Hitünk

2022.08.10. – tanítás, hit, semmiből valami, elmélyülő  –  

„Az az Istennek tetsző dolog, hogy higgyetek abban, akit ő küldött” (Jn 6,29)

…Így tanít minket Jézus. A Lukács evangéliumának 17. részében pedig ezt olvashatjuk: „Növeld a hitünket! (kérik Jézust a tanítványok) Az Úr ezt válaszolta: Ha akkora hitetek volna, mint egy mustármag, és így szólnátok ehhez a vadfügefához: Szakadj ki gyökerestől, és gyökerezz meg a tengerben – az engedelmeskedne nektek.” Jézus hitről szóló tanításai keresztény életünk alapjait feszegetik. És itt nem arról van szó, hogy általában elhiszünk-e dolgokat, amik a Bibliában le vannak írva.

Bevallom őszintén, hogy ezek az igék számomra sem könnyűek. Sok időbe telt, míg összeállt bennem egy kép arról, amit Jézus tanítani szeretne. Jézus példázataiban, tanításaiban szereti a képeket, az ellentéteket. Növeld a mi hitünket: mégis egy mustármag, amit példaként hoz, vagy éppen a tengerben meggyökerező vadfügefa (nem is beszélve a hegyről, amit Jézus másik példázatában használ). Ezek valóban megtörténhetnek? Képes erre a hit? Jézus szeretné, ha a tanítványok túllátnának a mustármagon, és azt a nagy fát látnák, amit Jézus is. Szeretné, ha túllátnék a fügefán és a hegyen is, hogy megláthassam a cselekvő hitet: ahogy Isten maga, a mennyei Atyám cselekszik, ahogy a nem létező dolgok valósággá válnak.

Sarumat azonban most leteszem, mert messzebb már nem látok, inkább álljon itt egy példám arra, ami ilyenkor mindig eszembe jut a hit valóságáról. A gimnázium befejezését követően Isten arra indított, hogy az akkori gyülekeztem evangelizációs hetére hívjam meg volt osztálytársaimat. Ehhez semmi kedvem nem volt. Ki fog eljönni? Végül megírtam mindenkinek a meghívót, benne a találkozó pontos helyével és időpontjával. Ahogy sejtettem, első nap nem jött el senki. Ugye megmondtam, hogy így lesz! Ennyit arról, hogy kiben higgyek! Csak leborulni tudtam Isten elé és elmondani csalódásomat, keserűségemet. Isten mégis azt értette meg velem a vívódásaim perceiben, hogy mégis menjek el második nap is a találkozóra, mert ketten vagy hárman biztosan ott lesznek. Eljött a mindent vagy semmit pillanata. Ha most elmegyek és nem lesz ott senki, akkor az életem csalódása lesz, hitem zsákutcája. Ha nem megyek el, nem csalódom, de akkor mit kezdek majd az egyértelműen megértett üzenettel.

Elmentem. Vártam. Rettegtem. Végül pedig két volt osztálytársam társaságában léphettem át a templom küszöbét, és a héten még egy harmadik osztálytársam is csatlakozott hozzánk. A hit valósággá lett! Hallelujah.

Úgy gondolom, hogy a hit valósága ott kezdődik, ahol az ész realitása véget ér. Jézus a maga korában nem volt „észszerű” megváltó. A fügefa pedig nem gyökerezik meg a tengerben. Hitből dönteni pedig nem az ész, hanem Jézus valósága. A semmiből lesz valami, ahogy ez a teremtés óta így van.

_  _  _

A tanítványok számára sem volt könnyű a hit kérdése. Nekem sem az. A hit bizalom kérdése is. Ezért teszem fel magamnak őszintén a kérdést: Bízom-e Istenben szívből? Merek-e ezzel a kérdéssel őszintén szembenézni? Te hogy vagy ezzel?

Nem csak ismerem, hanem hiszem is, akár erővel kényszerítem az elmém, gondolatom, szívem, hogy Isten szavát valóságként fogadjam el. Vannak ilyen küzdelmeid? Hogy éled meg az ilyen küzdelmeket?

Van olyan tapasztalatod, hogy Isten igéje megváltoztatta a gondolkodásodat magadról és a jövőről? Tudnál a megértett igére hitből építeni? Mi segíthet ebben téged?