Élmény, tapasztalat, érzelmi azonosulás 18. – Nem önálló munka

2023.08.23. – Isten jelenléte, együtt, kapcsolat, elmélyülő  –  

„Mózes azonban ezt felelte erre az Istennek: Ki vagyok én, hogy elmenjek a fáraóhoz, és kivezessem Egyiptomból Izrael fiait? De Isten azt mondta: Bizony én veled leszek!” (2Móz 3,11-12a)

Az iskolában olyan sokszor hallottuk ezt a vezényszót: ez önálló munka. Nincs segítség, nem kérdezhetem meg a másik véleményét, saját kútfőből kell dolgozni.

Nem tartozott a kedvenceim közé ez a tevékenység, akkor sem, ha nem jegyre ment a dolog.

A fent említett igeszakaszban Isten győzködi Mózest. Feladatot ad neki, nem is kis feladatot, ami láthatóan túl van a komfortzónáján, nem érzi magát alkalmasnak rá, de nem önálló feladatot. Bizony én veled leszek.

Mózesnek kevés ez az ígéret. Tovább alkudozik Istennel. De vajon nekem elég? Hirtelen eszembe jut megannyi eset, amikor gondolkodás nélkül fejest ugrottam egy-egy feladatba. Anyaként is hányszor érzem azt, hogy nekem kell megoldanom a helyzetet. Fel kell hívnom, meg kell beszélnem, el kell simítanom, tartanom kell az időbeosztást, gondoskodnom kell róla, hogy minden időben meglegyen, hiszen én vagyok az anya, rajtam múlik.

Talán nem fogalmazzuk meg ennyire tudatosan, de a döntéseink, tetteink, aggodalmaink mögött bizony ez bújik meg.

A Mt. 10. részében Jézus kiküldi a tanítványait, mint juhokat a farkasok közé. Felkészíti őket, útravalót kapnak, mégis első olvasatra olyan, mintha egyedül kéne menniük, de a 20. versben már ott van, hogy „az Atya Lelke szól majd általatok”.

A „veletek vagyok a világ végezetéig”, a „nem feledkezem meg rólad”, és megannyi ígéret olyan megszokottá vált már köreinkben, pedig arról szól, hogy Isten velünk, általunk, bennünk akar működni, méghozzá szoros kapcsolatban, szoros függésben.

Félünk ettől a szótól, mert a szabadságunkat véljük elveszíteni, mert annyiszor csalódtunk már emberi függőségben. Nem egészséges. Légy önálló, légy független! Csakhogy itt egészen másról van szó. Egy olyan kapcsolatról, ami emel, ami kiteljesít, ami számít rám, amiben fontos vagyok, amibe szabad akaratomból léptem be, ahol jó lennem, ahol segítségre, megértésre, támaszra, bátorításra, biztonságra lelek. Márpedig mindezek a legfontosabb szükségeim közé tartoznak.

Engem nagy hálával tölt el, hogy nem önálló feladatot kapok Istentől, hanem csapatmunkára hív. Bár Mózesnek az elhíváskor még kevésnek bizonyult Isten jelenléte, de eljut arra a felismerésre, hogy „ha te nem jössz velünk, akkor én sem megyek”. Személyesen ismerte meg azt az Istent, aki a jelenlétét ígérte, és megértette mit jelent ez a kapcsolat.

_  _  _

Hol tartasz az Istenismeretben? Nagyszerű a váltsága, de az életben, a mindennapokban majd te működteted a dolgokat, te elvégzed a munkád, te megtanulod a vizsgaanyagot, ebbe ne szóljon bele Isten? Vagy már megérezted Mózessel együtt, hogy „nélküled egy lépést sem”?

Mit jelent neked a mindennapokban Isten jelenléte?