Adventi naptár

Hétfő
Kedd
Szerda
Csütörtök
Péntek
Szombat
Vasárnap

1

Kevésre van szükség, valójában csak egyre

„Mártát pedig teljesen lefoglalta a sok munka. Ezért odajött, és így szólt: Uram, nem törődsz azzal, hogy a testvérem magamra hagyott a munkában? Mondd hát neki, hogy segítsen! Az Úr azonban így felelt neki: Márta, Márta, sok mindenért aggódsz és nyugtalankodsz, pedig kevésre van szükség, valójában csak egyre. Mária a jó részt választotta, amelyet nem vehetnek el tőle.” (Lk 10,40-42)

Idén tavasszal egy munkahelyi projekt keretében Egerben voltam több napig. A feladat bonyolult volt, közben olyan komplikációk is felléptek, amelyekre nem számítottunk és nem haladtunk a munkával úgy, ahogyan elképzeltük. Aggódtam ezen is, és azzal kapcsolatban is, hogy haza tudunk-e majd utazni azon a napon, amikor elterveztük. Ugyanis a gyülekezetben is volt egy szolgálatom, amit nem akartam lemondani.

Este nyugtalanul feküdtem le és elővettem a Bibliát, hogy egy kicsit lecsendesedjek. Éppen a Lukács szerinti evangéliumot olvastam, a 10. fejezetben Mária és Márta történetét. Rögtön felismertem a párhuzamot a magam aggódása és Márta nyugtalansága között. Úgy éreztem mintha Jézus szavai hozzám szóltak volna: Ne aggódj annyit azon, hogy mi lesz holnap! Gyere, ülj mellém és figyelj rám! Valójában csak erre az egyre van igazából szükséged…

Ekkor megnyugodott a szívem, mert megértettem, hogy a legfontosabb az életemben a Vele való kapcsolatom, és minden más semmiség ehhez képest. Nem éri meg, hogy aggódjak miattuk!

Imádság: Drága Jézus! Amikor elborítanak minket az év végi munkahelyi feladatok, az ünnepre való készülődés és a gyülekezeti szolgálatok, emlékeztess arra kérlek, hogy a karácsony igazi örömének megéléséhez nincs szükség sok mindenre, valójában csak egy valakire, Rád! Ámen!

Miereisz Balázs

2

„De keressétek először az ő országát és igazságát, és ezek is mind ráadásul megadatnak nektek.” (Mt 6,33)

Jaj, mennyi hétköznapi apróságért szoktam imádkozni és kérni az Urat! Úgy, mint például ne hibázzak el semmit a munkámban, ne legyek türelmetlen az emberekkel, jobban tudjam szeretni őket, legyen erőm tornázni, ellen tudjak állni a pletykálkodásnak, stb. Ezek mind fontos dolgok, de elsősorban saját magamnak! És kizárólag a földi életemre vonatkoznak. Lehetnek ezek olykor akár magasztos célok is, akkor is csak az itteni világban jelentenének jót. Adventi időszakban úgy érezhetjük, még több mindent kell teljesítenünk a munkában, otthon a háztartásban, a családban.

Tudjuk-e, sejtjük-e, szoktunk-e imádkozni azért, ami az Úrnak fontos önmagunkkal kapcsolatban? Őneki mi lehet a leglényegesebb, ha rám gondol? Mi lehet az első válasza, asszociációja a sok kérésemre, kérdésemre?

„GYERE ÉNHOZZÁM!”

Nemrégiben úgy éreztem, elgyengült a hitem. Próbáltam kérni Istent, hogy ne engedjen elbizonytalanodni Őbenne és vegye el a kétségeket a szívemből. Már másnap reggel találtam a virtuális postaládámban egy meghívót egy csendes hétvégére. Ott pedig olyan erővel szólt hozzám, amit el sem tudtam képzelni előre, amilyet nem is mertem volna kérni.

Mindig meglep Isten a túláradó megoldásaival. Az ő válasza mindig túlcsordul szeretetben és kegyelemben. Megmutatja azt is, hogy neki bővebb és távolabbra mutató a terve, mint amire én egyáltalán gondolnék.

Ha tehetjük, időről-időre vonuljunk el a mindennapok forgatagából és töltsünk minőségi időt Ővele például lelki hétvégéken, csendesnapokon. Lehet ez egy szívből jövő újévi fogadalmunk is a 2020-as esztendőre.

Imádság: Valóban, Uram, ha a Te igazságodat keresem, ha Téged tudlak teljes szívemből szeretni, a földi életemre vonatkozó hétköznapi aggodalmaim is Terajtad keresztül fognak rendeződni.

Miereiszné Urkuti Zsuzsanna

3

Advent

Adventi várakozás a család számára az összetartozás ünnepe. A lányaink már nagyon várják mikor lehet már adventi koszorút és mézes puszedlit készíteni. A nagy sikerre való tekintettel a puszedli készítését gyakran kell ismételni az advent alatt. Azzal, hogy várjuk a Megváltó megszületését, ünnepeljük az együvé tartozást vele és egymással.

Az egyre gyorsuló rohanó napok forgatagában nem vesszük észre, hogy milyen szerencsések vagyunk abban, hogy Jézus által megváltva nap mint nap szinte észrevétlenül áldást kapunk és hordozunk. Az adventi várakozásban tudatosul, hogy ennek forrása annak a kisdednek a születése, aki a szeretet ünnepének kezdő akkordjaként, angyali énekkel övezve, de mai szemmel mostoha körülmények között, egy egyszerű istállóban született. Ezen Isteni áldás nélkül nem tudnánk gyönyörködni az adventi készülődés alatt gyermekeink nevető szemében és nem lehetnénk hálásak azért, hogy együtt tudjuk meggyújtani az adventi gyertyát.

Isteni áldás fontosságát a 127. Zsoltár első két verse nagyon szemléletesen mutatja be: „Ha az ÚR nem építi a házat, hiába dolgoznak azon építői. Ha az ÚR nem őrzi a várost, hiába vigyáz az őriző. Hiába korán fölkelnetek, későn feküdnötök, fáradsággal szerzett kenyeret ennetek! Annak, akit ő szeret, álmában ad eleget.”

Szelezsán család

4

„Ismét mondom nektek, hogy ha ketten közületek egyetértenek a földön bármely dolog felől, amit csak kértek, megadja nekik az én mennyei Atyám.” (Mt 18,19-20)

A fenti ige erejét, az Úr ígéretét, csodálatos volt megtapasztalni.

Feleségemmel négy kemény, anyagilag sikertelen, betegségekkel és számtalan kudarccal tűzdelt évet éltünk meg, miután befogadtuk Jézust a szívünkbe.

A fenti ige az egyike volt a legmeghatározóbb megtapasztalásunknak, hogy van Isteni gondviselés. A közös célok, gondolatok, kérések, még ha kimondásra sem kerültek, minden téren csodálatosan alakultak. Az Úr túlcsordulásig megadott minden kérésünket, amire szükségünk volt. Azután, teltek az évek és a kérések közé bekerültek az igazán nehéz dolgok. Materiális dolgokhoz való hozzájutást egyszerű Istennek teljesíteni, de amikor a természetünkkel való változást kérjük, ami nem akar igazodni Isten terveihez, az már nehéz falat. Tedd uram, hogy türelmesebb legyek, vagy tedd, hogy meg tudjak bocsájtani, kérlek, add, hogy jobban tudjak szeretni. Úgy gondolom, ezért kell a legtöbbet imádkozni és kérni Istent, hiszen azt mondja az ige, hogy megadja nekünk a mi mennyei Atyánk.

Búcsúzóul, kérjük közösen a mi Urunkat, hogy a karácsonyi készülődés idejére adjon nekünk türelmet, szeretetet és megbocsátást a környezetünkben lévő emberekhez, emberekért, magunkért, Jézus Krisztusért! Ámen!

Ági és Gyula

5

„Nagyobb boldogság adni, mint kapni” (ApCsel 20,35)

M: Számomra érzelmileg nem olyan sokat jelent a karácsony, mint másoknak jelenthet. Úgy érzem, hogy nem jön át a hangulata, szellemisége, nem érzem őszintének az ünnep jelentőségét és szellemiségét az emberektől az elmúlt jó pár év tapasztalatán keresztül. Addig nem is tudtam, mit jelent ennek az ünnepnek a valódi értéke, amíg nem ismertem meg Istent.

Gyerekként sem mondott számomra semmit a karácsonyi ünneplés, csak annyit, hogy ilyenkor a menzán kimondottan finom ételt kaptunk egész nap és ez örömet okozott nekem. Én nem nagyon szeretek kapni, különböző okok miatt, de adni nagyon-nagyon szeretek, mert örömet okozhatok vele másoknak és szeretem nézni, ahogy az arcukon megjelennek az öröm vonásai, és nem azt nézik mi mennyibe került, hanem valódi az örömük, nekem ez nagyon fontos. Jobban szeretek adni névtelenül, bár már gyakorlom a személyes átadást is. Még mindig nem a kedvencem ez az ünnep, de a kíváncsiság azzal kapcsolatban, hogy kit és miért ünneplünk, hogyan ünnepelnek mások, kicsit életbe tartja a lelkemet.

B: Én családcentrikus közegben nőttem fel, ahol régóta ismertük Jézust, és az ünnepet. Minden évben közös, nagycsaládos vacsorán gyűltünk össze, aztán megajándékoztuk egymást, és elbeszélgettük az időt. Sok emlékem van az elmúlt karácsonyaimról, a hangulatról, az illatokról, a közös éneklésekről és a szeretetről, ami mindig körbevett.

Mindketten úgy gondoljuk, hogy a karácsony senkinek sem jelenti pontosan ugyanazt, de nem mindegy, hogy Jézus szeretetével adjuk bele magunkat az ünnepbe, vagy csak az emberi muszájjal, mert nem az a fontos, hogy miről, hanem hogy Kiről szól ez az ünnep.

M és B

6

„De tanulják meg a mieink is, hogy jó cselekedetekkel járjanak elől ott, ahol sürgős segítségre van szükség, hogy ne legyenek gyümölcstelenek.” (Tit 3,14)

Egy szokatlanul meleg októberi délutánon történt, hogy benézett az ablakomon egy őszapó, egy rendkívül kedves arcú kis fehér-fekete madárka. Kíváncsi jószág volt, hosszasan nézegettük egymást. Persze fogalmam sem volt, hogy ő kicsoda, gyorsan rákerestem a neten, így tudtam meg, hogy: őszapó. Lelkesen írtam rögtön a bátyámnak egy sms-t, aki éveken át madarászkodott, hogy „Képzeld, benézett az ablakomon egy őszapó!” A következő tudományos válasz érkezett: „Igen, ilyenkor ez várható; decemberben majd a Télapó következik.”

Hát, tényleg, ennek az ideje is elérkezett, a Télapó, a Mikulás, az ajándékok, a „vajon mit fogok kapni?” és legfőképpen a „vajon mit adjak?” ideje.

Szintén a madarász bátyám mesélte, hogy amikor madarakat gyűrűztek, a hálóba akadt madárkákat mindig azonnal kiszedték. Ha viszont egy őszapó akadt a hálóba, azt érdemes volt még egy órára ott hagyni, mert a környék összes őszapója összegyűlt, hogy segítsen a bajbajutott rokonon, így mindenki belegabalyodott a hálóba, és egyszerre meg lehetett gyűrűzni az egész társaságot (azután persze mindet szabadon engedni).

Ez az önfeláldozó őszapó-közösség jutott eszembe most adventkor a Titusz levelet olvasva. Olyan jó lenne a csokikon, játékokon, sálakon és parfümökön túllátva egymás valódi szükségleteit meglátni, a hálóba akadt testvérhez odamenni, meghallgatni, segíteni. Naponta elkérni a Teremtőtől a bölcsességet, hogy a szükséget meglássuk és úgy segíthessünk ahogy jó, ahogy hasznos és Tőle való, „jó cselekedetekkel előljárva ott, ahol sürgős segítségre van szükség, hogy ne legyünk gyümölcstelenek.”

7

Drága kincs

„A rád bízott drága kincset őrizd meg a bennünk lakozó Szentlélek által.” (2Tim&nbsp1,14)

A múlt század elején komoly gondot okozott egy bérház tulajdonosának, hogy a tetőtéri műteremlakást ki kellene üríteni. Ugyanis tele volt furcsa, nagyméretű és eladhatatlan festményekkel. Ezeket az ott lakó, de időközben elhunyt művész hagyta hátra maga után. Egy szegény, különc, bolondos figura, valami Csontváry nevezetű… Közben megoldást ígért egy fuvaros vállalkozó, aki a vásznakból abrakostarisznyákat készíttetett volna. Azután egy rokon megjelent, aki megmentette a képeket az utókor számára…

Templomba járunk, imádkozunk, Igét olvasunk, bűnbocsánatról és örök életről tudhatunk, keresztyének lehetünk. Felfogtuk-e, átéljük-e ennek az állapotunknak az értékét? Nem árnyékolja be időnként a drága kincsünk fényét a megszokás vagy vallásos felületesség?

Drága kincs = a nekünk kijelentett örömhír Isten irgalmas szeretetéről, és lehetőségünk arra, hogy ezt tovább adhassuk másoknak.

„Ezek pedig azért írattak meg, hogy higgyétek: Jézus a Krisztus, az Isten Fia, és e hitben életetek legyen az ő nevében.” (Jn&nbsp20,31)

Szentlélek által megőrizni = nem a magunk erejéből, hanem Jézussal együtt, szeretet-közösségben, Igére figyelve.

„A Pártfogó pedig, a Szentlélek, akit az én nevemben küld az Atya, ő tanít majd meg titeket mindenre, és eszetekbe juttat mindent, amit én mondtam nektek.” (Jn&nbsp14,26)

Csere Gábor

8

9

10

11

12

13

14

15

16

17

18

19

20

21

22

23

24

vissza az elejére

Adventi Kalendárium

Minden napra egy hangulatteremtő gondolat az ünnepi készülődéshez

Megnézem >

Eseménynaptár

Összes esemény >

Tábori Regisztráció

2020. június 26. - július 1
Balatonszárszó-SDG Hotel

Tábori tájékoztató
itt olvasható >

A táborban való részvétel regisztrációhoz kötött.

Regisztrálok >

Aktuális híreink

Online Imakérés

Imacsoportunk az Ön kérését is szívesen képviseli Isten előtt.

Imát Szeretnék >

Segíthet Nekünk

Figyelmébe Ajáljuk

Online elérhető Biblia

www.abibliamindenkie.hu

Magyarországi Református Egyház weboldala

www.reformatus.hu

Dunamelléki Református Egyházkerület weboldala

www.parokia.hu