás, az egyre nehezedő teher is arra szolgált volna, hogy a nép gondolatai középpontjába Isten kerüljön. Nem természetes a szabadulás, nem egyszerű, nem küzdelemtől mentes. A változás mindig valami új, valami ismeretlen, valami nem megszokott. Ahogy mostanában mondani szoktuk, a komfortzónán kívül van. Kitartás, eltökéltség, állhatatosság kell hozzá.

A történetből sajnos jól ismerjük, hogy nem változott meg a gondolkodásmódjuk. Az első akadálynál visszafordulnának. Isten azonban újból és újból megmutatja nekik gondoskodását, szeretetét, jelenlétét, vezetését, jó tervét. Ő nem adja fel, mert azt akarja, hogy eljussanak oda, ahol a valódi szabadság van, minden körülménytől függetlenül. Ő maga a szabadság!

Olyan szomorú volt újból szembesülni, hogy nem sikerült ennek a népnek ez a változás. Csupán két ember jut be az ígéret földjére, a többiek a pusztában vesznek el.

Isten nem kényszerít, de választási lehetőséget ad. A gondolkodást nem lehet kényszeríteni. Saját döntés, tudatos elhatározás, szabad akarat.

Lehet védekezni, hogy én nem vagyok rá képes, én ilyennek születtem, a neveltetésem, a körülményeim akadályoznak. A valóság azonban az, hogy Isten minden akadályt elvett az útból, ezeket is. Teljesen szabad az út. Kitárt karokkal vár. Mindent megtesz ma is érted. Helyzetbe hoz, hogy meg tudd hozni a döntést. Merj rálépni az útra! Változzon meg a gondolkodásod!

_  _  _

Oda tudsz ma lépni Isten elé, kérve, hogy mutassa meg, hol kell változnia a gondolkodásodnak?

Mi az, amit a hátad mögött kell hagynod, felégetve a visszavezető utat?

Mi az, ami a szabadulás útjában áll még?