Hit és szolgálat

2023.05.31. – elhívás, szolgálat, hit, elmélyülő  –  

„Emlékezz vissza arra az ígéretre, amelyet kijelentettél szolgádnak, Mózesnek: Ha ti hűtlenek lesztek, én elszélesztelek benneteket a népek közé. De ha megtértek hozzám, megtartjátok parancsolataimat, és teljesítitek azokat: még ha az ég szélén lennének is azok, akiket eltaszítottam közületek, onnan is összegyűjtöm és elviszem őket arra a helyre, amelyet kiválasztottam, hogy ott legyen nevemnek lakóhelye.” (Neh 1,8-9)

Valljuk meg őszintén, Nehémiásnak bejött az élet ott a száműzetésben. Talán nem is élte meg száműzetésnek eddigi életét, mondjuk inkább úgy: ott külhonban. De még ez sem állja meg a helyét. Több mint 140 évvel vagyunk Jeruzsálem eleste és a zsidók deportálása után, tehát valószínűleg ő már ott született, így a legpontosabb megfogalmazás bizonyára: ott a szülőföldjén. A perzsa király pohárnokaként megbecsült és biztos életet élhetett, gyakorlatilag kompromisszumok nélkül. Még csak egy rosszakarója sem volt (nem úgy, mint Dánielnek), így hitét – amely őseinek hite – is szabadon gyakorolhatta és tette is ezt, hithű zsidóként, hiszen imájából látható, hogy elég jól ismerte az írásokat.

Ki tudja, eddigi élete során hányszor olvashatta vagy hallhatta már az írásokból a próféciát:

„Amikor majd beteljesednek rajtad az áldásnak és az átoknak mindezek az igéi, amelyeket eléd adtam, és megszívleled mindazok közt a népek közt, amelyekhez elűzött Istened, az Úr, és ha megtérsz Istenedhez, az Úrhoz, és fiaiddal együtt teljes szívvel és teljes lélekkel hallgatsz a szavára, egészen úgy, ahogyan ma megparancsolom neked, akkor jóra fordítja sorsodat Istened, az Úr, könyörül rajtad, és újra összegyűjt minden nép közül, amelyek közé elszórt Istened, az Úr. Ha az ég széléig űzött is el Istened, az Úr, még ott is összeszed, onnan is elhoz, és bevisz téged Istened, az Úr arra a földre, amely atyáid birtoka volt, és te is birtokba veszed, jót tesz veled, és jobban megszaporít mint atyáidat.” (5Móz 30,1-5)

Lehet, hogy pár évente újra előkerült ez az ige. Eddig egyszer se figyelt fel rá igazán. De most valami más volt. Talán a lelkiállapota, amit az ősei földjéről érkező hírek okoztak. Az is furcsán erősen hatott rá, hiszen sejtette ő eddig is, hogy nem olyan fényes a helyzet ott az óhazában. Most mégis, valahogy érzékenyebb lett Isten igéjére és az eseményekre egyaránt. Aztán egyszer csak rájött. Micsoda élmény lehetett, amikor megértette, hogy a prófécia eseményei éppen történnek és megérezte Isten hívását, hogy ő maga is legyen részese, sőt beteljesítője a próféciának!

Azonnal beleállt a szolgálatba. Nem érdekelte sem a megbecsült élet, sem a biztos jövő, mert hitt és nem volt kishitű. Önmagán kezdte a megtérést Istenéhez, az Úrhoz, bűnt vallott és felvállalta a közbenjárást népéért is. Aztán pedig az aktuális helyzetéből kiindulva tett meg mindent, amit tudott, hogy ő és népe is meg tudja tartani és teljesíteni tudja Isten parancsolatait. Nem késlekedett, nem várta a megfelelőbb alkalmat, mert tudta és érezte, hogy „maga a menny Istene ad […] sikert” (Neh 2,20). Itt és most.

Sokszor a nagy dolgok beindulásához elég egy ember hite és szolgálatkészsége. A kisebb dolgokhoz szinte mindig elég…

_  _  _

Emlékezz vissza azokra az alkalmakra, amikor nagyon biztos voltál abban, hogy Isten szava neked és/vagy rólad szól! Ugye, milyen jó volt?

Elevenítsd fel azokat a pillanatokat, amikor beleálltál eddigi szolgálataidba! Milyen körülmények győztek meg arról, hogy az adott szolgálat valóban a tied?

Vagy eddig még nem is szolgáltál? Egy gyülekezetben mindig vannak kisebb-nagyobb dolgok, amihez hasznát veszik hitednek és szolgálatkészségednek. Kérdezd a vezetőket és meglásd, amit teszel, Isten dicsőségére lesz!

Adj hálát Jézusnak, aki egész életével beleállt a szolgálatba, érted is!