Élmény, tapasztalat, érzelmi azonosulás 16. – Lehetőséget adni

2023.07.05. – alázat, hit, bizalom, élmény, tapasztalat, érzelmi azonosulás, elmélyülő  –  

„Ha akarod, megtisztíthatsz.” (Mk 1,40b)

Egy leprás megy Jézushoz, aki könyörögve, térdre borulva mondja ki a fent idézett mondatot. Mi ez a mondat? Sokáig nem tudtam mit kezdeni vele. Éreztem valami tiszteletlenséget mögötte, noha térden állva könyörgi el. Ma is csak átfutottam rajta, de aztán megszólított.

Ha akarod, megtisztíthatsz. Ez a leprás lehetőséget ad Jézusnak, ami megint csak bizarrnak tűnik első nekifutásra. Inkább fordítva kéne lenni. Jézus ad lehetőséget nekünk, hogy kapcsolódjunk hozzá, hogy egyáltalán találkozzunk vele. Tovább forgatva a mondatot magamban, azt kezdtem el ujjvégre szedni, hogy mit jelent lehetőséget adni.

Mindenképpen egy nagy adag bizalom. Látom benned, hogy képes vagy rá, megbízok benned, hogy el tudod és el fogod végezni, méghozzá jól, a tőled telhető legjobban. Átadom neked a feladatot. Nem én végzem el, hanem teljesen a tiéd, rád bíztam. Lehetőséget adtam neked.

Ha innen közelítem meg a helyzetet, akkor egészen más színt, értelmet kap az egész. Ez a leprás eljutott a hiábavalóság falához. Minden emberi megoldáskísérlet kudarcra van ítélve, nincs mit tenni. Leprás, tele van fekélyekkel, nincs gyógymód, csak a halált várhatja elbújva, megvetve, magányosan. De nem áll meg itt. Egészen biztosan hallott Jézus csodáiról, gyógyításairól és bizalmat szavaz neki. Bármit tesz is vele Jézus, az egészen biztosan jobb, mint, amit bármilyen emberi erőlködéssel elérhet.

Meglátta Jézus erejét, hatalmát. Hittel nyit felé. Nem tiszteletlenség van benne, hanem hatalmas alázat, ami pontosan látja, hogy ő maga kicsoda, és azt is, hogy kicsoda Jézus. Látszólag nem tesz semmi nagy dolgot, mégis a legnagyobban teszi meg. Félretesz minden akadályt, emberi okoskodást, bebiztosítást, és az egész helyzetét, testét, lényét Jézus kezébe teszi. Tehetsz bármit, bízom benned! Csak a te erőt, hatalmad érhet el változást az életemben.

Jézus pedig megragadja a lehetőséget és meggyógyítja a leprást.

Még tovább forgatva a gondolatot, azon elmélkedtem, hogy vajon én lehetőséget adok-e Jézusnak az életem minden területén. Ha nem, akkor mi akadályoz meg.

Saját terveimben bízom, mert azt átlátom, míg Jézus tervéből örülök, ha egy lépés kiviláglik. Emberi megoldásokat keresek, mert ezeket az utakat ismerem. Mégis csak az jó, amit én csinálok meg, mert azt tudom, hogy jól megcsináltam (legalábbis azt gondolom). Nem bízom igazán Istenben, hiszen mi lesz, ha nem úgy alakulnak a dolgok, ahogy én elgondoltam, ahogy szerintem lennie kéne, ahogy jó lenne. Azaz félek az ismeretlentől.

Egy szó, mint száz, nem jutottam még el a hiábavalóság falához, a próbálkozásaim végéhez, ahhoz a gyermeki bizalomhoz, hogy bármit teszel is velem, az lesz a legjobb. Csakhogy így nincs gyógyulás. Jézus nem erőltette rá senkire se a hatalmát. Nem járt-kelt az úton, és minden szembe jövőt meggyógyított. Sőt a kegyelmét, a váltságát, amiért hatalmas árat fizetett, azt sem erőlteti rá senkire, mert az őszinte, tiszta kapcsolat szabad akaraton alapszik, önkéntes.

Jézus arra vár, hogy adjunk neki lehetőséget, mert Ő meg akar gyógyítani!

_  _  _

Te hol jársz ezen az úton? Mindent önerőből, magadban bízva cselekszel? Vagy már néhány apró területen lehetőséget adsz Istennek, de azért bizonyos részeket megtartasz a magad fennhatósága alatt? Vagy már ott tartasz, mint ez a leprás a történet elején?

Milyennek ismered Istent? Bízol benne igazán, vagy úgy gondolod, hogy nem engedheted meg ezt, mert…?

Legyél egy kis csendben, és engedd, hogy a Lélek, maga tegyen bizonyságot, jutassa eszedbe, mindazt a sok jót, amit már elvégzett benned!