A tízezer-egyedik?

2023.12.06. – elköteleződés, döntés, Istennel együtt, elmélyülő  –  

„Ruth pedig monda: Ne unszolj, hogy elhagyjalak, hogy visszaforduljak tőled. Mert a hova te mégy, oda megyek, és a hol te megszállsz, ott szállok meg; néped az én népem, és Istened az én Istenem.” (Ruth 1,16)

Édesapám sokszor idézte egykori matematikatanárát, aki a legtöbb új anyag gyakorlásakor így bíztatta az osztályt: „Ne aggódjatok gyerekek, ebből csak az első tízezer példa nehéz.” Hm…

Gyülekezetünkben aktuális téma az elköteleződés. Találkozhattunk vele a Csendesnapon, egy-egy prédikációban és az Éjszakai anyakör egyik alkalma is eköré épült.

Ruth könyvét olvasva olyan egyszerűnek tűnik ez a kérdés. Az ő számára magától értetődő, hogy a férje halála után az anyósával tart.

De akkor Orpa miért nem marad Naómival?

Talán az elköteleződés is egy készség, mint az éneklés vagy a számolás? Valakinek jobban megy, valakinek pedig kevésbé? Vagy csak gyakorolni kell, mert ez is olyan dolog, amiből „csak az első tízezer a nehéz”?

Lehetséges. De mégis jobb lenne, ha nem a tízezer-egyedik párkapcsolatomban, a tízezer-egyedik országban vagy a tízezer-egyedik állásomban akarnék megmaradni. Olyan jó lenne, ha hamarabb meg tudnám hozni azt a döntést, amelyhez egész hátralévő életemben ragaszkodom és tudom róla, hogy Isten teljes mértékig támogat benne, hiszen Ő ülteti el ennek magját a szívemben.

Mégis ijesztő lehet a gondolat, hogy valami mellett hosszú távra döntsek, azzal a szerződéssel, hogy nem állok fel, amikor rossz napok jönnek, amikor úgy érzem, hogy hibás döntést hoztam. Akkor sem, amikor inkább visszaforgatnám az idő kerekét, vagy legszívesebben elkezdenék alkudozni az Úrral, hogy csak most az egyszer mentsen ki ebből a magam ásta veremből.

De mi lenne, ha nem verem lenne, hanem egy híd? És nem egyedül ásnám már az elejétől, hanem Istennel együtt építeném a pilléreit, oszlopait, csiszolnám a korlátait, helyezném el rajta a kis dekorációs szobrokat? Az a pillanat, amikor nem bírom el az ásót, vagy amikor csak-azért-sem akar megmaradni a fényszóró az egyik hídfőn, nem lenne sokkal könnyebb így, hogy Istennel együtt dolgozom? És milyen áldott lesz majd az a nap, amikor az Úr és én visszanézünk a közös alkotásra, amelyre szerződtünk.

Kérjük ma is a Mindenható útmutatását a legkisebb kérdésünkben is! Ahogyan Ruth kapott vezetést és új életet, úgy segítse a Kedves Olvasót Isten ma is az elköteleződésben! Ne várjunk a tízezer-egyedikig!

_  _  _

Gondolj a (házas)társadra, a munkádra, a szolgálatodra, a lakhelyedre vagy bármire, amihez kötődsz és Te választhattad meg: Mi segít abban, hogy minden nap igent tudj mondani rá/erre a dologra?

Gondolj az Úrral való kapcsolatodra: Mi miatt köteleződsz el Isten mellett minden új nap?

Hallgasd meg, dúdold, énekeld vagy fütyüld el a Mindennap veled leszek c. éneket! Milyen érzéseket hoz elő belőled?