Élmény, tapasztalat, érzelmi azonosulás 23. – A kapcsolatért semmi sem drága

2023.11.22. – vágyakozás, szabálykövetés, Istenkapcsolat, elmélyülő  –  

„Eddig még csak hírből hallottam rólad, de most saját szememmel láttalak.” (Jób 42,5)

Az utóbbi időben többen, többféleképpen jártuk körbe azt a kérdést, hogy Isten miért nem ad meg valamit, amire oly régóta vágyunk, miért enged meg valamilyen nehézséget az életünkben, hol van, amikor a sötétségben, mélyben vergődünk.

Az egyik ilyen útkeresésben, válaszkeresésben elhangzott egy rövid félmondat: mert Istennek a kapcsolat mindennél fontosabb. Nos, ezen a tükrön keresztül szemlélve a kérdést egészen új dimenzió kezdett kibontakozni számomra. Nézzünk bele most együtt!

Jób istenfélő ember volt. Mindent igyekezett megtenni, hogy betartsa a szabályokat, parancsolatokat. Akkor is áldozatot mutatott be, amikor csak egy apró esélyét látta annak, hogy fiai vétkeztek. Szabálykövetés, bebiztosítás, megfelelés, tettek. Ez lenne a kapcsolat?

Anna feljár évente Silóba imádkozni, áldozatot bemutatni. Zörget Istennél hosszú évekig, hogy adja meg a szíve vágyát. Igyekszik jó feleségként, istenfélő asszonyként élni, de teli van kérdéssel, szomorúsággal. Ez lenne a kapcsolat?

Azt vallom, hogy Isten egészen mást ért valódi kapcsolat alatt. Valami nagyon önkéntes, belülről jövő, őszinte, tiszta, játszmamentes, meghitt, elfogadó, megértő együttlétet, ahol jó mindkét félnek, ahol minden a felszínre kerülhet, ahol áradhat mennyei ereje, békessége, minden látható, érezhető körülmény ellenére.

Sem Jób, sem Anna nem tapasztalta meg ezt a fajta közösséget Istennel a szabálykövetésben, a törvények betartásában, a „jó”ságban. De hiszem, hogy mindketten megtalálták a szenvedésben, a vergődésben. Ahogy Jób meg is fogalmazza: saját szememmel láttalak. Valóban találkoztam Veled. Nem csak információim vannak Rólad, hanem már személyesen ismerhetlek. Hiszem, hogy Annával is ez történt a templomi imádságban, mert utána már nem volt szomorú, béke volt a szívében.

Igen, Istennek olyan fontos a vele való egységünk, hogy a saját képmására teremtett meg, szabad akaratot adott nekünk, bevállalva a kockázatot, hogy szakítunk a tiltott fáról (nem vette körül kerítéssel, lángpallossal), ezzel teljesen elszakadva Tőle. Pedig tudta, hogy az egyedüli megoldás, a visszatalálás lehetősége csak nagyon drága áron valósítható meg. Egyszülött Fiát áldozta fel, emberi testet adva a mennyei dicsőség helyett. Aki találkozott minden fájdalommal, nehézséggel, csalódással, megvetéssel, betegséggel. Sőt magára vette minden bűnünket, ezzel olyan messze távolodva Istentől, mint még egyikünk sem. Egyedül maradt. Teljesen egyedül, érted és értem!

Nos, ha ennyire drága számára ez a kapcsolat, ennyi áldozatot megér, akkor egy nagyon-nagyon fontos, életmentő dolognak kell lennie. Az is!

Isten mindent megtesz ma is, a te életedben is, hogy valódi találkozás legyen Vele, ne csupán jó keresztény élet. Ha nehézségen keresztül jutsz el a hiábavalóság falához, az emberi megoldások kudarcához, és végül az Ő keresztjéhez, akkor nem fél ezt az utat választani. Ha a félelem, a reménytelenség, a csalódás a megfelelő út, akkor az is belefér. De, ha a gazdagság, a vezető beosztás, a siker juttat el idáig, akkor ezt is megengedi.

Találkozz Vele, hogy békességre lelj!

_  _  _

Hol vagy most? Milyen helyzetben? Melyik kérdés foglalkoztat újból és újból?

Találkoztál már Istennel, saját szemmel látva Őt, vagy még csak hallottál Róla?
Ha még nem, vagy már nagyon régen találkoztál vele, kérheted tőle, hogy láthasd, vagy újból láthasd Őt a hiteddel!