Felelős vagy értem!

2023.09.13. – közösség, konfliktus, féltő szeretet, elfogadás, elmélyülő  –  

„Ha pedig vétkezik ellened a testvéred, menj el hozzá, fedd meg négyszemközt: ha hallgat rád, megnyerted a testvéredet. Ha pedig nem hallgat rád, végy magad mellé még egy vagy két embert, hogy két vagy három tanú szava erősítsen meg minden vallomást. Ha nem hallgat rájuk, mondd meg a gyülekezetnek! Ha pedig a gyülekezetre sem hallgat, tekintsd olyannak, mint a pogányt vagy a vámszedőt!” (Mt 18,15-17)

Mai világunkban olyan sokszor hangoztatott elv a másik ember elfogadása, elhordozása, tiszteletben tartása, és bár alapjaiban igaz ez az elv, nem szabad átesnünk annak a bizonyos lónak a túloldalára és elvtelenül eltűrni mindenfajta emberi magatartást a közösségeinkben.

Egyik emberi közösség sem működhet, nem élhet szabályok, rend nélkül. Keresztyén közösségeink számára az Úristen elég világos alapokat rakott le, mondott el, hogy hogyan képviseljük Krisztust a közösségeink életében. A Szentírásban olvashatjuk az Úristen útmutatásait, tanácsait egy-egy élethelyzet kapcsán. Olvashatunk a viszálykodás kezeléséről (1Kor 3), a hívők vitás ügyeinek intézési módjáról (1Kor 6), házasság és elválás kérdésköréről (1Kor 7; Efezus 5, Kolossé 3), a hivatásainkban való forgolódásunk helyességéről (1Kor 7), gyülekezeti összejöveteleink rendjéről (1Kor 11), az adakozás rendjéről (1Kor 16), a gyülekezet vezetéséről (1Tim, Titusz) és még sorolhatjuk. Azért adta nekünk Isten ezeket a szabályokat, útmutatásokat, hogy a közösségeink, társas kapcsolataink rendben legyenek, igazság és szeretet szerint működjenek. Azért adattak ezek a szabályok, hogy jó legyen ezekben a kapcsolatokban, ezekben a közösségekben lenni; hogy örömmel tudjak oda menni, ott lenni, mert biztonságban érzem magam érzelmileg.

És igaz, hogy nincs a Bibliában benne minden egyes élethelyzet, de amelyek benne vannak, azokból meg lehet tanulni az általános szabályokat. Az alapszabály például mindig a szeretet. Ha valami nem szeretetből van, az már eleve nem lehet az Istentől.

Így tehát a feddés is, amiről az igeszakaszunk beszél, a szeretet alapján nyugszik. A közösségeink tagjait tisztelnünk kell, egymás elfogadására, megértésére kell törekednünk, mégpedig azért, mert velünk is így bánik az Úristen. Amikor azonban valaki a közösségben olyan magatartást tanúsít, amivel zavarja a rendet, amivel rossz példát mutat mások számára, amivel nem a szeretet evangéliumát képviseli, nem az Isten útmutatásai szerint él, akkor a Szentírás szerint helye van a feddésnek. De csak a szeretetből fakadó feddésnek.

Ez az igeszakasz – ha nem jól értjük – felhatalmazást adhat számunkra, hogy megítéljük testvéreinket a gyülekezetben. Az evangéliumban Jézus azonban nem ítéletről, megítélésről, bíráskodásról beszél, hanem szeretetből fakadó figyelmeztetésről. Arról a figyelmeztetésről, ami abból a szeretetből fakad, ami félti a testvéremet, amiben aggódom a jövője, az Istennel való lelki útja miatt. Ez az evangélium szerinti feddés segíteni, megérteni akarja testvérét és nem megalázni, megszégyeníteni és semmiképpen sem uralkodni rajta, vagy éreztetni vele felsőbbrendűséget, tökéletességet.

A szeretet útját követve furcsán hangzik az evangéliumi szakasz utolsó mondata, amikor a testvéred nem hallgat senkire se, akkor „tekintsd olyannak, mint a pogányt vagy a vámszedőt!”.

Mit jelent ez? Ki kell közösíteni? Meg kell szakítani vele minden kapcsolatot? Pál apostol ezt írja a korinthusi gyülekezetnek: „Hát nem tudjátok, hogy egy kicsiny kovász az egész tésztát megkeleszti? Takarítsátok ki a régi kovászt, hogy új tésztává legyetek, … Levelemben már megírtam nektek, hogy nem szabad kapcsolatot tartani paráznákkal. De nem általában e világ paráznáival vagy nyerészkedőivel, harácsolóival vagy bálványimádóival, hiszen akkor ki kellene mennetek a világból.” (1Kor 5,6-10).

Mégis, Krisztus tanítását szem előtt tartva azt gondolom, hogy nem az embert kell a gyülekezeti közösségeinkből kitakarítani elsősorban, hanem az istentelen cselekedetét. Arról van szó, hogy nem szabad tűrni szeretetlen cselekedetét (szeretettel figyelmeztetni kell, hogy nem jó az irány, amerre halad), nem szabad hagyni, hogy másokat is rossz útra vigyen (például nem szabad tisztséggel megbízni) és – amikor a gyülekezetre sem hallgat, akkor el kell kezdeni őt az alapoktól újra tanítani az Isten útjára – úgy ahogyan a pogányt (Isten nélkül élőt) és a vámszedőt.

Mindvégig azonban a szeretet megtartása a legfontosabb!

Amikor ezt az igeszakaszt úgy olvasom, mint aki vétkeztem felebarátom ellen, akkor jó abban a biztonságban élnem, hogy vagyok annyira fontos a gyülekezetemben levő testvéreimnek, hogy figyelmeztetnek a vétkemre. Ha én nem látnám is, ha én nem érzékelném is, hogy vétkeztem és eltértem az Isten útjáról, akkor vannak testvéreim a gyülekezetben, akik figyelmeztetnek engem és a végsőkig harcolnak, küzdenek értem! Ha tehát érzem a testvéreim figyelmeztetéséből a szeretetet, akkor nem megsértődöm a figyelmeztetésen, hanem hálás vagyok a féltő szeretetért.

_  _  _

Voltál-e már az igeszakasz szerinti helyzetben úgy, hogy ellened vétkeztek? Hogyan rendeződött a konfliktus?

Voltál-e már az igeszakasz szerinti helyzetben úgy, hogy te vétkeztél valaki ellen a gyülekezetben? Figyelmeztettek-e testvéreid? Hogyan érezted magad a feddés során?

Hogyan volt jelen Isten ezekben a helyzetekben?

Van-e most valaki, akiért aggódsz? Vidd őt imában Isten elé!