Istenem, járunk?

2023.10.04. – Istennel járás, engedelmesség, szövetség, elmélyülő  –  

„Noénak pedig ez a története. Noé igaz, tökéletes férfiú vala a vele egykorúak között. Istennel járt vala Noé.” (1Móz 6,9)

A magyar nyelvben legalább 236 módon tudjuk kifejezni azt a tevékenységet, ha egy pontból a másikba jutunk. Lássunk erre néhány példát: halad, koslat, bandukol, suhan, trappol, meneget, baktat, cikázik, kolbászol, tipeg, léptet, oldalog…

Talán a kedves Olvasóban is megjelenik egy-egy kép ezekhez a szavakhoz, esetleg egy kedves családtag, barát vagy az utcán látott idegen alak, akinek a mozgására pont illik valamelyik kifejezés. A Biblia szerin Noé az Istennel jár. Nem sántikál, vágtat, kullog vagy lézeng. Ő jár. Az én képzeletem szerint Noé egyenesen tartja magát miközben halad előre, lépései megfontoltak és egy bizonyos ritmust mutatnak. Hiszen az életünkben is egy ismétlődő, rendszeres tevékenységünket írjuk le, amikor azt mondjuk: „színházba járok”, „kondizni járok”, „templomba járok”.

Noé fel is vette az Úr által diktált tempót, hiszen ő járt a Jóistennel, nem az Isten vele. Az Úr mutat utat neki, Noé pedig hallgat a szavára, nem ő akarja Neki megmondani, hogy merre, hogyan, milyen lassan vagy gyorsan kellene eljutnia. A célról sem kérdezősködik a hajó építésekor, egyszerűen teszi azt, amit Isten kér tőle.

Bevallom, irigy vagyok Noéra. Nem elég, hogy jól érthetően hallja Isten hangját és szelíden tudja tűrni, hogy egy 133 méter hosszú bárkát építtessen vele, amelyben saját állatkertje lehet, de még Istennel is járhat. Mindennek tetejébe pedig „tökéletes vala”. Tiszta szerencsés fickó, nem? Pedig biztosan megvoltak neki is a maga küzdelmei, például elviselni szomszédai gúnyolódását vagy azt, hogy a barátait nem vihette fel a hajóra Isten meghagyása szerint. De neki kellett befognia az állatokat is. Bizony mondom Nektek, félnék megkörnyékezni egy oroszlánt vagy viperát, hogy felvigyem magammal a hajómra…

De mivel „Istennel járt vala Noé”, lehetséges volt túllendülnie a küzdelmein, kihívásain. Biztosan nem azonnal és nem könnyen, hiszen az özönvíz közel egy évig tartott és még kellett idő az élet visszatérésére is. De az „ív a felhőben” (1Móz 9,16), a szivárvány végül felkerült az égre, hogy a mai napig emlékeztessen bennünket az Úrral való szövetségre.

Ne vesztegessük hát időnket – járjunk Istennel!

_  _  _

Te melyik szóval jellemeznéd az Istennel való járásodat?

Van Istennek olyan kérése feléd, amelyet legszívesebben megtagadnál? Ha igen, mondd ezt el neki bátran!

Mi az a jel, ami emlékeztet Téged arra, hogy az Úr Noéval kötött szövetsége Rád is kiterjed? Hogyan tudod ezt úgy használni, hogy meglásd általa Isten szeretetét?