Kapcsolatban

2023.06.14. – lábmosás, szolgálat, kapcsolat, elmélyülő  –  

„A húsvét ünnepe előtt Jézus jól tudva, hogy eljött az ő órája, amelyben át kell mennie e világból az Atyához, jóllehet szerette övéit e világban, szerette őket mindvégig. És vacsora közben, amikor az ördög már a szívébe sugallta Júdás Iskáriótesnek, Simon fiának, hogy árulja el őt, Jézus jól tudva, hogy az Atya mindent kezébe adott, és hogy az Istentől jött, és az Istenhez megy: felkelt a vacsorától, letette felsőruháját, és egy kendőt véve, körülkötötte magát; azután vizet öntött a mosdótálba, és elkezdte a tanítványok lábát mosni, és törölni azzal a kendővel, amellyel körül volt kötve. Eközben Simon Péterhez ért. Az így szólt hozzá: „Uram, te mosod meg az én lábamat?” Jézus így válaszolt neki: „Amit én teszek, most még nem érted, de később majd megérted.” Péter így szólt hozzá: „Az én lábamat nem mosod meg soha.” Jézus így válaszolt neki: „Ha nem moslak meg, semmi közöd sincs hozzám.” Simon Péter erre ezt mondta neki: „Uram, ne csak a lábamat, hanem a kezemet, sőt a fejemet is!” Jézus így szólt hozzá: „Aki megfürdött, annak csak arra van szüksége, hogy a lábát mossák meg, különben teljesen tiszta. Ti is tiszták vagytok, de nem mind.” Mert tudta, ki árulja el, azért mondta: „Nem vagytok mindnyájan tiszták.”” (Jn 13,1-11)

János apostol nagyon fontosnak tartotta leírni, hogy a Húsvét ünnepe előtt történt az, amikor Jézus megmosta a tanítványai lábát. Azelőtt történt, hogy elvégezte volna a megváltás munkáját és úgy történt, hogy Jézus „jól tudva” mi vár rá, cselekedett. Jézus, amikor lehajolt megmosni a tanítványok lábát, jól tudta, hogy milyen szenvedések várnak rá, hogy meg fogják őt alázni, hogy kiszolgáltatják őt mindennek és mindenkinek, de azt is jól tudta, hogy az „Atya mindent a kezébe adott”. Tudta, hogy semmi nincs az Atya akarata és tudta nélkül. Bár félelmetes dolgok vártak rá, ő mégis annyira megerősödött imádságai által az Atyában való bizalomban, hogy még tudott szolgálni mások felé. Még le tudott hajolni másokhoz. Még el tudta azt is viselni, hogy a hozzá legközelebb állók közül árulja őt el valaki. Mert ő tudta, hogy az „Istentől jött, és az Istenhez megy”. Tudta, hogy az élet legfontosabb kapcsolata az Istennel, a mennyei Atyával való kapcsolat. Mert ha ez a kapcsolat megvan, ha ez a kapcsolat erős, ha ez a kapcsolat élő, akkor az élet legmélyebb pontjaiban sincs egyedül. Az Istennel való kapcsolat – szeretet-kapcsolat – megtart, megerősít az élet legnehezebb időszakaiban is.

Annyira fontos ez a bensőséges kapcsolat az Istennel, hogy miután ezt eléggé hangsúlyozta János, csak az után kezdte el leírni, hogy milyen fontos cselekedetet adott Jézus példaként tanítványai számára. A lábmosásban Jézus tanítványainak is kiszolgáltatja magát, mindegyiknek, az árulónak is, de teszi ezt olyan méltósággal, hogy arról nem a megalázottság jut az eszünkbe. Mert méltósága az Istentől van. És ezt a példát adja nekünk. Lehajolni, lealacsonyodni valakihez a legméltóságteljesebb szolgálat az Isten előtt, ha azt az Isten iránti szeretetből, bizalomból tesszük, az Istenre tekintve tesszük, Istentől kapva tesszük.

Azt olvassuk az evangéliumban, hogy János apostol Simon-Péternek nevezi a legfőbb tanítványt. Vajon miért használja a megtérése előtti és a megtérése utáni nevét egyszerre? Hát nem benne van-e a megtért emberben ugyanúgy az óember és az újember? Hát nem követünk-e el mi is bűnöket a megtérésünk után is? Bizony, hogy nem leszünk tökéletesek a megtérésünk után sem. János által tanít bennünket az Úristen erre is. A megtérés után kezdődik el a megszentelődésünk folyamata, az egyre Krisztusibbá válásunknak a folyamata. Annak a folyamata, amikor hitben járva tapasztaljuk esendőségünket, törékenységünket, bűnösségünket és tapasztaljuk egyúttal Isten kegyelmes szeretetét is Krisztusban. Hívő életünk folyamat, amiben jó reménységben vagyunk afelől, hogy napról napra egyre Krisztusibbak leszünk. Sokszor nekünk is azt mondja az Úr, amit Péternek mondott: „amit én teszek most még nem érted, de később majd megérted”. Sokszor mi sem értjük, hogy hogyan is történhetnek meg velünk dolgok, de eljön az idő, amikor majd megértjük. A legfontosabb az az, hogy értetlenségünkben, hitetlenségünkben, kérdéseink, kétségeink közepette is csak maradjunk kapcsolatban az Istennel, aki lehajol hozzánk és naponta szolgál felénk szeretetével és kegyelmével. Ahogy Péternek, úgy nekünk is meg kell tapasztalnunk, át kell élnünk az Isten érthetetlen kegyelmét, bűnbocsátó szeretetét ahhoz, hogy szolgálni tudjunk mások felé, le tudjunk hajolni másokhoz.

_  _  _

Hogy vagy most az Istennel való bensőséges kapcsolattal? – Fordulj hozzá őszinte szívvel!

Van-e most olyan dolog az életedben, amit nem értesz? – Beszélj erről az Úrral!

Imádkozz azért, hogy hozzon eléd az Úr valakit, aki felé ma szolgálni tudsz! – Légy áldott ebben a szolgálatban!