A csend ereje

2022.10.12. – csend, szembenézés, kiüresítés, megküzdés, elmélyülő  –  

„A Lélek pedig azonnal kivitte a pusztába [Jézust]. Negyven napig volt a pusztában, miközben kísértette a Sátán. Vadállatokkal volt együtt, és angyalok szolgáltak neki.” (Mk 1,12-13)

Talán az egyik legfélelmetesebb ellenség a csend. Az olyan csend, amikor nem a pihenés, a megnyugvás a kitűzött cél, hanem a szembenézés. Mindennapjaimban az elfoglaltság, a leterheltség megadja a megfelelő zajt, hogy figyelmemet vezesse. Ilyenkor nem jut idő arra, hogy kételkedjek, felmerüljenek a kérdések, elgondolkozzak azon, hogy életem hajóját vajon helyes irányba fordítottam-e.

A puszta azonban más. A hely, ami megállásra kényszerít: egy felismerés, élethelyzet változása, betegség, bármilyen nehézség. Oda nem vihetem „kedvenc” zajaimat, amelyek a hamis biztonságérzetet megadják. A helyzet kiélezett, a sötét pincemélye feltárása, a kísértés helye, szembenézés a vadállatokkal. Kérdések és kételyek, lelepleződés és szembenézés; ez vár a pusztában. Ma már tudom, hogy a puszta egyetlen Krisztus-követő számára sem elkerülhető hely. Jézus az egész ház urává lett, ezért a pincében „ottmaradt” régi félelmeim, örökölt viselkedésem, magam gyártotta, szentnek vélt kőtábláim lomtalanítása nem kerülhető el, még ha a legnehezebb feladatok közé tartozik is. Nélkülük olyan üresnek érzem magam, elvesztem az évtizedek óta biztosnak vélt talajt a lábam alól. Üresnek lenni még félelmetesebb dolog, mint hibás működés mentén, a megszokott sémákat alkalmazva tovább folytatni az utat. Nem jó, de már megszoktam, tudom, hogy működik.

Negyven nap. Hosszú idő. Sajnos a pince mindig nagyobb, mint gondolnám. Sok a kacat, a dolgok, amikkel nem akarok, vagy nem merek szembenézni. Kedvem volna menekülni a vadállatoktól. A fény azonban mindig győz a sötétség felett. Jézus Krisztus tiszta fénye nem a szembenézés nehézségétől óv meg, hanem a sötétség hatalmától. A negyven nap egy lépéssel több annál, mint ahol eddig megálltam. A hajlandóság, hogy merek szakítani hibás gondolataimmal, hajlandó vagyok kiüresíteni magam, elengedni a hamis biztonságérzetet nyújtó kapaszkodókat.

Hogy mi van ezután? Érkeznek az angyalok betölteni a megüresedett helyet. Már van hely Jézus tiszta igazságának befogadására, félelmek helyett a hit bátorságára, múlt helyett a jó reménységére. Ma már biztosan tudom, hogy Jézus előbb járt a pusztában, mint én, ezért csak olyan vadállatokkal találkozhatok, amelyek legyőzése rám vár. Jézus diadalt nyert a bűn és a halál felett, amivel én biztosan nem tudok megküzdeni. A puszta nehéz terep, de nem magányos hely: Jézus velünk van. Sokszor fájdalmas küzdelem, de a háború kimenetele már nem kérdéses. A küzdelem után pedig nagy dolgok jönnek…

_  _  _

Érezted már magadat elveszettnek? Szakadt már rád az érzés, hogy valamit már hosszú évek óta rosszul gondolsz vagy csinálsz? Olyankor milyen gondolatok érzések támadnak benned és mit teszel?

Menekülsz-e a változás elől, eltolod-e a rossz érzéseket, inkább elbújsz a félelmeid elől? Csak a szembenézésen keresztül van kivezető út. Merj hittel a sötét pincébe lépni!

Érezted-e már magad nagyon magányosnak nehézségeidben, félelmeidben? Ezzel az érzéssel a legtöbb ember így van, pedig Jézus már járt előttünk, és hajlandó velünk menni, ezért nem vagyunk egyedül soha.