Hogyan is kellene egy keresztyénnek várakoznia?

2022.11.23. – várakozás, türelmetlenség, bizonytalanság, imádkozás, hit, közösség Istennel, elmélyülő  –  

„Jó az Úr azokhoz, akik benne reménykednek, akik hozzá folyamodnak. Jó csendben várni az Úr szabadítására.” (JSir 3,25-26)

Várakozni csak olyan dologra tudunk, amit nagyon szeretnénk elérni, megkapni, közelünkben tudni. Amik nem ilyenek, azokat nem várjuk, hanem azok csak érkeznek, mi pedig tudomásul vesszük az érkezést. Amiket nem várunk, azok kapcsán teljesen mindegy, hogy megérkeznek-e vagy sem. Amit, akit viszont várunk, azzal kapcsolatosan türelmetlenek vagyunk. Alig várjuk, hogy megérkezzen, alig várjuk, hogy kiderüljön, alig várjuk, hogy meglássuk, megérintsük, és szinte előre érezzük a bekövetkezés örömét. Siettetnénk az időt, a pillanatot és szinte fáj a várakozás. Iszonyat lassan telnek a percek, az órák, a napok, hetek, hónapok. Türelmetlenségünk sokszor lázadásba torkollik: meddig kell még várni, nincs több türelmem, nincs több időm!!! Várakozás közben a türelmetlenség mellett, ott van a bizonytalanság, a kétség. Tényleg eljön a beteljesedés? Tényleg megadja nekem az Úristen, amit várok, amit kérek?! Ha ilyen sokáig kell várni, akkor talán jobb is lenne elfogadni a hiányt, elengedni a vágyat és valami másban találni örömet.

Igyekszünk ilyenkor elfoglalni magunkat minden mással, csak ne kelljen az idő lassúságára figyelni. Csak ne kelljen gondolkodni, ne kelljen szembesülni az ürességgel, az egyelőre beteljesületlen vágyam fájdalmával. Nyomasztó a csend és már abban is elfáradtam, hogy Istent kérleljem, hiszen ezerszer kértem már, milliószor könyörögtem, sírtam. Olyan, mintha hallgatna a menny. Mintha senki nem hallaná imáimat. Mintha rám nem vonatkozna az Úr szava, hogy „kérjetek és adatik nektek!”.

Lehet, hogy nem imádkozom jól? Lehet, nem jól kérem? Lehet, nem vagyok elég állhatatos a kérésben? Lehet, csak önmagam javára kérem, és elfeledkezem Isten dicsőségéről? Vajon a vágyam, a célom, az álmom, elfoglalta Isten helyét az életemben? Rosszul csinálok valamit? Ráadásul csendben kellene várnom, amikor tele vagyok feszültséggel, alig tudok másra figyelni, olykor lázadok Isten ellen.

Miért írja azt Jeremiás, hogy jó várni, amikor én azt érzem, hogy csak szenvedek. Mi ebben a jó? Vagy mindenki másnak jó, csak én nem tudom jól megélni a várakozás idejét?

Nehéz ilyen állapotból visszahoznom magam az Istenbe vetett bizalomba, a Vele való beszélgetésbe, a hozzá közeledésbe. Egyedül nem is megy, kérnem kell Isten segítségét. Először ezért kell imádkoznom. „Uram, hiszek, segíts hitetlenségemen!” (Mk 9,24), „Uram, növeld a hitemet!” (Lk 17,5). Segíts benned bíznom és arra gondolnom, hogy „akik Istent szeretik, azoknak minden javukra szolgál” (Rm 8,28). Segíts hinni, hogy Te mindig időben érkezel, és a megoldás, amit elhozol, az szabadítás lesz számomra, bármi is lesz az, bárhogy is lesz az. Mint ahogyan Krisztus születése is elhozta a megoldást a mi megváltásunkra.

És amikor sikerül Isten felé fordítanom a tekintetemet, amikor sikerül nem a problémára, hanem Istenre néznem, akkor már nem bánom, hogy várni kell. Akkor már nem számolom a perceket, nem siettetem az időt, hanem élvezem a pillanatot, amit Istennel tölthetek. Akkor talán meglátom, hogy mit teszek, gondolok rosszul; vagy éppen azt láttatja meg velem, hogy rendben van velem minden, a várakozás oka egészen más. Amikor Istenre nézek, akkor egészen biztos vagyok abban, hogy Benne bízhatok, Neki hihetek. Amikor Istenre nézek, akkor megerősödik a hitem, a bizalmam. Amikor Istenre nézek, akkor már mindegy is, hogy beteljesül-e a vágyam, az álmom, elérem-e a célom, megkapom-e, amit szeretnék. Mindegy, mert „Egy dolgot kérek az Úrtól, azért esedezem: hogy az Úr házában lakhassam egész életemben…” (Zsolt 27,4). Megértettem, hogy egyetlen fontos dolog van az életben, bármi is történik, hogy Istennel közösségben lehessek. Mert az Ő ereje, az Ő szeretete átsegít mindenen.

_  _  _

Milyen kérésed van Isten előtt, amire talán régóta vársz?

Kaptál-e erre vonatkozólag bármiféle ígéretet az Istentől? Ha igen, kapaszkodj az ígéretébe!

Az eddig várakozással töltött időre ha visszanézel, mit látsz, hogyan formált téged az Úr?