Élmény, tapasztalat, érzelmi azonosulás 25. – Ki vagyok valójában?

2024.01.03. – identitás, kétségek, szabadulás, elmélyülő  –  

„Isten ezt felelte Mózesnek: Vagyok, aki vagyok.” (2Móz 3,14)

Istennek ez a válasza olyan érthetetlen volt számomra. Sehogy nem tudtam értelmezni, megfogni, felfogni. Persze hallottam róla jó pár gondolatot, mégsem lett az enyém, nem jött közel hozzám.

Valami nagyon fontosat kell jelentenie, mert ezzel indítja útra Mózest egy olyan küldetésre, amiről előre megmondja, hogy kudarc lesz a vége, nem fog rá hallgatni a fáraó, mert maga a küldő keményíti meg a szívét. Mózes mégis elindul. Elég neki, hogy a Vagyok küldi. De mit jelent ez?

Az ünnepek kapcsán sok emlékem jött elő a gyermekkoromból, amik nagyon mély érzéseket kavartak fel bennem. Rá kellett látnom, el kellett ismernem saját magam számára is, hogy életem óriási szelete nem más, mint egy szerepjáték. Valaki más bőrébe bújva próbáltam/próbálok megfelelni kimondott, vagy ki sem mondott elvárásoknak, hogy szeressenek, hogy elismerjenek, hogy igeneljenek, hogy elfogadjanak.

Ez a szerep meghatározza a világról alkotott képemet, a gyerekeim nevelését, az Istenhez való viszonyomat, a gondolkodásomat, a döntéseimet, azt, hogy mihez ragaszkodok, és mit engedek el.

Beleállás, megfeszülés, keménység, talán még megközelíthetetlenség is társul mind emellé.

De akkor ki vagyok én valójában? Milyen az a személy, aki leveszi az álarcot, aki nem szerepet játszik, akinek Isten édesanyám méhében megalkotott?

Amint ezek a gondolatok jártak a fejemben, bevillant a fent említett, értelmezhetetlen mondat: vagyok, aki vagyok. És értelmet nyert. Isten valóban az, aki. Nem más, nem szerep, nem változás, hol ez, hol az, hanem valóságosan saját maga: a mindenség Ura, a Föld teremtője, minden alkotója, az, aki értem is odaadta saját magát, aki a saját képére alkotott meg engem is.

Az újévi istentiszteleten elhangzott, hogy legyen ez az év a szabadulás éve. Számomra most ez azt jelenti, hogy engedjek el Krisztusban minden felvett álarcot, és engedjem kibontakozni azt a saját képet, amit Ő belém adott. Legyek az, aki vagyok, Benne.

Ezt kívánom neked is, kedves olvasó, mert ez az út a valódi szabadság felé!

_  _  _

Kérdések helyett arra kérlek, légy egy kissé áldott csendben, lásd meg a rétegeidet, engedd meg magadnak az ezekkel járó, fájó érzéseket és fogadd el Isten feléd nyújtott, átszögezett kezét, hogy Vele szabadon járhass, most és mindörökké!