Engedjétek hozzám

2024.02.07. – bizalom, gyermeki hit, Isten országa, elmélyülő  –  

„Ezután kisgyermekeket is vittek, hogy megérintse őket. Amikor a tanítványok ezt meglátták, rájuk szóltak, Jézus azonban magához hívta őket, és így szólt: „Engedjétek hozzám jönni a kisgyermekeket, és ne akadályozzátok őket, mert ilyeneké az Isten országa. Bizony, mondom néktek: aki nem úgy fogadja az Isten országát, mint egy kisgyermek, semmiképpen nem megy be abba.”” (Lk 18,15-17)

Mindig nagy élmény a bibliaolvasás alkalmával, amikor egy jól ismert ige mögött új tartalom nyílhat meg. Ilyenkor érzem azt, hogy van veszélye a szövegvakságnak, amikor azt gondoljuk egy igéről, hogy azt mi már jól ismerjük. A Szentlélek azonban minden alkalommal tud új ismerethez juttatni, ha kellő nyitottsággal olvasom, ha szívesen veszem kezembe a lélek szerszámait, hogy egy kis munkával a mélyre ássak, oda, ahol még nem kerestem. Rendszerint van mit felfedezni, van kincs, amit a felszínre lehet hozni.

A tanítványok megítélése szerint a gyerekeknek nincs semmi keresnivalójuk Jézus körül. Jézus tanítása komoly, felnőtteknek való dolog. Az nem gyerekjáték. Jézus azonban mást látott a gyermekekben. Megint mennyire távol vannak a mi gondolataink az Ő gondolataitól!

De mit látott Jézus a gyermekekben, amit a tanítványok nem? Sok érdekes, tanulságos és figyelemfelkeltő találkozást olvashatunk az Evangéliumokban. Ki betegségével, ki hozzátartozója nyomorával, ki pedig kifejezetten Jézus helyreigazításának szándékával érkezik Jézushoz. A legtöbb találkozásban közös, hogy a találkozást valami szükség alapozta meg. Fontos hangsúlyozni, hogy Jézus nem ítéli el ezt a szándékot. Nem ítéli el azt, aki végső elkeseredésében, sorsának jobbra fordulása reményében Őhozzá fordul. Ezen az igén keresztül nem is azt szeretné tanítani, hogy ez elítélendő lenne. Ennél sokkal többet!

Jézus arról beszél, hogyan fogadjuk az Ő országát. Jézus a lényegről beszél, a mi megváltásunkról, amely minden nehézségünkön, betegségünkön, pillanatnyi problémánkon túlmutat. De van-e fontosabb annál, mint ami éppen a szívemet nyomja? Ez az ige éppen arra világít rá, hogy nem a sorrend a fontos. Mert Jézus nem a problémáinkat jött megváltani, hanem minket. Sajnos a bennünk mélyen lakó őszinte gyermek jut el Jézushoz utoljára, a belsőnknek az a része, aki őszintén merne kapcsolódni, aki a legbelsőnkből fakadó motivációk mentén működne, aki az életért kiált. Problémahegyeink, gondfalaink mögül csak azt a személyt látjuk, akitől reméljük a megoldást, akitől várjuk, hogy holnap könnyebb lesz, vele minden jobb lesz majd.

A bennünk élő gyermek azonban az Atyára vágyik. Arra a kapcsolatra, amely a bűnnel elveszett. Az Atyára vágyik, aki mellett újra a gyermek lehet, aki elmondhatja a valódi fájdalmakat, a régen eltakart sérelmeket, aki talán már évtizedek óta nem juthatott szóhoz. A bennünk élő gyermek vágyik a helyére, a kapcsolatra, amelyen keresztül megnyílik az ajtó vissza, Isten országába. A gyermek nem azt reméli, hogy Atyja minden gondját megoldja, hanem azt tudja, hogy csak az Atyával való kapcsolatban lehet élete, mert az Atyában teljesen megbízhat, neki kezet nyújthat. A tékozló fiú bár mindent elvesztett, mégis a legnagyobb kincsre talált: az Atyával való kapcsolatra. Értette az Atya ölelésének lényegét, amivel mindent megkapott, amire életében még szüksége lehet. Testvére a munka verejtékén és a hízott ökrön azonban még nem látott túl.

Engedd Jézushoz a benned lakó gyermeket!

_  _  _

Hogyan találhatnál rá arra, hogy mire vágyik a benned élő kisgyermek? Ha nem tudsz erre választ adni, kérheted Istent, mutassa meg számodra.

Hogyan tekintesz Jézusra? Hogyan foglalnád össze a vele való kapcsolatodat?

Miben változtatnál az Istennel való kapcsolatod gyakorlatán?