Vízkereszt – második rész

2024.01.17. – önazonosság, lelki sebek, elhívás, elmélyülő  –  

„Történt pedig azokban a napokban, hogy eljött Jézus a galileai Názáretből, és megkeresztelte őt János a Jordánban. És amikor jött ki a vízből, látta, hogy megnyílik a menny, és leszáll rá a Lélek, mint egy galamb; a mennyből pedig hang hallatszott: Te vagy az én szeretett Fiam, benned gyönyörködöm. A Lélek pedig azonnal kivitte őt a pusztába. Negyven napig volt a pusztában, miközben kísértette a Sátán. Vadállatok között élt, és angyalok szolgáltak neki.” (Márk 1,9-13)

Víz és puszta. Ahogy olvashattuk az előző részben, Mózes életében is meghatározó volt ez a két elem, elválaszthatatlanná vált életétől. Átment a vízen, hogy hátrahagyja mindazt, aki nem ő, és vállalja, amire Isten elhívta. Nehéz vívódás életünkben, amikor egy-egy rossz szokás, séma rabságából szeretnénk szabadulni. Mintha belülről kellene kiszakítani valamit, régi, megszokott láncokat eltépni. Beengedni a gondolatot, amely megnyomja a fájó, rejtett sebet, engedni a fényt, amely először annyira bántja a szemet. Az új elsőre még annyira idegen, szokatlan a változás, kell a segítő kéz, a biztos pont, amely segít elfogadni, hogy a változás jó, az engedelmesség Isten szavának gyümölcsöző. Ez az út Mózes életében sem volt rövid, de neki is azzal kezdődött, hogy engedett a Vagyoknak, noha még nem tudta ki is Ő és önmaga valójában.

Míg Mózes esetében olyan küzdelmesnek, nehéznek látszik az út valódi identitása megtalálásában, addig Jézus esetében ez olyan könnyűnek és egyszerűnek látszik. Eljött a vízhez, hogy János hívó szavára megkeresztelkedjen, alámerüljön a vízben, hogy onnan kijőve rászálljon a Lélek: Te vagy az én szeretett Fiam, benned gyönyörködöm! Micsoda szavak! Biztos támasz, stabil háttér, kétséget kizáró hovatartozás.

Bizony szeretnék itt megállni, ennyi elég. Ahogy a tanítványok is érezték ezt a hegyen és kérték Jézust, hogy maradhassanak ott, Isten és a menny közelében. A történet azonban nem ér véget, sőt csak most kezdődik, mert az események innen gyorsulnak fel csak igazán. A Lélek azonnal kivitte őt a pusztába! Hosszú nehéz időszak a vadállatok között, víz nélküli helyen, állandó kísértés közepén. A szembenézést Jézus sem úszhatta meg, ahogy Mózes sem. Útját nem kezdhette meg, csak ha odaáll, szembenéz az ellenséggel és hitvallást tesz hovatartozásáról. Mózes arról, hogy nem a fáraó unokája, Jézus pedig arról, hogy Ő nem ennek a világnak a szülötte, hanem az Atya gyermeke.

Honnan jöttem és hova tartok? Ez határozza meg identitásomat. Érezhető, kézzelfogható valósággá kell válnia annak, akivé Ő teremtett. Ahogy érzékelhetők és valóságosak bilincseink, megkötöző sémáink is, amik nem engednek, hogy szabad legyek. Mózes a láthatóan jó körülményei között nem volt szabad, Jézus pedig a láthatóan nehéz pusztai körülmények között mutatta meg igazi, mindentől és mindenkitől független szabadságát. Látható, tapasztalható, valódi, belülről jövő identitásváltozást készített az Atya nekünk is. Jézust azért küldte, hogy a betegeket gyógyítsa és a foglyoknak szabadulást hirdessen. Szava nekem is szól: Te vagy az én szeretett fiam, akiben gyönyörködöm. Akar másnak látni, akarja, hogy változzam, kiteljesedjek. Jézuson keresztül fiának lát, akiben gyönyörködik. Nem csak úgy tetszik, mintha a fia volnék, nem csak szép szavakként kell hangoznia, hanem valóságosan, látható módon.

Jön a puszta, a víz nélküli hely? Igen jön, mert az igazi lelepleződés, az igazi, látható változás soha nem fájdalommentes, de a fiad vagyok, akiben Te gyönyörködsz. Vigasztalás ez, erő. A Lélek visz oda, ő is hoz ki onnan. Más leszek, mert lesz, ami a pusztában marad, és lesz, amit onnan hozok. Átkelhetek a tengeren, a múlt pedig végleg a túlsó parton maradhat.

_  _  _

Mi határozza meg egy-egy cselekedetedet, reakciódat? Gondolkoztál-e már azon, hogy miért úgy reagálsz vagy cselekszel?

Milyen mozdíthatatlannak tűnő, változtathatatlannak látszó szokásaid, reakcióid vannak? Vidd Istened elé ezeket imában!

Hogyan nézel ezekkel szembe? Hiszed-e, hogy Isten szeretett gyermeke vagy, akiben gyönyörködik?