Kegyelemből van üdvösségünk 1.

2024.03.27. – bűn, harag, Isten-kapcsolat, kegyelem, elmélyülõ –

„Ekkor azt kérdezte Kaintól az Úr: Miért gerjedtél haragra, és miért horgasztod le a fejed? Hiszen ha jól cselekszel, emelt fővel járhatsz. Ha pedig nem jól cselekszel, a bűn az ajtó előtt leselkedik, és rád vágyódik, de te uralkodjál rajta!” (1Móz. 4,6-7)

A második generációs halottak története ez. Halottak, mert azt mondta szüleiknek, – Ádámnak és Évának – az Isten, ha megszegik az életüket védő tilalmat, meghalnak. Megszegték. Meghaltak. Nem biológiai értelemben, hanem az Istenkapcsolatukra nézve. És íme: Káin már féltékeny a testvérére, Ábelre és mélyen haragszik Istenre.

Négy részben nagyítom most fel ennek az Igének megértett üzeneteit. Csak néhányat.

1. rész. Ekkor azt kérdezte Káintól az Úr: Miért gerjedtél haragra, és miért horgasztod le a fejed?

MIÉRT?

Ezt a kérdést szereti a tudomány, mert felfedezésekhez vezet, de nem szereti a konfliktusban lévő ember. Talán mert számonkérés hangulata van. Amikor Isten kérdez, – bár nem halljuk a hangsúlyát és nem látjuk a tekintetét – számtalan bibliai példából tudhatjuk, hogy gyógyító, segítő szándékkal szólítja elő az embert. Teret ad az őszinte szembenézésre. Felkínálja a tisztázás lehetőségét: Ádám, hol vagy? Hágár, hová mész? Igazad van-e Jónás, hogy haragszol? Mit akarsz, hogy tegyek veled, Bartimeus? Kit kerestek (farizeusok és katonák)? Mi történt (emmausi vándorok)?

HARAGRA GERJEDVE

Miről szól a haragod, Káin? Kire haragszol, Káin?
Az Írások szerint Káin nem válaszol. A következő részben látjuk majd, hogy Isten nem áll meg a kérdőjelnél. Segít, utat mutat, mert olvassa Káin szívét. Látja benne a gyilkos indulatot, a féltékenységet, az irigységet. Látja a formálódó gonosz tervet, de Káin nem ismeri fel a kegyelmet. Káin elszántan haragszik. Megbékíthetetlenül.

LEHORGASZTOTT FEJJEL

Arany János oly gyönyörűen írja le Toldi Miklós haragját: Mint komor bikáé, olyan a járása, mint a barna éjfél szeme pillantása. – Szinte látjuk magunk előtt a leszegett fejjel, ökölbe szorult kézzel, vad gondolatokkal, döngő léptekkel távozó Toldit. És látjuk Káint is. Hasonló haraggal. Besötétedve…

Az ’anthropos’ görög szó megjelenik számos tudományos fogalomban, ahol az emberről van szó. Szó szerinti jelentése azonban: az ember, aki felfelé néz. Felfelé néző. Az ember, aki tud felfelé nézni, Istenre tekinteni, megoldást talál a haragjára, mielőtt abból cselekedet lenne.

Isten meglátja, amikor besötétedik a lelkünk. Kegyelem, ha meghalljuk, hogy kérdez, mert magára akarja vonni a tekintetünket. Segít, hogy belelássunk haragunk mély kútjába. Felemelné a lehorgasztott fejünket, hogy visszakerüljünk az embernek ajándékozott alap állapotunkba: bensőséges, meghitt Istenkapcsolatunkba. Akarjuk-e megkapni ezt a kegyelmet?

_ _ _

Mit tesz veled leggyakrabban a haragod? És te mit teszel vele?

Van-e arról élményed, hogy Isten kérdezett téged? Ha igen, hogy élted meg? Milyen tapasztalást viszel ebből tovább?

Ha eddig nem volt ilyen, vajon most mire kérdezne rá az életedben?