Húsvéti kalendárium
Március
Böjti gondolatok
Sok kép él bennünk, mi is a böjt. Van, aki idegenkedik tőle, mások rendszeresen böjtölnek – széles a paletta. Járjuk körül együtt ezt a témát, vizsgáljuk meg magunkat, hogy állunk a böjthöz. Böjt alatt most azt értem, hogy bizonyos ideig nem eszünk, csak vizet iszunk.
Jézus és a böjt: Jézus is böjtölt, megkeresztelése után, a szolgálatára készülve. Vegyünk példát Jézustól: egy szolgálat elkezdése előtt, de akár minden év elején figyeljünk Istenre imádságban és böjtben – ha nem is negyven, de egy napig. Ezen időszak alatt megtapasztalhatjuk, hogy mennyi idő szabadul fel imádságra és igeolvasásra.
Böjt? Természetesen! Jézus teljesen természetesen beszélt a böjtről: „amikor pedig böjtöltök” (Mt 6,16, ld. még itt: Mt 9,14-15). Nekünk ez mennyire magától értetődő? Egy-egy nehéz élethelyzetben nem is marad más, mint az, hogy fokozottan figyeljünk Istenre.
Böjt és titok: az adakozáshoz és az imádsághoz hasonlóan ne reklámozzuk azt, hogy éppen böjtölünk – elég, ha Isten látja. A böjtöléskor kiderül az is, hogy kitől várjuk a jutalmat: az emberektől vagy Istentől (Mt 6,16 18).
Böjt és öröm: a böjt alkalom lehet arra is, hogy Isten előtt örvendezzünk, hogy több időt töltsünk a jelenlétében (Zak 8,19). Jó Istenre figyelni és Őbenne gyönyörködni! Vajon ez nekünk örömet okoz? (Zsolt 37,4)
További olvasmány: Ézs 58.
Gyakorlati tanácsok: csak akkor vágjunk bele ilyen böjtbe, ha egészségesek vagyunk. Vigyük bátran Isten elé kérésünket vagy azt a helyzetet, ami foglalkoztat minket. Isten válaszolhat a böjt során nekünk. Legyünk nyitottak Őfelé!
Hős-Tóth Péter
Kezdd az új évet azzal, hogy mindjárt a böjt lelkigyakorlatára fordítod a figyelmedet, az ige szaván való elmélkedésre és az Istennel való közeli kapcsolat elmélyítésére, de ne csak elmélkedjünk Isten szaván, hanem tegyük is amit mond.
Miről szólna a böjtöm, Istenre figyelésről vagy cselekvésről?
Kicsit visszatekintve még a karácsonyra, ajándékom mellékleteként kaptam ezt az igét unokámtól:
„Akik az Úrban bíznak olyanok, mint a Sion hegye, amely nem inog meg, hanem örökké megáll.”
(Zsolt 125,1)
A Sion jelentése az újszövetségben az üdvösség jelképe, és a megváltott ember lakóhelyét a mennyországot jelképezi. A Biblia szerint ez az egyetlen abszolút földrengésbiztos hely a Földön.
Az év elején kaptam egy rossz hírt az egészségemmel kapcsolatban, de biztattak, hogy ez nem olyan „rossz”, ha kimetszik a beteg részt minden rendben lesz. Tényleg csak ennyi lenne?
Az Úr kegyelme megoldhatja a jelen gondjait, ez azonban ebben a világban mindig csak időleges, új gondok, újabb nehézségek jöhetnek, de eljön az az idő amikor Isten végérvényesen legyőzi a gonoszt, és elérkezik a végső szabadulás ez az ígéret Jézus Krisztusban teljesedett be.
Álljunk szilárdan „mint a Sion hegye, amely nem inog meg, hanem örökre megáll”, mert Isten tegnap, tavaly, és a jövőben is ugyanaz marad, az Ő kijelentett Szava nem változik.
Húsvét közeledtével ezzel az örömhírrel, a feltámadott Úr Jézussal együtt készüljünk az ünnepekre!
KM.
Megváltás
A megváltás hatalmas SZERETETET jelent! Ennek a szeretetnek következménye van az életemben, mert már nem balkézről való gyermek vagyok, akit nem tudtak elfogadni, befogadni, hanem szeretett gyermek vagyok, akit örökbe fogadtak, és nemcsak örökbe fogadtak, hanem befogadtak, és örökös lettem az Atya nagycsaládjában.
Ez a legszebb és legnagyobb SZERETET, hiszen feltétel nélküli SZERETET, amit nem az én érdemeim miatt kaptam, nem tudom megvenni, megszolgálni, hiszen hatalmas ára volt, hogy én szeretett gyermek lettem. Mi az ára ennek a szeretetnek? Az, hogy az Atya édesgyermekét, Jézust, áldozta fel értem, egy fattyúért, aki csak a bajnak van.
Hogy-hogy így szeret az Atya? Azért tud így szeretni a mennyei Atya, mert Ő soha nem úgy látott engem, ahogy mások látnak engem, hanem az elesettségemet látta. Látta, hogy megváltásra, szeretetre, megerősítésre, bátorításra és a legfontosabb KEGYELEMRE szorulok. Ezért küldte el Fiát erre a földre, hogy belekeresztelkedjen a bűneimbe, hiszen Ő a bűnt nem ismerte, és tiszta volt, hogy felszegezze a bűneimet a keresztre, meghaljon, és feltámadjon értem. „Többé tehát nem én élek, hanem Krisztus él bennem; azt az életet pedig, amelyet most testben élek, az Isten Fiában való hitben élem, aki szeretett engem, és önmagát adta értem.”
Áldott ünnepet kívánok!
Győrödi Andi
Értékes vagy!
„Ti sok verébnél értékesebbek vagytok.” (Mt 10,31)
Évekkel ezelőtt sokáig kerestem egy igét. Olyat kerestem, ami jellemző rám, ami fontos nekem, ami jellemzi az Isten-kapcsolatomat. Ez lett az az ige. Magában is elég érthető ez az ige, de sokkal jobban érthetővé válik, ha elolvassuk, mi van előtte a Szentírásban: „Nem úgy van, hogy két verebet adnak egy fillérért, de egy sem esik le közülük a földre Atyátok tudta nélkül? Nektek pedig még a hajatok szála is mind számon van tartva.” (Mt 10,29-30) Isten szeret! Akkor is, ha nem mindig látszik. Lehet, azt érzed, Isten nem szeret, de attól még nem így van. Miért szeret? Mert ember vagy! 🙂 Mert gyermeke vagy. Gyenge vagy? Erős vagy? Vékony vagy? Kövér vagy? Magas vagy? Alacsony vagy? Szép vagy? Csúnya vagy? Kopasz vagy? Hajasbaba vagy? Bűnös vagy? Bűntelen vagy? Ez utóbbit, mondjuk kétlem. De ez mind-mind TELJESEN TÖK MINDEGY! Istennél nem számít.
Tudod honnan lehet tudni Isten szeretetét? Húsvétban megmutatta. Elküldte a Fiát értünk. Helyettünk. És igen, miattunk. Meghalt értünk az, akit Isten a legjobban szeretett, hogy mi élhessünk. De fel is támadt! 🙂 Gyermekei vagyunk Istennek. Egy dolgot kell ezért csak tenni: elfogadni és elhinni. Jó, legyen kettő, de ha belegondolsz, ez egy. Bűntelen leszel? Aligha. Tökéletes leszel? Hát, nem igazán. Isten ezt látja? Látja, de nem érdekli. Miért nem? Krisztusért. Én sem vagyok tökéletes. Pedig menő lenne. Bűntelen? Hát, aki ismer, tudja, hogy nem. DE! Istent nem érdekli. Ettől még gyermeke vagyok. Csak azért, mert Krisztus meghalt értem. Hidd el, érted is! Ő nem személyválogató. Ő Krisztust látja bennünk. Aki meghalt miattunk, helyettünk, értünk. A bűneinket fizette ki az, aki bűnt nem ismert. De fel is támadt. Hogy legyen reménységünk! Ha Ő feltámadt, mi is fel fogunk. Készíti a helyet. Gyere, válts egy jegyet a Mennyországba! Nekem már megvan. Elég lesz oda útra. 🙂 Addig meg, míg nem ér oda a járatunk, kinek-kinek ízlése szerint (én 427-es V8-as Corvette-tel megyek), élvezzük a fiúságot! Isten fiainak kiváltságait. Isten szereti a gyermekeit. Téged is! És Isten gondviselő atya. Tudja az összes nyűgödet itt a földön. Bátran vidd elé! Hogy mikor válaszol? Nem tudom. Engem sokszor várat. És? Ő dolga. 🙂 De SZERET! Ezt jegyezd meg! Még egyszer: SZERET! Még egy kis adalék: Mt 6,25-32
És hogy mire kellett annak idején ez az ige? Hogy életem végéig magamon hordhassam.
Soli Deo Gloria!
Polgár Dávid
Húsvéti gondolatok Benjitől
Nekem a legjobban a nagypéntek és feltámadás jut eszembe, hogy a piszkos ruhám tiszta, ragyogó fehérré vált Jézus halálával. Ezt, mikor rosszat teszek, sokszor érzem, hogy koszos lettem, és a szívem sötétté vált. Nagyon nagy harcot vívok, hogy tudjak szívből bocsánatot kérni Istentől, és akit megbántottam. Az is eszembe jut a húsvétról, hogy a tanítványok nélkül nem hallhatnék Jézusról, mert Ők hirdették Krisztus szeretetét a nép között, és terjedhetett az üzenet, hogy Isten szeret minket a Szent Lélek által.
Áldott ünnepet!
Benji
„Jézus emlékezzél meg Rólam, amikor eljössz a királyságodba.” (Lk 23,42)
Ez az igeszakasz sokszor, sokféleképpen gondolkodtat el, nemcsak így húsvét körül. Hogyan? Úgy is lehet a mennyei királyságba kerülni, hogy egész életemben bűnös életet élek, embertársaim hátrányára, környezetem terhére és direkt Isten ellen élem a mindennapjaimat? Eme gondolatok ellentmondanak a keresztényi gondolkozásnak és a józan észnek is.
Távol legyen tőlem az erőszakos minta hirdetése és követése. De a megbocsátás, mint az Isten felénk nyújtott kegyelmi ajándéka, máshogy működik a mi gondolkodásmódunk szerint és igazságérzetünk alapján. És máshogy Jézus Krisztusnál, még ha nem is értjük ezt a megkönyörülést a Mindenhatótól.
Minden úrvacsorai közösség előtt hitpróbát teszünk a lelkész által, bűnbocsánatot kérve. Az, hogy megbocsáttattak a bűneink, az a húsvétvasárnapi csoda üzenete! Ekkor támadt fel Krisztus a kereszthalálból, győzött a sátán felett. Bűnbocsánatot kaptunk és beléphetünk a mennyei királyságba, ahol közösségben lehetünk Istennel.
Az igeversben szereplő megfeszített bűnözőnek megadatott ez a bűnbocsánat és számunkra is megadatott, csak el kell fogadnunk nyitott szívvel.
Koronka Marci
Isten alkalmassá teszi az alkalmatlant…
Gyermekekkel való munkám során sok bibliai történetből készültem fel. Egyik legizgalmasabb és elgondolkodtatóbb volt számomra Ráháb története.
Ráháb Jerikóban élt, azt tudhatjuk róla, hogy egy pogány prostituált volt. (Ő segítette a szökésben azt a két kémet, akik Jerikó elfoglalásában játszottak szerepet.) Máté evangéliumában mégis Jézus családfájában szerepel a neve. Ő volt Boáz anyja. (Mt 1,5)
Származása ellenére valódi hitre jutott.
Isten nagyobb, mint a mi bűneink! Számára nincs egyetlen elveszett ember sem! Ő a helyreállítás Istene! Kegyelme úgy világít, mint amikor az ékszerész egy gyémántot fekete bársonyra helyez, hogy kiemelje annak ragyogását. Istennek hála, a kegyelem Jézus Krisztusban a miénk!
Ezt az ajándékot gyermeki hittel elfogadtam, és ha már az enyém, akkor a legnagyobb „főnökömtől” szabadságot írattam ki az örökkévalóságig. Így hát hátra dőlhetek a lelki nyugágyamban és élvezhetem a Krisztustól kapott szabadságomat. Szabad vagyok megbocsátani, szabad vagyok bocsánatot kérni, szabad vagyok jóval felelni a rosszért.
Istennek hála nem kell egyedül erőlködnöm, mert Jézus segítő jelenléte mindig velem van!
János evangéliumában azt olvashatjuk, hogy „…miután egybegyűltek a tanítványok, eljött Jézus, és megállt középen, és azt mondta nekik: Békesség nektek! A tanítványok pedig örvendeztek, hogy látják az Urat.” (Jn 20,19)
Ezt kívánom mindannyiunknak, hogy Jézus álljon minden szavunk, döntésünk és minden élethelyzetünk közepén, hogy az a békesség és öröm töltse be szívünket, mint akkor a tanítványokét!
Mikó Anna
Isten kezdettől fogva az ember kedvére teremtette a világot. Micsoda nagy kegyelem, hogy a Mindenható, aki maga a Teremtő, lemond arról a jogáról, hogy elnevezze teremtményeit és átadja e jogot egyik teremtményének. Az ember pedig nagyon tud ragaszkodni ahhoz, amit elnevez. Az élet, a világ azonban továbbra sem volt elég jó. Hiányzott belőle valami szépség, valami báj, valami, amihez még ennél is jobban ragaszkodhat.
Isten kezdettől fogva az ember kedvére teremtette a világot. Nem volt tehát kérdés, hogy ez az állapot változik. S mert az ember, amihez nagyon ragaszkodik, azt elnevezi: „Ez most már csontomból való csont, testemből való test. Asszonyember legyen a neve…” És ma, nőnapon, jegyezzük meg, a nő majdnem a legjobb, ami történhetett a világgal.
Isten kezdettől fogva az ember kedvére teremtette a világot. Ezért amikor az ember elárulta Teremtőjét, ő nem vette el az embertől azt. Meghagyott neki mindent, aminek nevet adott, többek között életét is, még ha ketté is osztotta azt egy mérföldkővel, a földi élet végével. A mérföldkövek arra jók, hogy ráülve megpihenjünk fárasztó utunkon, visszatekintsünk oda, ahonnan jöttünk, megvonjuk addigi utunk summáját, majd előre tekintve eldőljön, merre tovább. S az út pora, mely addigi utunkon ruhánkra ragadt, megakadályozza, hogy a főbejáraton engedjenek be minket, marad tehát a hátsó sikátor.
Isten kezdettől fogva az ember kedvére teremtette a világot. Nem volt tehát kérdés, hogy ez az állapot változik. S mert a Teremtő meghagyott az embernek mindent, ez pedig mégis kevés volt, így kellett neki adnia még egyet. „Az Ige testté lett, közöttünk lakott, és láttuk az ő dicsőségét, mint az Atya egyszülöttjének dicsőségét, telve kegyelemmel és igazsággal.” És ma, a kereszt és a feltámadás ünnepére készülve, jegyezzük meg, Jézus a legjobb, ami történhetett a világgal.
Mert Isten kezdettől fogva az ember kedvére teremtette… a Mennyországot.
Sánta István
Elérkeztünk a farsang után a böjti időszakba. Nem kevés idő, főleg hogy a mai ember fut és nem ér rá lecsendesedni, elcsendesedni Isten előtt. A böjt pedig erre invitál bennünket. Isten előtt való megnyugvásra.
Mi is a böjt lényege?
Az eredeti görögben „nem evést”, étel megvonást, testi táplálék lemondását jelenti. Hitre jutásom után sokáig csak erről szólt a böjt. Akkor is leszűkítve a Nagypéntekre. Húsevés nélküli táplálkozásra. Évek múlásával egyre inkább bővült a kör. Isten megmutatta, hogy nem csak a test kielégítésének, hanem igényem, kényelmem, elvárásom lemondása is lehet böjt. Megvallom, nagyon sokszor elbuktam és ez ma sincs sajnos másként. Hála az Úrnak nem mond le rólam és tanít szüntelen, Fáradhatatlanul. Szabad döntésem van, hogy miben, mennyi ideig, és mi módon teszem. A lényeg, hogy közelebb kerüljek Istenhez. Jézus is 40 napig böjtölt szolgálata megkezdése előtt.
Egy gyönyörűséges bizonyságtétel volt számomra, amikor kórházba kerültem, nem volt szabad étkeznem. Nehéz volt elviselni. De! Voltak hittestvérek, akik megbeszélték (összegyűltek) és a teher-hordozásban mellém álltak. Szívemet nagyon megérintette ez a szeretet, amit az Úr általuk küldött felém. Böjtöltek értem és velem. A böjt, Istennek való engedelmesség.
Az Ézsaiás 58-ban részletesen olvashatjuk mi a helyes és helytelen böjt. Csodálatos ígéreteket olvashatunk pl. „Akkor eljön világosságod, mint a hajnalhasadás, és hamar beheged a sebed. Igazságod jár előtted, és az ÚR dicsősége lesz mögötted.” (Ézs 58,8)
Gyakorolhatjuk magunkat ebben a szép és egyben nehéz feladatban. Áldja meg az Úr a döntéseinket, elhatározásainkat és vezessen ebben az időszakban is mindnyájunkat. Ámen.
Éva
Nekem az olyan böjt tetszik…
Talán ismeritek azt az érzést, amikor felbuzdul az ember lelke, hogy annyira szeretne Istenhez közel kerülni, valami jót tenni, valahogy tisztábbnak, szentebbnek lenni…
Ilyenkor előfordul, hogy egy nagy fogadkozással nekifeszülök valaminek: többet fogom olvasni a Bibliát, elmélyültebben fogok imádkozni, naponta meghallgatok egy Igehirdetést, vagy felajánlásból szeretetből lemondok valamiről, amiről tudom, hogy le kéne, pl.: a késő estig tartó olvasásról.
Jó, jó… nem rosszak ezek, csak egy pici baj mégis van. Éppen csak az marad ki, hogy megkérdezzem: Uram, Te mit szeretnél tőlem, ebben a böjtben? Hogyan szerethetnélek jobban? Pedig, ha megkérdezem, megmondja: „Nekem az olyan böjt tetszik…” (Ézs 58,6-tól kezdődő versek írják le bőven.) Azt a sok gyönyörű példát, amit itt leíratott Istenünk Jakab levelének egy sora összefoglalja:
„Legyetek az igének cselekvői, ne csupán hallgatói, hogy be ne csapjátok magatokat.” (Jak 1,22)
Én így értem: Cselekedjem meg, amit megértettem az Igéből. Ne csak az elmémet tápláljam, hanem a szívemet is.
Ez pedig csak akkor sikerül, ha az Urunktól kapott józan értelmünk és Szentlelke vezetése alatt cselekszünk is, nemcsak „fejtágítunk”. Hogy mit? Ézsaiás 58-ban bőséges a felsorolás.
Még egy gondolat ide a végére: „…hogy be ne csapjátok magatokat…” (Jak 1,22) – Még ez is értünk van. Amint engedünk az Igének és meg is cselekedjük, amit megértettünk, még az is nekünk szolgál a javunkra!
Ilyen Urunk van. 🙂
Sz.É.
„Mert nekem az élet Krisztus és a meghalás nyereség” (Fil 1,21)
Első hallásra nehéznek tűnik ez a gondolat. Pedig nagy-nagy örömhírt rejt. Olyan jó, hogy tudhatjuk, már itt Isteni tartalmat hordozhatunk a földi testünkben! Jézus tanításait, ajándékait, örömhírét adhatjuk, oszthatjuk másoknak.
Nekünk az élet Krisztus! Nem akarunk Tőle elszakadni, mert Ő már magához ölelt minket. Vitte Őt a keresztre az irántunk való szeretet ereje. Ez a szeretet nagyobb, mint a mi bűnünk. A feltámadással Isten hitelesítette Jézus egész életét és megváltását.
Álljunk a kereszt mellé, és mindig többet fogunk megérteni Jézus kimondhatatlan szeretetéből!
Koronka Éva
„Bűneinket maga vitte fel testében a fára, hogy miután meghaltunk a bűnöknek, az igazságnak éljünk: az ő sebei által gyógyultatok meg.” (1Pt 2,24)
Bűnt követett el. Nem csak a társadalom morális törvényei szerintit, hanem a büntetőjog törvénye szerintit is. Börtönbüntetéssel is büntethetőt. Gyanúsítottként kellett kihallgatnom, bűnügyi nyilvántartásba kellett vennem. Az előzményekből sejtettem, hogy nem fog meglepődni a gyanúsításon, az eljáráson, tisztában van a következményekkel.
Sokak által megbélyegezett volt már akkor is, amikor először találkoztam vele. Emberileg teljesen értettem hogyan sodródott bele ebbe a helyzetbe. Emberileg – bár nem értettem egyet – de abszolút megértettem őt.
Összetörtsége, szomorúsága a saját maga okozta helyzet miatt már találkozásunk első pillanatában látható volt számomra is. Végigcsináltuk a hivatalos részt, többször elmondta mennyire bánja, sajnálja, hogy nem volt elég felelősségteljes. Amikor minden hivatalos teendővel végeztünk ki kellett őt kísérnem az épületből, mint minden más ügyfelet. Közben beszélgettünk. Visszafogottan, de mégis őszintén, mint két ember és nem, mint a rendőr a gyanúsítottal.
Aztán kaptunk mindketten néhány Istentől készített megszentelt pillanatot ott a zord rendőrségi épület folyosóján, ahol – nem sokan ugyan – de emberek járkáltak, munkájukat végezték. Azt sugallta nekem Isten, hogy mondjam a következő szavakat ennek az embernek: „Tudja, ebben az életben nagyon sok ember nem fog magának soha megbocsátani. És ezt az eljárást most végig kell csinálni, és amit tett, azért valamiféle büntetést kell majd elszenvednie. De tudja meg azt is, hogy az Úristen látja a maga bűnbánatát és megbocsát Önnek Krisztusért.”
Néztem az arcát, mély barna szemét és „láttam” a szívét, a lelkét. Eljutott a szívéig ebben a pillanatban az, amit a tudata a régmúltból ismert. Megérintette őt Istenünk mélységes mély szeretete és ott a zord rendőrségi folyosón elkezdtek potyogni a könnyei. Nekem is. Csöndben, szavak nélkül néztünk egymás szemébe, és beszélt a lelkünk és beszélt a LÉLEK ővele.
Elmondhatatlan csoda volt, ahogy ott álltunk Isten jelenlétében a hivatalos közeg közepén és körbevett bennünket a bizonyság fellege. Nem látott minket senki, még azok sem, akik elmentek mellettünk. Isten tenyerén voltunk mindketten és hinni akarom, hogy ez a pillanat bevésődött egész lényébe. Hinni akarom, hogy nem megszomorodva, hanem reménnyel és Isten szeretetével a szívében lépett ki az épület ajtaján, és erőt merít ebből a pillanatból tettének következményeit viselve is.
„De én visszaemlékezem szövetségemre, amelyet ifjúkorodban kötöttem veled, és örök szövetségre lépek veled.” (Ez 16,60)
Ez milyen kedves ige, gondoljuk első olvasásra. Aztán ha elolvassuk a 16-odik fejezet első hatvan versét, akkor teljesen elborzadunk. A fejezet így kezdődik: „Így szólt hozzám az ÚR igéje: Emberfia! Szembesítsd Jeruzsálemet utálatos dolgaival!” és utána sorban sorolja, hogy milyen bűnöket követett el Izrael. Nem kis bűnöket, hanem utálatos, halálos bűnöket. Köztük, hogy csak egyet említsek, saját fiaikat áldozták fel a bálványoknak. Pedig Isten mennyi mindent tett értük, amikor bajban voltak! Felnevelte őket, felruházta őket, ételt, italt adott nekik. És ez a hála?
Majd hirtelen változik a hangnem és a szövetség megújításáról beszél. Annak ellenére, hogy erre remény sincsen és úgy tűnik Isten végleg elhagyta őket és mégsem, mert Isten visszaemlékezik a régi szövetségre és erre hivatkozva megbocsát nekik.
Húsvétkor is úgy tűnik, amikor meghal Jézus, hogy minden elveszett. Még a tanítványok is el vannak keseredve. Visszatérnek a régi életükhöz, hiszen mindennek vége, akiben a reménységük volt az meghalt. Mint itt Ezékielnél is, mikor a fejezet elejét olvassuk, úgy tűnik, hogy minden elveszett. Úgy látszik, nincs remény a kegyelemre. De Jézus feltámadt és ezzel minden megváltozott! Elkezdődött egy új szövetség az ember és Isten között, ami jóval több, mint az Ezékiel könyvében említett régi szövetség megújítása. Ez az új szövetség eleve a kegyelemre épül és örökké tart.
Csontos Ági
A megújulás és újrakezdés: A Húsvét
Február elsején csodálatos idő volt és akik voltak a gyülekezeti kiránduláson azok emlékezhetnek a langyos melegre. Csodálatos világban élünk, ahol a tavasz eleje engem mindig elvarázsol.
Elsőként érzem a nap sugarainak erejét a bőrömön. A fekete rigók még bátortalanul, de már harsányan trilláznak. A földnek újra illata van és a konyhakert felásása hatalmas élményt jelent. Felemelő érzés, hogy akár kabát nélkül lehet biciklizni… Szóval a kora tavasz egy csodavilág.
Milyen jó, hogy itt nálunk a Húsvét tavaszra esik. Számomra van isteni üzenete annak, hogy Jézus feltámadásának ünnepére a körülöttünk lévő világ is megújul. És ennek a megújulásnak én is részese lehetek.
Ugyanis nekem is van egy csomó problémám, megrögzött rossz tulajdonságom, becsontosodott bűnöm. Van, amikor ezek fölött csak sírni (néha nevetni) tudok. Ezek a bűnök olyanok, mint a téli mező. Fagyos, zúzmarás és kietlen.
És ebbe az érzésvilágba robbant bele a tavasz örömüzenete: Nem lesz ez mindig így. Eljön a feltámadás, a megújulás, az isteni kegyelem ideje.
Létezik ennél nagyobb örömüzenet? Aligha…
Szakolczai József
„Azért ezt mondta neki [Salamonnak] Isten: Mivel ezt kérted, és nem kértél magadnak hosszú életet, nem kértél gazdagságot, és nem kérted ellenségeid életét, hanem értelmet kértél, hogy törvényemnek engedelmeskedve tudj kormányozni, ezért teljesítem kérésedet…” (1Kir 3,11–12)
Az 1848-49-es forradalom és szabadságharc nemcsak a szabadság iránti vágyat, a hazafiasságot erősítette, hanem megformálta a szabad vallásgyakorlat lehetőségét is. Az áprilisi törvények biztosították a törvényesen bevett felekezetek közötti egyenlőséget.
A nemzet egy fontos válaszúthoz érkezett, megfogalmazták, hogy mit kíván a magyar nemzet és képesek voltak közösen áldozatot is hozni érte.
Salamon is kívánhatott valamit, és Isten segítségével tudott jól dönteni: Isten vezetését kérte. Nem egy passzív adományt kért, hanem olyat, ami egész életére kihat, aktívan részt vesz benne nap mint nap. Ez a kérése nemcsak a saját életét változtatta meg, hanem az egész nemzetét, sőt kihatással volt a környező népekre és későbbi nemzedékek életére is.
Mi miket szoktunk Istentől kérni? Hajlandóak vagyunk-e odatenni a magunk részét? Azt szeretnénk, hogy Isten betöltse, vagy csak várjuk, hogy teljesítse a vágyainkat? Mennyire vagyunk képesek felülemelkedni saját nézőpontunkon, és észrevenni, hogyan illeszkedünk Isten tervébe?
Uram, hálát adunk neked, hogy a tenyeredben tartasz nehéz időkben éppen úgy, mint amikor úgy érezzük, hogy kitárulnak előttünk a lehetőségek. Adjad Szentlelkedet hogy tudjunk helyesen dönteni. Kérünk mutass rá arra, hogy hitéletünk mely részén van szükség gyökeres változtatásra, forradalomra!
Sebők Márton László
ROMOKBÓL HAJLÉK (Ézsaiás 58) – Vissza a gyökereinkhez
A napokban láttuk a Hazajárók Ausztráliáról szóló egyik epizódját.
Meglepetésünkre a Queensland tartományban élő 48-as és 56-os magyarok még mindig tisztán beszélik az anyanyelvüket. Büszkék gyökereikre. A Gold Glasban élő magyarokat összefogó Gyöngyi úgy érzi, csak azért kellett Ausztráliába mennie, hogy folytassa már megkezdett munkáját: hazaszeretetre, kultúránkra és az ősi nyelvre nevelni az unokákat. FELADAT: ÉGVE TARTANI A LÁNGOT.
Ami nagyon megfogott bennünket, hogy a világ másik végén Brisbane-ben Kovács Lőrinc református lelkész kitartás, erő és HIT segítségével elhatározta és megvalósította, hogy a kis magyar közösségnek legyen református temploma. Büszke arra, hogy ebben a romboló világban, amikor templomokat gyújtanak fel, nekik sikerült Isten házát felépíteni, ahol anyanyelvükön hallgathatják az Istentiszteletet.
Ezt érezzük ÉBREDÉSNEK és igazi HITVALLÁSNAK. Anyanyelv, hazaszeretet, hit. Példát vehetünk róluk. Imádkozzunk értük.
Tné Anna és V. Jutka
Húsvétra készülünk. Egy olyan ünnepre, ami telis-tele van népi hagyományokkal. Az ünnep azonban nem csak rólunk szól, s nem csak a szép ruhákról, meg kellemes tavaszi fuvallatról, meg ízletes ételekről, meg boldog családi idillről, meg locsolkodásról, hanem Valakiről, aki a legtöbbet adta: önmagát, érettünk.
„Harmadnapon halottaiból feltámada…” A sírt az asszonyok üresen találták, s az életük ott megváltozott. Találkoztak Jézussal, mint Mesterrel, találkoztak Jézussal, mint áldozattal, s találkoztak Jézussal, mint feltámadottal. Ez a találkozás pedig az egész életüket új alapokra helyezte. Neki azért kellett megszületnie, hogy meghalhasson érettünk, s azért kellett meghalnia, hogy nekünk ne kelljen örök halált szenvednünk. Ő volt a váltságdíj sokakért, Ő vette magára a büntetést, ami minket kellett volna érjen. Ő szenvedett miértünk, s Ő vett uralmat a halálon is, mert harmadnapon halottaiból feltámadt. Ő győzött, s ezzel a győzelemmel tud minket is átvinni a győztes, örök életbe. Ártatlanul szenvedett, de ez volt az Ő küldetése. Húsvét vasárnapján erre emlékezünk, az új élet reményével indulunk el. Hajnalban Jézus legyőzte a sírok éjjelét. Azóta ünnepeljük a vasárnapot, s azóta emlékeztet minket minden piros betűs vasárnap a feltámadásra.
„Ha pedig Krisztus nem támadt fel, akkor hiábavaló a mi igehirdetésünk, de hiábavaló a ti hitetek is… Ha csak ebben az életben reménykedünk a Krisztusban, minden embernél nyomorultabbak vagyunk. Ámde Krisztus feltámadt a halottak közül, mint az elhunytak zsengéje.” (1Kor 15,14.19-20)
Erről szól a Húsvét.
A népi hagyomány szerint a húsvét az új élet, új termés ideje, termékenység ünnepe, a lányokat azért locsolják, hogy „jó nagyra nőjenek”, a többi pedig csak a tavasszal jár. Megújulás, új élet. Így szokták nevezni. De nem tudják, hogy az első Húsvét is éppen ezt jelentette. Az áldozati bárány volt maga Jézus, mert úgy tűrte a szenvedést, mint a bárány, amikor nyírják. Csöndben, tiltakozás nélkül, némán tűri a szenvedést, hogy bántják; azt is, ha leölik. Egyesek szerint még sír is. De nem hadakozik, nem menekül, nem visít, nem szalad. Csak áll, és vár. Szokás mondani, hogy „birkatürelmű”, hát innen ered a kifejezés. A birkának olyan türelme van, olyan tűrőképessége, hogy egyáltalán nem mutatja ki a fájdalmát. Viseli a sorsát. Jézus éppen ilyen szerepet vállalt. Tűrte a köpdösést, a gyalázkodást, a megalázást, a korbácsütéseket, a fájdalmat, s a kereszthalált. Pedig nem volt bűnös. De értünk vállalta, mert szeretett.
A húsvét előzménye a Pászka ünnepéhez köthető, akkor a zsidók a kivonulásra emlékeztek, s a pászkabárányra, amelynek a vérével meg kellett kenniük az ajtófélfát, hogy életben maradhassanak. Majd ezt a bárányt fogyasztották el. De Jézus halála és feltámadása óta az ünnep is több lett annál, hogy emlékeznek az Egyiptomból való szabadulásra. Nem csak Egyiptomból szabadította meg Isten a népet, hanem a bűneikből is megszabadított minden Benne hívőt, aki Jézus váltsághalálát elfogadja.
A húsvét előtti időszak a böjt, ami szűkebb értelemben azt jelenti, hogy a böjtöt tartók nem fogyasztanak húst (40 napon keresztül). Tágabb értelemben a böjt valami olyan dolog mellőzése, amit az ember szeret, de mégis megvon magától, saját magát ezzel önmegtartóztatásra, visszafogottságra nevelve, hogy Istennel legyen közelségben, közösségben. S amikor a böjtnek vége van, lehet újra húst enni, húst venni. Hús-vét. A sonkát és a tojást tehát ezért esszük húsvétkor. A tojás az új életet szimbolizálja, belőle új élet fejlődhet, ott van benne az új élet reménye.
Húsvét erről szól.
Örvendezz, örvendezz, minden nép,
Vidd a hírt, vidd a hírt szerteszét:
Jézus legyőzte a sírok éjjelét!
Sziklakő, sziklakő nincsen ott,
Szólanak, szólanak angyalok:
Húsvét hajnalban Jézus föltámadott!
Él az Úr, él az Úr, mit se félj,
Benne higgy, Benne higgy, jót remélj!
Jézust meglátja mind, aki hitben él.
Mondjunk hát, mondjunk hát éneket,
Hirdessék, hirdessék mindenek:
Jézus által nyerünk Örök életet.
Szöveg: Hamar István és Jobbágy István
Dallam: huszita ének
(ifj.) Polgár Ági
Imádkozzatok és buzgón kérjetek!”
Mennyei Édes Atyánk, örökkévaló Istenünk, magasztalunk végtelen szeretetedért! Irgalmad végtelen, naponta lehajolsz hozzánk, kegyelmeddel hordozol, s vezetsz bennünket, gyermekeidet az örökkévalóság útján. Szereteted kiárasztod reánk és megőrizel.
Rád bízzuk életünk! Hadd legyen fényedtől fénysugár az életünk! Hálát adunk: életünk „zúgó” tengerében a Te védő karod ölelt át eddig is s őrködött életünk felett. Mennyi öröm és bánat, de Neked Urunk mindig volt hatalmad a nehézből is jót kihozni: közben hitünk erősödött, s Igéd iránti szomjúságunk nőtt. Segítettél Urunk, hogy ne legyünk elbizakodottak. Mindenhez Te adsz erőt. A magam erejéből nem lennék képes jót tenni és Jézusom követni.
Mid van, amit nem kaptál? Minden felülről jön a világosság Atyjától, a kegyelem Istenétől. Ő fényes, dicsőséges jövőt készít nekünk. Kegyelme őriz bennünket, mert Ő tegnap, ma és holnap, s mindörökké ugyanaz.
Nagypénteken, amikor Jézus Krisztus a Golgotán, ott a kereszten meghalt bűneinkért, ekkor Isten ajtót nyitott előttünk. Az ajtó Isten felé, az örök élet felé nyitva áll. Köszönjük Jézus Krisztus, hogy haláloddal kinyitottad az Élet kapuját!
„Ki a keresztény?”
„Én vagyok az ajtó: ha valaki rajtam át megy be, megtartatik, az bejár és kijár, és legelőre talál. A tolvaj csak azért jön, hogy lopjon, öljön és pusztítson: én azért jöttem, hogy életük legyen, sőt bőségben éljenek.” (Jn 10,9-10)
Szinte napra pontosan 29 éve, hogy megtértem, tizenhat éves voltam akkoriban és kollégiumban laktam, ahol mindenki észrevette az életemben a szembetűnő változást, amikor szemük láttára egy szétcsúszott ateistából egy borzasztóan lelkes kereszténnyé változtam. Óriási elánnal vetettem bele magam a hittérítésbe, boldog-boldogtalannak elmondtam, hogy mit tett értem Jézus és hogyan lettem kereszténnyé.
Ám egyszer az egyik barátom megkérdezte, hogy tulajdonképpen ki a keresztény? Olyan váratlanul ért a kérdés, mintha azt kérdezték volna tőlem biciklizés közben, hogy miért nem dőlök el. Hosszas fejtegetésbe kezdtem arról, hogy milyennek kell lennie egy ideális, erkölcsös kereszténynek, de arckifejezéséből ítélve nem lehettem túl meggyőző. Engem is leforrázott a felsülésem, különösen amikor eszembe jutott egy népszerű fizikus mondása, mely szerint az ember csak azt nem tudja egyszerű szavakkal elmagyarázni, amit maga sem ért. Ma már a missziói lelkesedésem nem a régi, de az előbbi kérdést néhány egyszerű szóval meg tudom válaszolni: keresztény az, aki Jézus Krisztusban hisz.
Manapság a közbeszédben egyre több szó esik a kereszténységről, ami akár örvendetes is lehetne, csakhogy közben Jézusról egy árva szó sem esik. Pedig Jézus maga az ajtó, a kereszténységünk ajtaja, melyen át közlekedünk és jutunk hozzá mindenhez, ami az életünkhöz szükséges. Jézus tehát nem kerülhető meg, ha kereszténységről beszélhetünk, már ha tényleg olyan kereszténységet akarunk, amelynek a Jézusban Krisztusvan való hit az alapja. A Húsvét ünnepe jó alkalom, hogy figyeljünk arra, ki megy be az ajtón és ki próbálkozik az ablakoknál.
Csontos András
Efezus 3,1-13
Krisztus titka. Ez volt, ami megragadott ebben az igerészben, és ami elgondolkodtatott.
Isten a zsidó népet választotta ki az Ószövetségben, a saját népének nevezi őket. Mikor megérkezett Jézus elsősorban a zsidóknak beszélt. Mikor a kánaáni asszony segítséget kért tőle először azt mondja Jézus, hogy Ő nem küldetett máshoz, csak Izráél házának elveszett juhaihoz (Mt 15,24). Másodszor pedig azt, hogy nem jó elvenni a gyermekek kenyerét, és odadobni a kutyáknak (Mt 15,26).
Ha itt befejeződne a történet, nem lenne jó hír a nem zsidóknak, azt érezhetnék, hogy másodrendűek. De nem is lenne baj, hiszen ahogy énekeljük Kegyelmed elég. Nem kell nekünk dicsőség, hogy elsők legyünk. Isten kegyelme akkora ajándék, hogy szolgaként leélném az életemet az Ő országában, hiszen valóban szolgák vagyunk. És az bőven elég lenne a boldogsághoz, ha csak Isten közelében lehetünk. A kánaáni asszony válasza Jézushoz: „Úgy van, Uram! De hiszen a kutyák is esznek a morzsákból, amelyek uruk asztaláról hullanak.” (Mt 15,27) Ez aztán alázat. Ahelyett, hogy megsértődne, ahelyett hogy az egója vezetné, inkább azt mondja, úgy van, Uram. És Jézus mit tesz? Segít neki. Az asszony lányát, akit gonosz lélek gyötört megszabadítja, kegyelme kiárad rá. És itt lestünk bele abba a titokba, amit először említettem. Enged Krisztus bepillantást ebbe a titokba, hogy nem csak a zsidókat gyógyítja, hanem mindenkit, aki alázattal és hittel fordul hozzá.
„Hogy tudniillik a pogányok örököstársaink, velünk egy test, és velünk együtt részesek az ígéretben is Krisztus Jézusért az evangélium által.” (Ef 3,6) – mondja Pál. Pálnak adatot, hogy elterjessze az evangéliumot az egész világon nem csak a zsidóknak. (Ef 3,8-10)
A zsidóknál a körülmetélés volt a jele Isten szövetségének, viszont a Kolossé levélben Pál azt mondja, hogy „Benne vagytok körülmetélve is, de nem kézzel végzett körülmetéléssel, hanem a Krisztus szerinti körülmetéléssel, a bűn testének levetése által…” (Kol 2,11-15)
Krisztus a keresztfán kiárasztotta a kegyelmét az egész világra és beteljesedett, amit Isten ígért, hogy Ábrahám utódja által nyer áldást a föld valamennyi népe. (1Móz 22,18)
Így tehát Húsvétkor emlékezzünk meg róla, hogy „nincs többé görög és zsidó, körülmetéltség és körülmetéletlenség, barbár és szkíta, szolga és szabad” (Kol 3,11), hanem Krisztus halála, megváltás minden népnek, és Jézus által leszünk testvérekké, illetve Isten kiválasztott népévé, Isten gyermekeivé.
Fodor Ferenc
„Legyetek tehát Isten követői, mint szeretett gyermekei, és éljetek szeretetben, ahogyan Krisztus is szeretett minket, és önmagát adta értünk áldozati ajándékul az Istennek kedves illataként.” (Ef 5,1)
Mennyei Édesatyám, hálaadással köszönöm végtelen szereteted, hogy gyermekeddé fogadtál és örök életet készítettél a számomra is!
Szaniszló Mária
„És íme, a templom kárpitja felülről az aljáig kettéhasadt, a föld megrendült, és a sziklák meghasadtak.” (Mt 27,51)
A hetekben tanítottam ovisoknak azt a történetet, melyben Jézus tanítványai nem akarták odaengedni a Mesterhez a gyermekeket. Jézus megharagudott tanítványaira, és kifejezte, hogy szeretné, ha a gyermekek hozzá mennének. Elképzeltem, milyen örömmel futottak ezután oda Hozzá az apróságok, és temették bele magukat Jézus ölelésébe.
Mióta Ádám és Éva vétkezett, a bűn távol tartott minden embert attól, hogy Istenhez mehessen, és Vele kapcsolatban legyen. Ennek ellenére Isten végig szerette az embereket és azt akarta, hogy Hozzá menjenek.
Amikor Isten elkészíttette Mózessel a szent sátrat, a Szentek szentjét és a Szentélyt elválasztó kárpit is ezt az elválasztottságot jelképezte. A Szentek szentjébe, Isten jelenlétébe csak a főpap léphetet egy évben egyszer, és akkor is bonyolult szertartásokat kellett elvégezni azt megelőzően, hogy meg ne haljon Isten jelenlétében.
Amikor az Úr Jézus meghalt a kereszten, a Templomban lévő kárpit felülről az aljáig kettéhasadt. Isten ezzel azt fejezte ki, hogy elhárult az akadály Isten és ember között, és az Úr Jézus a halálával megnyitotta az utat a szent Isten jelenlétébe. Aki hisz az Úr Jézusban, az az Atyához mehet.
Azt hiszem, sokszor fel sem fogjuk, hogy ez milyen hatalmas dolog. Én, a bűnös, csetlő-botló ember a szent Isten jelenlétébe mehetek, az Ő családjában élhetek, és úgy rohanhatok szerető karjaiba, mint annak idején a gyermekek Jézushoz. Karjaiban megnyugodhatok, biztonságban lehetek, szeretett vagyok.
Istenes Rita
„Ne a régi dolgokat emlegessétek, ne a múlton tűnődjetek! Mert én újat cselekszem, most kezd kibontakozni” (Ézs 43,18-19)
Egy fiatal családban egyetlen kislány gyermek volt. Az édesapa úgy döntött, hogy nem fogják megünnepelni egyikőjük születésnapját sem, mert ő annyi elhanyagolást, annyi mellőzést élt meg gyermekkori születésnapjain, hogy nem akarja új családjába hozni azokat a régi sebeket…
A kislány így hamar megtanulta, hogy a születésnap nem ünnep. Furcsa módon éppen ezzel őrizték meg a régi sebeket, éppen így konzerválták, sőt tovább is adták azt, amit az apa érezhetett: nem vagyok méltó a többiek szeretetére, nem vagyok különleges, nem érdemlek többlet figyelmet egyetlen napon sem.
A múlt sebei valóságosak. Az azonban, ahogy ezek miatt látjuk önmagunkat, erősen elhajlik Isten igazságától. Rányomja a bélyegét a mára és ezzel befolyásolja a jövőnket is. Jézus Krisztus gyógyító szeretete nemcsak a jövőnket állítja helyre (én újat cselekszem), hanem határozottan felszólít arra: add fel a Keresztre a múltad minden bűnét, sebét, torz látását (ne a régi dolgokat emlegessétek) és engedd meg, hogy feltámasszalak (most kezd kibontakozni az ÚJ)! Nemcsak az utolsó napon, hanem már most, a jelenedben.
Milyen ajándék, hogy ez az édesapa megkapta és megértette ezt. 42 évesen, egy csendes héten meghallott egy Istentől jövő szót: „Fiam!” Csak ennyit. Aztán jött a többi is: „enyém vagy”, „szeretlek”, „drágának tartalak”, „értékes vagy”, „szemem fénye”, „gyermekem”, „veled vagyok”… és az Úr Jézus igaz szava lassan kimosta szívéből azt a sok-sok régi hazugságot.
Isten szemével nézni önmagunkat a legszebb tükör. Keresni, hogy Ő mit mond rólunk, milyennek lát, hogyan állítja helyre a múltban összetört szívünket, lelki öröm. Ez pedig egy Krisztusban megalapozott jövőbe vezet. Ha nem haltunk meg Őbenne a réginek, nem bontakozik ki az ÚJ. Ez IS a feltámadás, amit lehet hálaadással kérni…
Csilla, Éva
„Járuljunk tehát bizalommal a kegyelem trónusához, hogy irgalmat nyerjünk és kegyelmet találjunk, amikor segítségre van szükségünk” (Zsid 4,16)
Életünk során harcolunk bűneink ellen. Minden elbukás reményteljes újrakezdési lehetőség is, mert tart a kegyelmi idő. Jézus halálával váltságot szerzett és kimenekedést. Ne uralkodjék felettünk a bűn! Amíg földi életünk tart, tart a harcunk is a bűneink ellen. Magunktól nem lennénk rá képesek, segítségünk a Szentlélek. Megláttatja botlásainkat, tévedéseinket és elvezet a király székéhez, hogy bűnbánatra jussunk. Isten Szentlelke új életre hív., azaz a sötétségből a világosságra és a Sátán hatalmából az Istenhez.
Járuljunk naponta a kegyelem királyi székéhez! Boruljunk le hálaadással és magasztalással, mert Isten számára elkülönítettek vagyunk. Ő megszólított, elhívott s szeretett gyermekei lettünk, éljünk is ehhez méltóan!
„A bűn elleni harcunkban Jézus, légy menedékünk, segítségünk!” Ámen!
(Fejes I.)
Mit jelent a böjt? Áldozatot hozni, feladni valamit azért, hogy Istennel legyek és Rá figyeljek. Jézus azt ígérte: „Íme én veletek leszek minden napon a világ végezetéig.” Sok minden küzd azért, hogy ezt ne tudjuk átélni. A felborult prioritásunk, a mindennapos, terhelő feladataink, szoros határidők, mások felé irányuló megfelelési kényszerünk és megannyi személyes harc, kísértés, küzdelem. De Isten mindeközben vár ránk. Felé nem kell semmit sem teljesítenünk, csak azt szeretné, ha ott lennénk Vele, megnyugodnánk nála, elmesélnénk neki a bennünk zajló világot, megismernénk az Ő szándékait, figyelnénk a szavára. Mit tehetek, hogy megpihenhessek az ő jelenlétében? Mi az, ami akadályoz, elválaszt attól, hogy Vele lehessek? Jó, ha ezt a kérdést fel tudjuk tenni magunknak és Neki, és hagyjuk, hogy megszülessen a válasz. Ő mindent odaadott azért, hogy velünk lehessen. Mi az, amit nekem kell elengednem, megtennem, hogy közelebb kerüljek hozzá?
T&M
Újra terem a fügefa
„Az ő ura pedig mondta néki: Jól van jó és hű szolgám, kevesen voltál hű, sokra bízlak ezután, menj be a te uradnak örömébe.” (Mt 25,21)
Alig egy éve megfordult alattam, körülöttem, velem a világ. Anyósom halála, lakhatási bizonytalanságunk, sógorok közti vérre menő viszály, munkahelyi aggodalmak és önbizalomvesztés sorra dőltek le az eddig biztos dolgok. Milyen érdekes a magyar nyelv. Ha velem fordult meg, az azt jelenti rajta, benne álltam, ha körülöttem, az azt, minden változott, de én nem, ha alattam, az meg azt, hogy én az Istenbe kapaszkodva néztem, ahogy a lábaim alatt változik minden. Nyilván hatással volt rám, de nem semmisített meg. Mennyire különböző a három nézőpont.
És vajon tudatosok vagyunk-e amikor kimondjuk ezeket a szavakat?!
Alig egy éve arról tudtam bizonyságot tenni, hogy a fügefa példázatán keresztül látva magam tudtam, éreztem és akartam, hogy dolgozzon rajtam, értem, bennem Krisztus még egy évet, hogy újra gyümölcsöt teremhessek. Mert hiszem, hogy Isten a talentumainkat használatra, nem elásásra adta. Ami biztos volt; az Istenbe vetett hitem, a mellém adott társam, és a talentumaim, hogy én pedagógusnak rendeltettem, ezek maradtak. De ez volt a legtöbb is, amim lehetett! Nem egy vágyott rendben vagy jövőben bíztam, hanem az én szerető Mennyei Atyámban, aki több mint 26 éve vezet, oltalmaz, véd a hibáimmal és bűneim ellenére is. Tőle kértük azt, amiért most csak hálát adhatunk. Házat, jó munkahelyet, anyagi biztonságot, megbecsülést.
És most így értem és élem az Igét: „Az ő ura pedig mondta néki: Jól van jó és hű szolgám, kevesen voltál hű, sokra bízlak ezután, menj be a te uradnak örömébe.” (Mt 25,21)
Kránitzné Helga, a ti Macitok
A napokban kezembe került a konfirmációi emléklapom. Éppen tíz éve annak, hogy bizonyságot tehettem előttetek. A konfirmációs igevers pedig, amit választottam az Ézsaiás 49,15-16:
„Megfeledkezik-e csecsemőjéről az anya, nem könyörül-e méhe gyermekén? Ha mások megfeledkeznének is, én nem feledkezem meg rólad! Íme, tenyerembe véstelek be, szüntelen előttem vannak falaid.”
Azért választottam ezt a verset, mert a nővéremet és engem elhagytak a szüleink, amikor még nagyon kicsik voltunk. Anyai nagymamánk nevelt minket faluhelyen egy kis szoba-konyhás házban. Hétéves voltam, amikor életemben először találkoztam szüleinkkel, s miután 9 és 11 évesen magukhoz vettek minket, a legtöbb jó az volt, hogy volt kit apukának és anyukának szólítanunk.
Már elmúltam 61 éves, de csak tíz éve annak, hogy meghallottam és felismertem az én Mennyei Édesapám szerető hangját, és betölthette a szívemet egy addig ismeretlen gyermeki öröm. Nem lehetünk túl idősek ehhez a hazatéréshez!
A lélek igazságérzete joggal kiáltja bele a mindenségbe: Legalább az Isten szeressen, legalább az Ő jelenlétében hadd vegyek egy nagy levegőt, és tudjon enyhülni sorsom szorítása!
Hát ennek a nyomorúságnak a betegét gyógyítja meg Jézus az Ő megváltó áldozatával.
Legyen áldott érte örökké! Ámen!
T.É.
„Az ő munkája az, hogy ti Krisztus Jézusban vagytok. Őt tette nekünk Isten bölcsességgé, igazsággá, megszentelődéssé és megváltássá…” (1Kor 1,30)
Már 17 éve megtért ember voltam, amikor szembesültem azzal, mennyivel többet jelent a megváltás, mint azt addig gondoltam.
Amikor Ádám és Éva vétkeztek, megszakadt a harmonikus kapcsolatuk Istennel. Féltek Tőle, elrejtőztek előle (1Móz 3,10). A megváltással először is helyreáll az Istennel való kapcsolatunk, és Isten gyermekeivé lehetünk.
A bűn következményeként Ádám és Éva elkezdett rejtőzködni egymás elől is: fügefa-levelekből ágyékkötőket készítettek maguknak, hogy eltakarják szégyenüket (1Móz 3,7). A bűn miatt azóta is rejtőzködnek egymás elől az emberek, nehogy mások rájöjjenek, milyenek is valójában. Nem szeretjük felvállalni egymás előtt gyengeségeinket, bűneinket. De a megváltás erre is hatással van. Már nem kell igaznak mutatnom magam, mert az igazságom nem a saját teljesítményemben van, hanem abban, amit Jézus tett értem a kereszten. Ezért felvállalhatom a gyengeségeimet és bűneimet az emberek előtt, mert nem az határoz meg, amit ők gondolnak rólam, hanem amit Isten mond: Jézusért igaz vagyok.
De nem csak a mások rólam való gondolkozása alól váltott meg Jézus, hanem az alól is, én mit gondolok magamról. Pál ezt jól értette: „Én pedig a legkevésbé sem törődöm azzal, hogy ti hogyan ítélkeztek felettem, vagy más emberek hogyan ítélkeznek egy napon; sőt magam sem ítélkezem önmagam felett” (1Kor 4,3). Akármit is gondolnék magamról, az számít, Isten mit mond rólam: szeretett, értékes, szent és igaz vagyok, akiben Ő gyönyörködik, akárcsak a Fiában. Igazítsam ehhez a gondolataimat!
Utoljára, de nem utolsó sorban, Jézus megváltója a természetnek is. Egy nap nem lesz halál, betegség, éhínség és háború. Megújul majd az egész világ, és Isten gyermekei – én is – egy ilyen világban élhetünk majd. „A teremtett világ maga is meg fog szabadulni a romlandóság szolgaságából Isten gyermekeinek dicsőséges szabadságára” (Rm 8,21).
Megváltó, helyreállító Istenünk van!
Istenes Rita
Kik vagyunk?
„Ti azonban választott nemzetség, királyi papság, szent nemzet vagytok, Isten tulajdonba vett népe, hogy hirdessétek nagy tetteit annak, aki a sötétségből az ő csodálatos világosságára hívott el titeket” (1Pt 1,9)
Tudjuk, hogy elhívásunk van. Amikor azonban jönnek a sötétebb napok, az életesemények viharfelhői, könnyen elfelejtjük. Erősödjünk meg most abban, hogy kik vagyunk, kiknek nevez minket Istenünk:
választott nemzettség
Szeretetből, mindent megelőzően lettünk kiválasztva és betagolva Isten népének nagy családjába. Feladatra hívattunk el: áldásban részesülünk, hogy áldássá lehessünk.
királyi papság
Nem biztos, hogy mindannyian teológiát végeztünk, mégis azt állítja rólunk az Ige, hogy a Királyok Királya, Uraknak Ura állított maga mellé papi szolgálatra: közbenjárásra másokért és az Ő képviseletére mások felé.
szent nemzet
Isten számára elkülönített nemzet, közösség, család lehetünk. Egységben Krisztussal, egységben egymással.
Isten tulajdonba vett népe
Az Ő tulajdonai vagyunk, így nem a magunkéi. Egyénenként is, közösségként is az Övé. Hangozzék a szívünkben ma: „Ne félj, mert megváltottalak, neveden szólítottalak téged, enyém vagy!” Név szerint, egyenként, egészen.
…hogy hirdessétek nagy tetteit
Milyen erőt adó, ahogy Mennyei Atyánk először felsorolja, mi minden vagyunk az Ő számára, majd ezt követően mondja el, miért történt meg ez a kiválasztás mivelünk: …hogy Őt hirdessük az életünkkel, szavainkkal, cselekedeteinkkel, az Ő dicsőségére.
Végül pedig: ki is Ő? Ki mondja megmásíthatatlan szóval rólunk mindezt?
…aki a sötétségből az ő csodálatos világosságára hívott el titeket
Ő a Csodálatos Tanácsos, az Erős Isten, az Örökkévaló Atya, a Békesség Fejedelme – az Úr Jézus Krisztus.
Sz.É.
Pár éve nagyon sokat gondolkodtam azon, hogy mi lenne a megfelelő böjt számomra. Valami olyat kerestem, amiről nem túl könnyű lemondanom, és érezhetem általa Isten jelenlétét. Végül arra jutottam, hogy a halasztgatásaimat fogom beáldozni. De hogy jön ez a böjthöz és az Isten-kapcsolathoz?
Rájöttem, hogy a dolgok, feladatok halasztgatása mögött nálam sokszor a félelem húzódik meg: Vajon mit fog szólni a másik, ha elolvassa a levelemet? Vajon mi lesz, ha nem tudom elég jól megoldani azt a feladatot…? Így jött a gondolat, hogy kipróbálom böjt alatt, hogy beleállok a dolgokba. Kérem Isten erejét az esetleges kínos helyzetekhez, ráhagyatkozom, és bízom az Ő erejében. Sokszor erősítettem magam azzal az igével, hogy „nem a félelemnek lelkét adta nekünk az Isten, hanem az erő, a szeretet és a józanság lelkét” (2Tim 1,7) – amikor legszívesebben elmenekültem volna egy nehéz feladat elől.
Lehet, hogy neked nincs gondod a halasztgatással. De talán fontos, hogy mindig tied legyen az utolsó szó, elmondhasd mindenhez a véleményedet, mentegetőzz vagy szorgosabb, ügyesebb, előzékenyebb, kedvesebb legyél másnál… vagy bármilyen más módon, valamilyen „segédeszközzel” (talán nem is tudatosan) jól bebiztosítani az életedet, saját kezedben tartani a kontrollt. Engem ez a böjt arra tanított, hogy merjek Istenre hagyatkozni akkor is, amikor az számomra nem kényelmes. Arra szeretnélek biztatni, hogy érdemes kicsit mélyebbre ásni, amikor Isten rámutat valamilyen negatívumra az életünkben: Hogy kapcsolódik ez össze az Istenben való bizalmammal? Miben kételkedem? Vajon kitől jönnek bizonyos gondolatok, félelmek?
Isten meg fogja mutatni jelenlétének valóságát és erejét abban a helyzetben, ahol épp vagyunk. Csak merjük Rá bízni magunkat.
Böjt a társamért – mert nem jó az embernek egyedül lenni
Négy éve a megkeseredettség azon fokán, amikor már az egyedül lét és a társtalanság csupán közönyt hoz minden páros nap, páratlanokon meg hiábavaló, istentelen próbálkozást egy húsvéti böjtben történt az én esetem. Úgy ahogyan Dániel egymagában, de mégse titokban imádkozott, ahogy Eszter felajánlotta az életét bizonyságul az Istennek az ő népéért, én is nyíltan randiböjtöt fogadtam. Kiöntve mindent Istenem elé, mert bár jól ismer engem, és mindent, ami bennem van, megkönnyebbülés a lába elé letenni minden keserűséget, indulatot, vágyat és gyötrődést. Ő akkor azzal bíztatott, nem jó az embernek egyedül lenni. Hát ez az! – válaszoltam én… és Ő akkor az őszinteségemet, és a mini mustármagnyi hitemet megjutalmazta.
De előtte próbára tette! Randiböjtöt fogadtam, azaz hogy senkivel sem akarok ebben a nagyböjtben ismerkedés, társkeresés céljából találkozni. Sőt a naptáramba Jézussal való randikat írtam be. Jól is ment néhány napig… majd a 4. napon a böjtben kaptam egy levelet egy fiútól, aki ígéretesnek látszott, különleges volt és lázba hozott, nem a külsejével vagy bármely szemmel látható tulajdonságával, hanem az Istenünk iránti szeretetével. Oly sok közös dolog volt már az elején bennünk, hogy azonnal megírtam neki a böjtömet. Isten megpróbált, így hát én meg őt! Megérte!
A böjt leteltével találkoztunk először, az első levelünk első évfordulóján pedig összeházasodtunk.
Kedves Testvérem, tudom milyen a társtalanság cipőjében járni, és hagy bíztassalak! Aki mindennek tudója és az idők Ura, tervezett számodra is valakit, akit megéri megvárni! Az én randiböjtöm nem társfogó recept, csak bizonyság arra, hogy egy cseppnyi odaszánás és áldozat jó helyre rakva megsokasodik az Örökkévaló kezében.
„Tudjuk azt is, hogy akik Istent szeretik, azoknak minden javukra válik, hiszen ő saját elhatározásából választotta ki őket.” (Rm 8,28)
Kránitzné Helga, a ti Macitok
Április
„Megtaláltak azok, akik nem kerestek, megjelentem azoknak, akik nem tudakozódtak utánam.” (Rm 10,20)
A koronavírus okozta intézkedések leállásra késztették először a technikájával világhódító Kínát, majd a magabiztos nyugati világot. A nyomás alatt nyögő egészségügyi rendszerek, és a máskor magabiztos gazdasági körök „térdre kényszerültek”, ahogy az ellenőrzés kicsúszott a kezük közül. Egy olasz orvos, aki ateista volt, megvallotta: kimerültségükben egy beteg pap imája nyitotta fel (lelki) szemét az élet értelmére és Isten létére – a halál árnyékában. Ott a krízisben megtalálta Istent, és imádságban vette át a stafétát, amit az azóta elhunyt lelkész átadott neki.
A böjt minősített idő Istennel, amikor még a létszükségleti dolgokról is lemondunk, hogy Istennel találkozzunk. Sabbat (szombat) = abbahagyni. Isten a mostani krízissel abbahagyatta a munkát, szórakozást, sokféle dolgunkat, amik talán Őt is letakarták előlünk.
Élünk a lehetőséggel, hogy találkozzunk Atyánkkal? Hogy minőségi időt töltsünk Vele, és elhanyagolt családtagjainkkal? Imádkozunk azért, hogy az Istent nem keresők is megtalálják az Urat?
(ZA)
Megkönnyített üdvözülés
„Eljön az az idő – így szól az Úr –, amikor új szövetséget kötök Izráel és Júda házával. Nem olyan szövetséget, amilyent őseikkel kötöttem, amikor kézen fogva vezettem ki őket Egyiptom földjéről… Törvényemet a belsejükbe helyezem, szívükbe írom be.” (Jer 31,31-40)
A napokban hallgattam egy prédikációt, és azóta motoszkál bennem a lelkész egyik mondata: „Soha nem volt olyan könnyű üdvözülni, mint ma!”
Az üdvözülés lehetőségét maga Isten könnyítette meg számunkra, amikor belátta, hogy választott népe képtelen betartani törvényeit. Kétezer éve szerződésmódosítást vitt végbe: új szövetséget kötött az emberiséggel, törvényét a szívünkbe írta. E megújított kapcsolatban Isten mégsem adta lejjebb, elvárásain nem változtatott. A saját lelkének esszenciáját adta nekünk Jézus által, aki az addigi kőtáblás szerződés szövegét egyetlen szóra redukálta úgy, hogy annak tartalma változatlan maradt. A világ tökéletes „mennyei szövegírója” a tíz parancsolatot egyetlen szóba, a szeretet törvényébe sűrítette.
Ez az egyetlen szó az, ami – belülről kifelé hatva – megváltoztathatja életünket, cselekedeteinket.
A világ Gazdája két évezreddel ezelőtt saját fiát küldte el teremtményeihez, hogy gyarlóságunkhoz alkalmazkodva, de mégis kompromisszumok nélkül megújíthassa szerződését velünk. Ennek a kegyelemnek az átadása Jézusnak az életébe került. Nekünk semmibe sem kerül, csupán a szívünket kell megnyitni érte.
Vajon mi élünk-e az utolsó alku lehetőségével, vagy gyilkos szőlőművesek módjára kiöljük magunkból a túlélés reményét? Különösen fontos lenne a mostani emberséget próbáló időkben, hogy éljünk Isten új szövetségével és Isten gyermekévé válva éltessük testvéreinket is.
Király Péter
Mi történik, ha nincs bennünk szeretet?
Boldogtalanok, frusztráltak, rombolók, keserűek, kritizálók, beszólók, irigyek vagyunk, a szemük sötét és gonosz. Ha nincs bennünk szeretet, mindenféle negatív érzelmek gyötörnek, mert a gonosz be tud hatolni a lelkünkbe.
Ha szeretetlenek vagyunk, alkalmatlanokká válunk a küldetésünk végzésére, mert nem tudjuk Istent bemutatni. „Aki nem szeret, az nem ismerte meg Istent…” (1Jn 4,8)
A szeretet a legerőteljesebb védelme a lelkünknek a gonosz támadása ellen. Ha szeretet van bennünk, sokkal könnyebben tudjuk elviselni, és tudunk ellenállni a rossz dolgoknak.
A szeretetet nem tudjuk létrehozni magunkba. A szeretetet csak befogadni és továbbadni tudjuk, ha kapunk.
Honnan kapunk szeretetet?
A szeretet forrása maga Isten, amit Jézus Krisztuson keresztül és a Szentlélek által tett elérhetővé a világba. Jézus Krisztus Isten szeretetéből részesült és azt adta tovább.
„Szeretteim, szeressük egymást: mert a szeretet az Istentől van; és mindaz, aki szeret, az Istentől született, és ismeri az Istent. Aki nem szeret, nem ismerte meg az Istent…” (1Jn 4,7-8)
„A reménység pedig nem szégyenít meg, mert Isten szeretete kitöltetett szívünkbe a nekünk adott Szentlélek által.” (Rm 5,5)
Táplálni kell a szeretetet, hogy ne hűljön ki! Isten szeretetéről, arról a tűzről, ami bennünk van, gondot kell viselni, gondozni és táplálni kell!
Minden nap emlékezzünk meg arról, hogy mit tett értünk Jézus Krisztus, azáltal, hogy rágondolunk, hálát adunk és kifejezzük a hitünket Őbenne, hogy Ő a tökéletes, az ártatlan, a bűntelen, aki értünk bűnösökért feláldozta önmagát! Abba a szeretetbe gyökerezzünk bele, amit Ő tett értünk, az Ő áldozatába!
Ha nincs bennünk szeretet, nem tudjuk Istent közvetíteni. Amikor Istent közvetítem, akkor nem egy vallást vagy teológiát közvetítek, hanem Isten lényét kell, hogy közvetítsem. Az Ő lényének a lényege a szeretet.
Csak néhány ige, melyben Isten felszólít bennünket, hogy szeressünk.
„Új parancsolatot adok néktek, hogy egymást szeressétek; amint én szerettelek titeket, úgy szeressétek ti is egymást. Erről ismeri meg mindenki, hogy az én tanítványaim vagytok, ha egymást szeretni fogjátok.” (Jn 13,34-35)
„Most azért megmarad a hit, a remény, a szeretet, ez a három; ezek közül pedig a legnagyobb a szeretet.” (1Kor 13,13)
„És megismertettem velük a te nevedet, és ezután is megismertetem, hogy az a szeretet legyen bennük, amellyel engem szerettél, és én is bennük legyek.” (Jn 17,26)
„Szeretteim, ha így szeretett minket Isten, nekünk is szeretnünk kell egymást. Istent soha senki nem látta: ha szeretjük egymást, Isten bennünk marad, és az ő szeretete teljessé lett bennünk.” (1Jn 4,11-12)
„Ha valaki azt mondja: „Szeretem Istent”, a testvérét viszont gyűlöli, az hazug, mert aki nem szereti a testvérét, akit lát, nem szeretheti Istent, akit nem lát.” (Jn 4,20)
Mennyei Atyám én hálás vagyok Neked, Jézus Krisztusért, hogy Őt odaadtad értem, hogy megváltottál a magad számára! Köszönöm, hogy megbocsátottad a bűneimet! Köszönöm Uram, hogy általad tudok megbocsátani, hogy betöltöttél a Te szereteteddel! Kérlek, Szentlélek, taníts engem és munkálkodj bennem! Uram Téged akarlak képviselni és bemutatni, azoknak az embereknek, akik még nem ismernek!
Köszönöm Uram, hogy meghallgattál Jézus Krisztus nevében!
Áldalak, magasztallak, imádlak, dicsőítelek! Ámen
Szolnoki Éva
Drága Jézus! Testvérem, Barátom, Uram!
Sosem volt nagyobb szükségünk a te megváltó munkádra, mint most, ebben az ínséges időben. Persze, biztos mindenki ezzel jött neked az elmúlt kétezer esztendőben és biztos mindenki szentül hitte, hogy az ő nyomorúsága nagyobb minden azelőtti és minden azután jövő nyomorúságnál. Ha belegondolok… Tulajdonképpen nekem nem is olyan rossz. Van tető a fejem fölött, ahová önként vállalt karanténba vonulhatok. Van családom, akivel egy tető alatt várhatom a vész elmúltát. Van munkám, amit itthonról is végezhetek. Van internetem, amivel a gyerekeim tanulhatnak. És ma még tünetmentes vagyok. Vannak tehát olyanok, akik klasszisokkal rosszabb helyzetben vannak, mint én. De mégsem! Mert nekik és nekem ugyanonnan ered nyomorúságunk és ugyanabban is nyilvánul meg.
Jézusom! Válts meg minket önteltségünktől, amellyel a világ urának képzeljük magunkat, miközben egy apró, mikroszkóppal is alig látható lény porig alázza birodalmunkat! Ments meg mindenttudásunktól, amelyről azt gondoljuk, általa bármire képesek vagyunk, s közben saját életterünket, a te csodálatosra teremtett Földedet, saját magunk alatt aprítjuk! Szabadíts ki minket magabiztosságunk börtönéből, ahol még a rácsokat rázva is rákiabáljuk a többiekre, hogy csak nekünk lehet igazunk! Ránts ki minket közönyünk mocsarából, hogy megtanuljunk odafigyelni embertársainkra! Add a te látásodat, hogy felfigyeljünk bűneinkre! Add a te bölcsességedet, hogy meglássuk hibáinkat! Add a te szeretetedet, hogy növekedjen általa a mienk! Add a te alázatodat, hogy növekedjen általa a mienk! Indítson hálára minket a te kereszted látása és reményre az üres sír látása!
Neked ajánljuk fel és rád bízzuk gyarló életünket!
Szeretettel
István
Isten messzelátója (Jer. 32.)
Ezekben a nyomasztó, járványos napokban felütöttem a Bibliámat, hogy olvassak egy zsoltárt bátorításképpen. Mindig egy nyitással eltalálom a Zsoltárok könyvét, de most valamiért a Jeremiás 32. részénél nyílt ki és ha már ide lyukadtam, elhatároztam, hogy elolvasom, annak ellenére, hogy nem rajongok Jeremiás könyvéért. Mondjuk ki őszintén, hogy azért, mert rettenetes.
Tényleg nem kezdődik jól a 32. rész, megtudjuk, hogy Jeruzsálemet körül zárták a Babilóniaiak, Krisztus előtt 587-ben a város tulajdonképpen karanténban volt, akárcsak most mi. Jeremiás próféta még ezen belül is elzárva élt, a király fogva tartotta a palota börtönének udvarán, hogy kellemetlen próféciákkal ne rontsa a közhangulatot. Mi tagadás, Jeremiás nem sok jóval kecsegtette a népet, de a történet nem ragad le ennél, hanem hirtelen nagyon furcsa fordulatot vesz.
Isten kijelenti Jeremiásnak, hogy hamarosan meglátogatja egy rokona, aki földet akar neki eladni és azt parancsolja a prófétának, hogy vegye meg. Jött is a rokon, Jeremiás pedig megvette tőle a földet 17 ezüstsekelért (kb. 200g színezüst, mai árfolyamon olyan 30 000 Ft), emellett szabályos adásvételi szerződést írt tanúk jelenlétében, két példányban, melyeket egy agyagkorsóba záratott, hogy hosszú ideig megmaradjanak. Tiszta őrültség, amit művel, sőt, önellentmondásnak is tűnik, hiszen ő maga prófétál arról, hogy a babilóniaiak beveszik, majd felgyújtják a várost, a lakosságot pedig elhurcolják. Ha ez így van, akkor miért tesz úgy, mintha minden rendben lenne? Mintha nem megszűnőben lenne az állam, ami szavatolja a szerződések betartását?
Elképzeltem a jelen lévő júdeai tanúk arcát, ahogy döbbenettel lesik a szent embert. Pár órán belül biztosan arról beszélnek majd egész Jeruzsálemben, hogy Jeremiás, aki az ország pusztulását hirdeti, hirtelen vett egy földet. De, ami most őrült performansznak tűnik, azzal Isten a jövőre nézve üzent:
„Mert ezt mondja a Seregek URa, Izráel Istene: Fognak még házat, szántóföldet és szőlőt venni ebben az országban!”
Isten átadta a messzelátót a prófétának, hogy nézzen túl a jelen szörnyűségein, mert lesz még jó is! Nem azért, mert megérdemlik, hiszen hosszan sorolja Izrael elképesztő bűneit a általános bálványimádástól a gyerekeik moloknak való feláldozásáig. Istennek nagyon rosszul estek mindezek, hogy semmibe vették és folyamatosan bosszantották Őt, de mégis reményteljes jövőt ígér ebben a reménytelen helyzetben. A sok kemény üzenet után, a legsötétebb pillanatban azt üzeni Isten a tévelygő népnek, hogy jóra fordítja majd a sorsukat és nincs számára lehetetlen. A jelenlegi nehézségeken és bizonytalan helyzeten túl látni kell ma is, hogy jövőnk Isten kezében van jó helyen.
Csontos András
Mi az igazi kincs?
Jóbot hatalmas balszerencse érte. Elvesztette vagyonát, gyermekeit, egészségét és még a felesége is öngyilkosságra buzdította. Gondolhatjuk, hogy semmi sem tudta megvigasztalni: „Nem lelek pihenést, se csendességet” (Jób 3,26a). Nem ad vigasztalást sem az ágyba való begubózás (Jób 7,13-14), sem a barátok (Jób 13,4).
Jób már csak egyetlen dolgot szeretett volna: odaállni Isten elé és kérdezni. Rengeteget kérdezni és jól beolvasni neki, hogy nézze meg mit tett vele: „Szólj hozzám, és én válaszolok, vagy én beszélek, és te felelj nekem! Mi a bűnöm, mi a vétkem? Hitszegésem és vétkem ismertesd meg velem! Miért rejted el arcodat, miért tartasz ellenségednek? Elsodort falevelet rémítesz, és száraz szalmaszálat üldözöl […] Korhadtan mállok szét, mint a molyrágta ruha.” (Jób 13,22-28)
És miután Jób eleget zörgetett Isten ajtaján, Ő valóban válaszolt neki. És bár nem kapott konkrét válaszokat, kapott valami mást, amitől megvigasztalódott és még ereje is lett ahhoz, hogy felálljon: „Eddig még csak hírből hallottam rólad, de most saját szememmel láttalak.” (Jób 42,5)
Ez az igazi kincs, az Istennel való közösség, a jelenlétében való élet. Ez az egy amiért igazán érdemes megküzdeni, mert Isten nélkül minden csak hiábavalóság, ahogy a Prédikátor könyve is mondja. Isten nélkül nem érdemes sem szegénynek, sem gazdagnak és sem egészségesnek, sem betegnek lenni.
És hogyan kell küzdeni érte? Akarni kell Őt megismerni az Igéjén keresztül és az alkotásainak értelmes vizsgálata révén, valamint kérni az Ő jelenlétét teljes szívedből, teljes lelkedből és teljes elmédből, mert „Ha tehát ti gonosz létetekre tudtok gyermekeiteknek jó ajándékokat adni, mennyivel inkább ad mennyei Atyátok Szentlelket azoknak, akik kérik tőle.” (Lk 11,13)
Nagy Andris
„Asszony, íme, a te fiad!” „Íme, a te anyád!”
Mi jut eszembe húsvétról?
Megváltás;
Kegyelem;
Feltétel nélküli Szeretet;
Örökbe fogadás;
Örökös;
Számon vagyok tartva;
Család;
Számomra ingyen, mert az árat nem én fizettem ki ezekért a csodálatos dolgokért, hanem Jézus Krisztus a kereszten. Engem, mint örökbe fogadott gyermeket a mennyei Atya behelyezett egy csodálatos családba, és ahogy Jézus a kereszten Jánost rábízta az édesanyára, illetve az édesanyját Jánosra, úgy engem is rábízott egy gyülekezetre, ahol meghívott testvéreket arra, hogy általuk is számon legyek tartva, és Ő rájuk bízott. Így kaptam anyát, nagymamát, testvéreket, illetve lettem én is testvére másoknak. Tudom, ez egy kivételes gyülekezet, és hálás vagyok érte, hiszen sok gyülekezet nem így működik.
Mit tapasztalok ebben a családomban, hiszen nem minden család működik így? Számon vagyok tartva, ahogy az Atyánál, és ha kell velem sírnak, vagy velem örülnek, meghallgatnak, bátorítanak. Ha kell mellém állnak, hogy a terhet együtt hordozzuk lelkileg, és ha kell néha fizikailag is. Legutóbbi dolog, amikor a lányom kimenekítették Olaszországból, ahol szakmai gyakorlaton volt, és hazajött, így karanténba került a család, gyülekezeti testvérek segítettek számunkra a bevásárlást, de ennél sokkal fontosabb, hogy lelkileg ott voltak mellettünk. Ilyen az Atya családja, ahol egymás által formálódunk Krisztus képére.
Győrödi Andi
Örömünnep
„…íme, nagy örömet hirdetek nektek, amely minden nép öröme lesz…” (Lk 2,10)
Mit keres itt egy karácsonyi igerész a húsvét előtti, nagyböjti időszakban?
Ugyan csak pár hónap (és 33 év) telik el Krisztus megszületése és halála között, mégis másképp éljük meg a két ünnepet.
Az adventi időszakban automatikusan vesszük elő a díszeket, készülünk menüvel és ajándékokkal az ünnepre. Valahogy sokkal kényelmesebb, kézenfekvőbb Jézus megszületésére egy örömünnepként készülnünk, mint a halálára és feltámadására húsvétkor.
Az utóbbi egy évben a családunkban is történt születés és haláleset, mindkettőt – érthetően – másképp éltük meg, mégis az életet tapasztaltuk bennük. A húsvét akkor válhat örömünneppé számunkra, ha Jézus életére és benne Isten munkájára figyelünk. Jézus egész élete a Golgotán teljesedett be, megszületésének célja a halála, majd feltámadása volt.
Olyan jó tudni, hogy Isten a mi életünknek is adott célt, még ha nehéz is meglátni, hogy mi az. Legyen ez a különleges húsvéti időszak egy örömteli várakozás – mint karácsony előtt advent –, melyben közelebb kerülünk Istenhez és az Istentől kapott céljaink megértéséhez.
Kati & Áron
„Miközben hajóztak, ő elaludt. Ekkor szélvihar csapott le a tóra, és a hajó kezdett vízzel megtelni, úgyhogy veszélyben forogtak. Ekkor odamentek hozzá, felébresztették, és így szóltak: „Mester, Mester, elveszünk!” Ő pedig felkelt, ráparancsolt a hullámokra, mire azok lecsillapodtak, és csendesség lett. Aztán ezt kérdezte tőlük: „Hol van a ti hitetek?” Ők pedig megrettenve és csodálkozva így szóltak egymáshoz: „Hát ki ez, hogy a szeleknek és a víznek is parancsol, és azok engedelmeskednek neki?”” (Lk 8,23-25)
Az idei böjt a viharokról szól. Amikor ezeket a sorokat írom, már benne vagyunk a koronavírus okozta veszélyhelyzetben. Dühöng a számunkra ismeretlen vihar. Olyan döntéseket kell meghoznunk mind gyülekezetileg, mind a magánéletünkben, amire eddig nem volt példa. Feszültek vagyunk, félünk, aggódunk. Sebzünk és sebződünk. Hogyan viselkedek a viharok idején? Istent évtizedek óta behívtam az életem hajójába. Sok vihart éltem meg Jézussal, és a viharokból való megmenekülés csodáját is. Voltak csodák, melyeknek szemlélője voltam, voltak, amelyeknek részese. Volt, amikor a viharon átvezette a hajómat, és volt, amikor lecsendesítette a vihart. És most újra viharok vesznek körül, és vihar dúl bennem is. Várom, hogy cselekedjen, de Jézus alszik. A tanítványok nem értik, hogy tud aludni. Rettegve keltik föl, hogy tegyen valamit. Nézem a viharban hánykolódó hajón az alvó Jézust. És én sem értem, hogy tud aludni? Miért nem tesz valamit? Hogy lehet olyan békessége, hogy aludni is képes?
Már korábban megkaptam fenti igét, és a böjt ennek az igének a fényében indult számomra, így amikor megkaptam a felkérést tudtam, hogy erről szeretnék írni. De akkor még arról, hogy ez a böjt arról szól nekem, hogy miként tudom megállni, hogy ne ébresszem fel a hajómban alvó Jézust. Arról, hogy képes vagyok-e elfogadni, hogy viharok idején ő alszik? Elég-e nekem, hogy tudom, hogy a hajóban van, hogy ő irányít mindent, de most nem cselekszik? El tudom-e hinni, hogy ha Ő még nem cselekszik, nem árthat nekem a vihar? Amikor alszik, a hitemre, a vele megélt csodákra kell támaszkodnom. Nem kell rettegve felébreszteni, nem kell kivenni a kezéből a kormányt, hanem odabújni hozzá, és várni.
Most pedig, ahogyan erősödik a vihar, arra irányítja a figyelmem, hogy Neki békessége van a viharban is. Mennyire nagy szükségünk lenne erre a békességre. Amit Ő ad, amit megígért.
„Békességet hagyok nektek: az én békességemet adom nektek; de nem úgy adom nektek, ahogyan a világ adja. Ne nyugtalankodjék a ti szívetek, ne is csüggedjen.” (Jn 14,27)
Erre a békességre vágyom, a Tőle valóra. Arra, ami nem veszi le a szemét Jézusról. Akkor se, ha éppen nem válaszol, akkor se, ha éppen nem cselekszik, vagy legalábbis én nem látom, hogy cselekedne.
Arra a békességre, aki tudja kinek hitt.
Annak a Jézusnak, aki Nagypénteken az emberiség legnagyobb viharában, amikor a vihar Ég és Föld között dúlt, felemelkedett a kereszten, kitárta két karját a szegeknek, és azt mondta: „Elvégeztetett!” Akkor, ott nemcsak azt a vihart győzte le, nemcsak arra a viharra mondta, hogy elvégeztetett, hanem minden viharra az életünkben, arra is, ami most van. Mi nem látunk ki a maszkunk mögül, mi csak az ember kicsinységét, tehetetlenségét látjuk. De Ő erre is azt mondja elvégeztetett. Azzal az elvégeztetettel, arról is gondoskodott, hogy soha, semmilyen viharban ne legyünk egyedül. Most sem vagyunk egyedül!
Drága Testvérem!
Legyen elég Neked, ha Jézus ott van életed hajójába! Ha még nincs benn, hívd be! Ő azt ígérte, aki behívja az életébe bemegy ahhoz, és vele marad. Kívánom, kapjuk meg mindannyian a tőle való, a benne rejlő békességet, és tartson ki, amíg elvonul a veszedelem, sőt azon is túl.
És végezetül megint egy ének. Most nem tudjuk együtt énekelni a templomban, de nekem sokszor eszembe jut, éneklem magamba, és hagyom, hogy szavai megnyugtassanak!
Pintér Béla: Rejts most el (https://www.youtube.com/watch?v=-4BXeb3fGGo)
Sz.Sz.Enikő
Köszönjük Urunk, hogy úgy is vállaltad a szenvedést, hogy tudtad előre, hogy mindenki elhagy, még az Atya is! Olyan terhet vállaltál helyettünk, amit mi nem bírtunk volna elviselni. Köszönjük neked, hogy te nem olyan vagy mint mi, akik mindig üzletiesen gondolkodunk! Bocsásd meg, hogy annyiszor próbálunk veled mégis egyezkedni! Hogy nem téged akarunk, hanem csak valamit Tőled, hogy nekünk “megérje” a hit benned. Bocsásd meg, hogy sokszor nem értjük és nem látjuk, hogy amire igazán szükségünk van, azt tetted nekünk lehetővé a kereszten! Urunk, nem akarunk ígérni most semmit. Csak szeretnénk leborulni előtted és imádni téged, és kérni, hogy formálj továbbra is minket a Te szereteteddel és kegyelmeddel! Hadd éljünk egyre jobban abban a megváltottságban, amit lehetővé tettél a számunkra! Segíts, hogy a mai nap is ez határozzon meg minket, hogy új teremtések lehetünk benned! Köszönjük, hogy nem jöttél le a keresztről idő előtt, hogy nem mondtál le rólunk! Köszönjük, hogy Te sokkal jobban tudod mire van szükségünk, mint mi saját magunk! Köszönjük, hogy ennyire fontosak vagyunk neked! Segíts, hogy ezt másokkal is meg tudjuk osztani, hogy ők is a Te szeretetedből élhessenek! Ámen!
https://www.youtube.com/watch?v=7n0D4HocPpc&list=RDMM7n0D4HocPpc&start_radio=1
Dobó-Nagy Ágota
Édesatyánk, megköszönjük Neked a csöndet. Körülöttünk minden arról szól, hogy a kényelmünket, örömünket, szórakozásunkat szolgálja, és ez a jelenlegi világ, amelyben élünk, képes minden figyelmünket rabul ejteni. Hajlunk rá, hogy azt gondoljuk, használjuk a rendelkezésre álló eszközöket és lehetőségeket, de nem vesszük észre, hogy minket használnak, és az irányítás talán már régen nincs a mi kezünkben. Annyira ennek a sodró világnak a lendületében élünk, hogy egész zavarba jövünk, mikor valami kizökkent minket a megszokott életünk ritmusából. Értetlenül álluk a járvány okozta új helyzetben is, és keressük a helyünket, keressük magunkat. Te tudod azt is, hogy mi mindenre használjuk az időnket most, amikor lelassítasz bennünket. Látod, hogy a tevékenységeinkben mennyi a menekülés, a vigasztalódásra való törekvés.
Atyánk hálát adunk Neked, hogy Te nem félsz a csöndtől. A világ megváltása során nem siettél. Te ráértél nagypéntek és húsvét között a nagyszombatra. Ha valamilyen fájdalom bánt minket, hamar nyúlunk a tabletták után, csakhogy minél hamarabb túllegyünk rajta. Atyaként látnod a keresztet, és hátat fordítani a Te Egyetlenednek, olyan fájdalom lehetett, amelyre nincsenek földi hasonlatok. Te mégsem siettetted az eseményeket.
Hisszük, Urunk, hogy ezzel minket is tanítottál. Mi korunk gyermekei vagyunk, akik annyi mindenhez kapcsolódunk, hogy nem igazán akarjuk magunkat beleengedni semmibe. Te mégis tanítasz minket a lelassulásra, a várakozásra, dolgoknak a megélésére. Itt vagyunk most előtted, és szeretnénk általad vezetettek lenni ebben is. Vállaljuk most azt, hogy szembenézünk azzal, amit Te hozol elénk. Kérünk, áldd meg a csendünket. Mondd el azt nekünk, amit már régóta nem sikerült meghallanunk. Hadd merjünk szembenézni bűnökkel, terhekkel, sebekkel vagy feladatokkal! Te tudod, hogy mit akarsz elénk hozni. Félelmetes lehet számunkra ennek a várakozásnak a bizonytalansága – vajon mire hívsz most –, de köszönjük, hogy tudhatjuk, bármire irányítod is a tekintetünket, a kereszt árnyékában vagyunk. Add, hogy ezáltal most más színben láthassunk olyan dolgokat is, amelyek elől könnyebb lenne elmenekülnünk. Te azt mondtad, hogy Fiad „a mi betegségeinket viselte, a mi fájdalmainkat hordozta… A mi vétkeink miatt kapott sebeket, bűneink miatt törték össze. Ő bűnhődött, hogy nekünk békességünk legyen, az Ő sebei árán gyógyultunk meg.” Add, hogy most tudjunk a számunkra terhes dolgokkal is szembenézni. És hadd lássuk azt az áldozatot, amelyet értük hoztál. Most nem akarunk sietni. Meg akarjuk élni ennek a tapasztalatát. Olyan jó, hogy nem mi vagyunk a kereszten, de olyan rossz, hogy az Élet Fejedelmének oda kellett mennie értünk. Ne engedd, hogy közömbös szívvel szemléljük ezt.
(Itt tartsunk csöndet, és legyünk az Úr előtt, addig ameddig lehetünk.)
Tudjuk, Urunk, hogy a csönd Nálad nem marad gyümölcstelen. Te igazi kincseket formálsz a felszín alatt. Abban a hitben vagyunk most előtted, hogy a halál után van feltámadás. Köszönjük, ha tudtunk a Te jelenlétedben megsemmisülni. Most azért kérünk, hogy tudjuk azt is megélni, hogy miközben magunk számára semmivé leszünk, számodra mégis mindenné lettünk. Te vagy a Kereskedő, aki bennünk nagyértékű igazgyöngyre talált, és mindenét eladta, hogy bennünket megvehessen. Te az életre választottál minket. Az örök életre. Dicsőségre, örömre, tisztaságra és szépségre. Amíg ennek a teljességét elhozod, hadd legyen az egész földi életünk egy nagyszombati gyümölcstermő várakozás, amelyben mindent Veled tudunk megélni.
Tied a dicsőség! Ámen
Neuwirth Tibor
Drága Jézusom,
Köszönöm, hogy annyira szeretsz engem, hogy értem is eljöttél a földre, értem is meghaltál, de most annak örvendezek, hogy értem is támadtál föl.
Szükségem van feltámadásod erejére minden nap, amikor küzdök a bennem lévő tehetetlenséggel és önzéssel. Amikor a bűntudat mindent betöltő sötétsége és magánya körülfon, hiszem, hogy feltámadásod fénye eloszlatja szívem nyomorúságát. Tölts be Szentlelked erejével, hogy be tudjam teljesíteni azt, amire elhívtál, hogy életem legyen az a mag, mely meghal ugyan, de sokszorosan gyümölcsöt terem. Akár családomban, a munkámban vagy bármi más szerepben. Erősítsd bennem az új embert – azt, aki bátran szembe mer nézni az évek múlásával és a halállal. Szent Ignáccal hadd mondjam:
„Téged választalak, jó Jézus, tudod.
Téged választalak jó Uram.
Számíts engem azon győzelmeid közé, melyeket súlyos sebek árán nyertél.
Sose sorolj azok közé, akik idegenek neked.
Védj meg mindattól, ami romlásomra tör.
Hívj, amikor a halálban lecsukom szememet, hívj, hogy hozzád menjek.
Állíts szilárdan az angyalok és szentek közé, akik igent zengenek mindarra, amit tettél,
Magasztalnak mindabban, amit tenni szándékozol mindörökkön örökké.”
Ámen
Zámbóné Ivanics Hajnalka
Szerető Mennyei Atyánk!
Milyen áldottak vagyunk, hogy tudhatjuk és hihetjük: Jézus nem maradt a halálban! Milyen vigasz, hogy nem kell gyászolnunk Krisztust, nem kell búslakodnunk, mint az emmausi tanítványoknak, nem kell tanakodnunk: hogyan tovább? Köszönjük, hogy látjuk az összefüggéseket, hogy Jézusnak a bűneinkért kellett szenvednie, és az üdvözítésünkért feltámadnia! Köszönjük, hogy az örök élet reménységével vigasztalsz testvéreink halála miatt, és veszed el félelmünket saját halálunk miatt.
Vigasztald azokat, akik a mostani járványban vesztették el szeretteiket!
Köszönjük, hogy végtelen távlatokat nyitsz Jézus feltámadásával! Köszönjük, hogy túltekinthetünk evilági rövid életünkön, ennek jelentőségén, vagy éppen jelentéktelenségén! Köszönjük, hogy amit itt megélünk, és amit Belőled megismerhetünk, annak fantasztikusan gazdag folytatása van még az örök életben, a Veled való bűntelen és akadálytalan közösségben!
Köszönjük az örök élet reménységének hihetetlen erőforrását! A biztos tudatot, hogy amit általunk elkezdesz, azt a dicsőségedre be fogod végezni. Köszönjük, hogy használsz minket országod építésére – egymás szeretetében, szolgálatában. Hadd ajánljuk fel erőnket, időnket, pénzünket, képességeinket Neked, hogy szeretetteddel öleljük üdvösségre felebarátainkat, akiket elhívsz magadhoz. Áldd meg általunk családunkat, gyülekezetünket, barátainkat, ismerőseinket – tegyél minket kreatívvá, hogy a törődésed célba juttassuk a járvány idején is.
Jézus nevében. Ámen
Zámbó András