Nyitott tető

2022.03.09. – bátorság, barátság, hit, út Jézushoz, gyógyítás, elmélyülő  –  

„Oda akartak hozzá menni egy bénával, akit négyen vittek. De mivel a sokaság miatt nem vihették őt hozzá, megbontották a tetőt ott, ahol ő volt, és a résen át leeresztették az ágyat, amelyen a béna feküdt. Jézus pedig látva a hitüket, így szólt a bénához: Fiam, megbocsáttattak a te bűneid.” (Mk 2,3-5)

A templomunk építésekor volt egy nyár, amikor a falak már álltak, de még nem volt kész a tető. Egy kedves gyülekezeti házaspár itt, a félkész templomban kérte házassági áldását és a gyülekezet nagy örömmel ünnepelt. A lakótelepi nép pedig kint állt az erkélyeken és beláttak Isten háza belsejébe. Ugyanis meg volt nyitva a tető.

Nyitott tető, nyitott szív, ahol be lehet látni, sőt nemcsak látni, de jutni is Jézushoz. Az igeszakaszban bátor és elszánt barátok vitték béna, mozdulni képtelen társukat és nem hőköltek vissza az akadálytól. Attól, hogy sokaság torlaszolja el az utat Jézushoz. Bátrak voltak együtt keresni az odavezető utat, a lehetőséget, hogy mégis Jézus gyógyító jelenlétébe tudják segíteni barátjukat. Hitték, hogy lehetséges. Hitték, hogy egyetlen esélye van ennek a betegnek, mégpedig Jézus, aki a szabadító, megtartó, gyógyító, megmentő ÚR.

A vállalkozásuk – mondjuk így – sikerrel járt. Amit tehettek, megtették: együtt hordozták, együtt nyitották meg a tetőt, együtt bocsátották Isten Fia elé társukat. Mikor odaért, átadták, elengedték, tudva, hogy innentől csak egy feladat marad: hálát adni mindazért, ami történni fog.

Íme így történt:
„Az pedig felkelt, azonnal felvette az ágyát, és kiment mindenki szeme láttára; úgyhogy ámulatba estek mind, dicsőítették Istent, és ezt mondták: Ilyet még sohasem láttunk!” (Mk 2,12)

_  _  _

Aggódsz-e, remeg-e a szíved valakiért, hogy vajon meggyógyítja-e őt Jézus testi, vagy lelki bénultságából?
Vannak-e társak, akikkel megoszthatod ezt a vágyat: bárcsak átélné a még hinni nem képes testvér, rokon, ismerős az ÚR szabadítását? Tudtok-e együtt imádkozni érte?
„Az pedig felkelt… úgyhogy ámulatba estek mind, dicsőítették Istent, és ezt mondták: Ilyet még sohasem láttunk!” – hiszi-e ezt a szíved? Tudsz-e már most hálát adni érte?