Lehet-e nem elmélyülni?

2024.03.20. – szilárd alap, jó gyümölcs, igazi változás, őszinte szembenézés, elmélyülő  –  

„Nem mindenki megy be a mennyek országába, aki ezt mondja nekem: Uram, Uram, hanem csak az, aki cselekszi az én mennyei Atyám akaratát.” (Mt 7,21)

Immár két éve van lehetőségem, hogy gondolataimat, megértett üzeneteimet, érzéseimet sorokba öntve az Elmélyülő olvasói elé tárjam. Amikor erre lehetőséget kaptam, nagy örömmel írtam és írom mai napig is az egyes részeket. Ennek oka, hogy már korábban is rámutatott arra a Szentlélek, hogy az igében való elmélyülés nélkül nem fogok előbbre lépni hitemben.

Ahogy ismét az Elmélyülő szolgálatának indulását ünnepeljük, úgy került elém az idézett ige és az írásom címe. Lehet-e nem elmélyülni? Jézusnak ezt az egy mondatát két példázat között idézi a Szentírás. Az egyik példázat a jó és a rossz gyümölcsről szól, a másik pedig a szilárd alapra és a homokra épített házról. Mindkét példázat jól szemlélteti Jézus tanításának fontosságát.

Ahogy egy mondás tarja, a hajóskapitány tudása nem a kikötő nyugodt vizén, hanem a viharos tengeren ismerszik meg. A külsőségekre nagy hangsúlyt helyező világunkban instant megoldásokat, módszereket, technikákat keresünk, hogy a várt eredmény minél gyorsabban látszódjon. Az vagyok, akinek látszom, ezért azt mutatom, aminek láttatni akarom magam. A látszatkereszténység gyümölcse azonban sem nem ízletes, sem nem tartós. Tüskebokorról szednek-e szőlőt, vagy bogáncskóróról fügét? Szeretnénk ennek látszatát kelteni, de a növényi genetikát nem lehet megerőszakolni. Miért gondolnánk, hogy viselkedésünket igen? Nyilvánvaló a látszat hiábavalósága, mégis törekszünk rá.

Jézus Krisztus nem látszólag adta életét értünk. Hús-vér valóság megváltása! Nem véletlen, hogy az Úrvacsorában nem szép gondolatokat, követendő tanításokat hagyott ránk, hanem megtört testének és kiontott vérének jelképét. Életünk kezelésére nem tüneti gyógymódot adott, hanem valódi, belülről induló, szervi, testi gyógyulást.

Hálát adok az Istennek, hogy néhány évvel ezelőtt mélyen belenyúlt az életembe. Felkavarta az évtizedek mozdulatlan iszapját, megnyomta a jól eltakart sebeket. Először minden erőmmel igyekeztem a fájdalomtól szabadulni, jól hangzó magyarázatokkal takarózni. Ismeretlen érzés volt, ahogy a Szentlélek által beáramló fény bevilágít a szív mélyére. Hiedelmek, sérelmekre adott rossz válaszok, örökölt viselkedésformák, tévhitek kerültek a felszínre. Megmozdult a homok, amit a zápor, az árvizek és feltámadt szelek kaptak fel. Megrogyott, majd összeroppant a ráépített ház. Homok-filozófiára, homok-hiedelmekre épített életemmel nem történhetett más, minthogy megadja magát az elemi erőknek. Megértettem, hogy újjászületni annyit jelent, hogy életemet új alapra kell helyeznem. Ez már nem az én kezemben van, nem attól függ, hogy mit gondolok, vagy érzek róla, hanem attól, hogy elhiszem-e. Nem az határoz meg, amit életemben hoztam, hanem amit Tőle átvettem.

Elengedni és megragadni. Nekem ezt jelenti elmélyülni. Elengedni, amiről azt gondolom, hogy megtart és megragadni, amiről Jézus mondja azt, hogy megtart. Elvágni azt, ami megkötöz és erős kézzel belekapaszkodni abba, amiről Jézus mondja, hogy ragadjam meg. Új alap, új föld, új gyökér, jó gyümölcs. Ez már a Lélek gyümölcse. Belül munka, és van, hogy fájdalom. Elengedni nehéz, és van, hogy megragadni sem könnyű. A szikla mélyen van, a jó gyümölcsre néha várni kell.

Elmélyülni azonban mindig reményteljes. Nehézsége az enyém, de a vér és az áldozat Jézusé. Elvégezte, hogy elvégezhessem.

_  _  _

Hogyan reagálsz egy-egy nehéz helyzetre, különösen akkor, ha az mélyen érint? Gondolj egy konkrét történésre, hogy jobban meglásd a válaszodat!

Hogyan oldasz meg ilyen nehéz helyzeteket? Mi segíthet szembenézni önmagaddal, hibáiddal, hiányosságaiddal? Mi akadályoz ebben?

Merd megengedni magadnak, hogy a rossz tulajdonságod felismerésének fájdalma és a változás reménye megérinthessen! Mélyülj el!