A belső szoba

2023.05.24. – imádság, őszinteség, imameghallgatás, elmélyülő  –  

„Te pedig amikor imádkozol, menj be a belső szobádba, és ajtódat bezárva imádkozzál Atyádhoz, aki rejtve van; a te Atyád pedig, aki látja, amit titokban teszel, megjutalmaz majd téged.” (Mt 6,6)

Be kell vallanom, hogy az imádság az egyik legnehezebb téma az életemben. Sok könyvet elolvastam már erről, de mindig maradtak kérdéseim. Hitünknek egy valóban láthatatlan és leginkább megfoghatatlan tevékenysége, ugyanakkor számos ígéret, történet szól a meghallgatott imádságokról, nem csak bibliai történeteken keresztül, hanem napjaink bizonyságtételeiből is. Ez az ige azonban most szíven ütött, megmozdított valamit, amitől most az eddigieknél is közelebb érzem magamhoz az imádkozás tevékenységét.

Miért beszél Jézus a belső szobáról? Miért helyezi a hangsúlyt a titokban elmondott imádságra? Mert nem szeretünk egyedül lenni! Félünk a belső szoba nyugtalanító csendjétől, hogy gondolataink, aggodalmaink elárasztják a lelkünket. Egyszer csak megannyi megválaszolatlan kérdés között találjuk magunkat, amitől leginkább menekülnénk. A belső szoba lemeztelenít, ott Isten elől nincs hova bújni. Mit is tett az első emberpár a bűnbeesést követően? Takargatni kezdték magukat testi és lelki értelemben egyaránt, bújtak az Isten elől és egymás elől is. És ma sem szeretjük ezt az érzést, ha megtehetjük el is kerüljük. Jézus mégis a belső szoba csendjébe küld bennünket. Miért?

Mert a belső szobában, zárt ajtók mögött, Isten előtt takaratlanul válik az imádságunk valóban gyógyító erővé! Ábrahám csendes imája útban Izsákkal az áldozóhely felé, Jákób tusakodása, Anna kétségbeesett imádsága meddősége miatt, Ezékiás király segélykérő kiáltása, amikor megkapja az ellensége levelét és kiteríti az Úr előtt. Csak egy-egy példa, amikor az imádságban a kiszolgáltatott, őszinte ember áll Istene előtt!

Mert amiért imádkoznunk kell, nem tudjuk úgy kérni, ahogyan kell, de maga a Lélek esedezik értünk kimondhatatlan fohászkodásokkal – írja Pál Apostol a Római levél 8. fejezetében. Azt gondoljuk, hogy tudunk imádkozni, hogy a tökéletesség Urával képesek vagyunk beszélni. Ha a Lélek nem esedezne értünk, szavaink az ajtóig sem jutnának! Nem a Mindenható Istennek van szüksége az imádságra, hanem nekünk, amivel a belső szobában a menny ajtaját nyitja meg a Lélek, amelyen keresztül beléphet a mi valóságunkba, megajándékozhat bölcsességével, erejével, békességével.

A belső szobában eltűnik életünk színpada, lehullanak a jelmezek. Hiszen engem vár Jézusom, azt, aki valójában vagyok! Adok neked új ruhát és új szerepet – mondja Jézus, csak engedd megtörténni a csodát és merni vállalni magadat. Így kellünk a Megváltónknak, ahogy vagyunk. A belső szobában elmondott imádságban a Lélek alkalmassá tesz, a szavak mennyei üzenetekké válnak. Aki pedig rejtve van, társaddá lesz. Atyád pontosan lát téged, jutalmad Jézus szava szerint pedig biztos.

_  _  _

Hogy éled meg, mire van szükséged a szíved mélyéből fakadó, őszinte imádsághoz?

Ha most el tudnál csendesedni és odaállni Jézus elé, mi lenne az imádságod?

Keress a héten alkalmas időt, hogy elvonulhass egy csendes helyre imádkozni, minden és mindenki nélkül, csak te magad. Vonz ez a lehetőség? Vagy inkább félsz tőle? Miért?