Élmény, tapasztalat, érzelmi azonosulás 17. – Fontos vagy nekem úgy, ahogy vagy

2023.08.16. – gondoskodás, jelenlét, kapcsolat, elmélyülő  –  

„Az Úristen pedig bőrruhát készített az embernek és feleségének, és felöltöztette őket.” (1Móz 3,21)

Megálltál már ennél a mondatnál? Elgondolkoztál már rajta, mi rejlik benne?

Bizony én is sokszor esem abba a hibába, hogy szinte gépiesen olvasom Isten igéjét, így elmulasztok hatalmas kincseket, üzeneteket, amiket nekem tartogat. Igyekszem jobban odafordítani a fülem, megállni, elmélkedni egy- egy dolgon, hátha megszólít.

Nekem ebben sokat segít, ha beleképzelem magam a történetbe. Mit tettem volna én Isten helyében? Hogy reagálok, mondjuk, amikor bizalmat adtam valakinek, akár egy nagyon közeli családtagomnak, gyerekemnek, de ő visszaélt vele? Megszegte az egyezséget? Nem tartotta magát a megbeszéltekhez?

Edd meg, amit főztél! Tanulj a hibádból! Csalódott vagyok. Nem tudok bízni benned. Ki kell érdemelned a bizalmamat! Ezt eljátszottad. Valami hasonlók játszódnak le ilyen esetekben.

Csakhogy Isten gondolatai messze vannak a mi gondolatainktól. Atyai nevelése, nem egyezik meg a mi módszereinkkel. Egészen más motiválja Őt, mint minket.

Olyan kapcsolatra vágyik, ami teljesen önkéntes. Nincs benne semmi kényszer. Szabad döntés, szabad akarat eredménye. Bizalom az alapja. Együttműködés.

Megtörtént az engedetlenség. Az első emberpár megszegte ezt az egységet. Isten ítéletet is tart. A bűnnek, az engedetlenségnek következménye van még az Édenben is.

De nem hagyja őket magukra. nem mondja, hogy menjetek, oldjátok meg úgy, ahogy tudjátok, hiszen már tiétek a tudás. Rajta, lássam mire mentek!

Az Úristen bőrruhát készít, azaz valakinek meg kell halnia. Itt az első áldozat. Egy élőlény az életét adja.

Nem csupán elkészíti a ruhát, de fel is öltözteti őket. Még így is, engedetlenül, bűnösen is fontosak Istennek. Nem mond le róluk, nem hagyja őket magukra. Kiűzi az Édenből, hogy ne tudjanak enni az örök élet fájáról, de továbbra is velük van. Kain és Ábel már az Édentől távol születtek, mégsem rémülnek meg, amikor Isten megszólítja őket. Ismerik az áldozat fogalmát. Mindez arról árulkodik, hogy az Úristen továbbra is ott volt velük. Természetes volt, hogy beszélget velük. A közösség, a kapcsolat fenntartása, a jelenlét így is fontos Isten számára, mint ahogy ma is fontos.

_  _  _

Milyennek ismered Istent? Ítélkezőnek, bűntetőnek, vagy szeretőnek, védelmezőnek?

Hogyan határozza meg ez a hozzáfordulásodat?

Visszatekintve az életutadra, mit mondasz, hogyan bánt veled Isten? Ne siesd el a választ! Tekints örömteli és nehéz élethelyzeteidre egyaránt!