Könnyekre fakadt 3.

2023.04.12. – gyötrődés, alázat, küldetés, engedelmesség, elmélyülő  –  

„Ő testi élete idején könyörgésekkel és esedezésekkel, hangos kiáltással és könnyek között járult az elé, akinek hatalma van arra, hogy kiszabadítsa őt a halálból. És meghallgattatott istenfélelméért.” (Zsid 5,7)

Sokszor hangsúlyozzuk, hogy Jézus „valóságos Isten és egyszersmind valóságos, igaz ember is” (HKT 18. kérdés). Ritkán kapunk azonban olyan tudósítást a Bibliában, ami emberi mivoltára fókuszálna. Mai igeszakaszunk minden bizonnyal ezek közé tartozik.

Sokan úgy olvassák ezt az igeverset, mint ami Jézusnak a Gecsemáné kertben töltött utolsó szabad estéjére utal. S talán így is olvasható (kommentárok, magyarázatok is hozzák ezt az értelmezést), hiszen a vers egyértelműen azt a mozzanatot villantja fel, amikor Jézus azért imádkozik, hogy ha lehet, ne kelljen meghalnia. Valóban, ha elolvassuk az evangéliumokban az erről szóló igeszakaszokat, tanúi lehetünk annak a gyötrelemnek, amin Jézus az elfogatása előtti órákban keresztül megy. Érzi, hogy mi a helyes, hogy meg kell történnie, hogy küldetése teljes tudatában nem logikus, amit kér. Mégis valami emberi, talán a félelem, kimondatja vele: „távozzék el tőlem”.

A fenti igevers azonban nem szólhat erről az estéről. Azon az estén ugyanis a lélek már készen volt, csak a test volt erőtlen, s így hangos kiáltás már nem hangzott el. Az evangéliumok könnyekről sem számolnak be, „csupán” vérré vált verejtékről. A fenti igevers egy egész folyamatot tár szemeink elé. Olyan lelki gyötrődést, amelyben egy ember „testi élete idején”, valószínűleg éveken át könyörög, esedezik, hangosan vitatkozik Atyjával, sokszor könnyekre is fakad, szenved, keresi a „más megoldást” (milyen emberi), míg először lelkileg, végül – talán épp a Gecsemáné kertben – testileg is megbékél küldetésével, elfogadja, hogy az a „más megoldás” nem létezik és engedelmesen, alázattal hajtja meg magát: „ne úgy legyen, ahogyan én akarom”.

S ha így tekintünk rá Jézus utolsó három évére, amit az evangéliumoknak köszönhetően részletesebben ismerhetünk, akkor megrendítő látni a szilárdságot, a határozottságot, a tudatosságot, hogy szolgálatában jele sincs annak a küzdelemnek, ami lezajlott Jézusban. Igen, lehetséges, hogy a lélek már készen volt akkor is, amikor elhívta tanítványait és akkor a három év ahhoz kellett, hogy a test is készen legyen. De ez nem von le semmit az értékéből. Mert ezt a belső küzdelmet is érted és értem harcolta végig. És elvégeztetett. És meghallgattatott.

_  _  _

Amikor az Úr Jézus szenvedését nézed, vajon felismered-e benne az érző-fájó embert is? Közel tudod-e engedni magadhoz emberi mivoltát? Milyen érzéseket, gondolatokat hoz elő ez belőled?

Amikor saját szenvedéseidre nézel, meglátod-e, hogy van megértő társad, maga Jézus, aki ismeri, min mész keresztül? Mit mondanál most imádságodban Neki? Hogyan tudnál kapcsolódni Őhozzá?