Nem messze

2022.05.11. – tévedés, döntés, Isten országa, megtérés, elmélyülő  –  

„Azután bement a templomba, és miközben tanított, a főpapok a nép véneivel együtt odamentek hozzá, és azt kérdezték tőle: „Milyen hatalommal teszed ezeket, és ki adta neked ezt a hatalmat?” Jézus így válaszolt nekik: „Én is kérdezek tőletek valamit, és ha megfeleltek rá, én is megmondom nektek, milyen hatalommal teszem ezeket. Honnan való volt a János keresztsége: mennyből vagy emberektől?” Ők pedig így tanakodtak egymás között: „Ha azt mondjuk: mennyből, azt fogja mondani nekünk: Akkor miért nem hittetek neki? Ha pedig azt mondjuk: emberektől, akkor félnünk kell a sokaságtól, mert Jánost mindenki prófétának tartja.” Ezért ezt felelték Jézusnak: „Nem tudjuk.” Ő pedig így válaszolt nekik: „Én sem mondom meg nektek, milyen hatalommal teszem ezeket.”” (Mt 21,23-27)

Önmagunk hibájának belátása mindig nehéz. A főpapokat, a véneket (és Márk szerint az írástudókat is – Mk 11,27) egy hajszál választja el attól, hogy a helyes út mellett döntsenek. Már látják, hogy tévedtek, hiszen logikai ellentmondásba, feloldhatatlan ellentétbe keveredtek. Mint a megállíthatatlan ágyúgolyó és a széttörhetetlen fal találkozása. De ahelyett, hogy az egyetlen logikus következtetést levonnák, inkább ragaszkodnak saját korábbi hibás döntésükhöz, hogy ők Jézust meg sem próbálják jó színben látni. Bármennyi jót tett, bármennyire logikusan érvel, bármennyire is őt igazolják a jelek, nem számít, mert az előzetes döntés mást mond.

Pedig nem voltak messze az Isten országától. Jézus pont ezt mondta egyiküknek egy későbbi alkalommal, amikor a legfőbb parancsolatról kérdezte őt: „Jézus pedig, amikor látta, hogy értelmesen felelt [ti. az írástudó], ezt mondta neki: „Nem vagy messze az Isten országától.”” (Mk 12,34) Talán Agrippa király sem volt messze az Isten országától, amikor ő maga nyilatkozott így Pálnak: „Majdnem ráveszel engem is, hogy keresztyénné legyek!” (ApCsel 26,28b) De végül egyikük sem adott esélyt annak a lehetőségnek, hogy az előzetes döntést is meg lehet változtatni.

Nem így Pál (és bizonyára sok másik ismert, vagy ismeretlen szereplője a keresztyénség történetének), aki képes volt belátni előzetes döntéseinek hibáját és végül nagy dolgokat vitt véghez. Többször meg is vallja tévedéseit: „Mert én a legkisebb vagyok az apostolok között, aki arra sem vagyok méltó, hogy apostolnak neveztessem, mert üldöztem Isten egyházát. De Isten kegyelméből vagyok, ami vagyok, és hozzám való kegyelme nem lett hiábavaló, sőt többet fáradoztam, mint ők mindnyájan; de nem én, hanem az Istennek velem való kegyelme.” (1Kor 15,9-10)

Térjünk hát meg korábbi tévedéseinkből, Istentől távol tartó beidegződéseinkből, mindattól, amihez néha jobban ragaszkodunk, mint Istenhez, hogy az ő kegyelméből nagy dolgokat vihessünk véghez!

_  _  _

Nem vagy messze az Isten országától! Megtörtént-e már, hogy mellette döntöttél? Ha nem, mi akadályoz?
Érted-e, érzed-e, hogy Isten kegyelméből vagy az, aki most vagy? Mi lehet a következő lépés, hogy azzá legyél, akivé Isten kegyelméből lehetsz?
Van-e olyan megkövült igazsága életednek, amire Jézus rámutatott? Ne félj, engedd, hogy újat mutasson neked! Kérd őt erre!
Nagy dolgokra vagy hivatott Isten országában. Hiszed-e ezt? Ha nem, mi gátol ebben? Mit gondolhat Isten erről a gátról? Ha nem találod a választ erre a kérdésre, kérheted hitben érettebb testvéreid segítségét!